2016. november 27., vasárnap

Marry me?



 Alex:

Felhívom a figyelmeteket,hogy ez már egy elég +18-as tartalom,szóval tényleg mindenki a saját felelősségére olvassa! :) Ez most így alakult. 

Csókolóztunk. Vadul és szerelmesen. Nem bírtam betelni vele, de látszott rajta, hogy ő se velem. Nem kéne ezt tennünk, ez egyáltalán nem helyes. Mégis, annyira jó és élvezem. A francba többet akarok! Érezni akarom őt magamban. Mintha olvasott volna a gondolataimban, egy mozdulattal lerántotta rólam a pólót, de a nadrágommal se habozott. Azt hiszem ebből vad szex lesz. Hirtelen felkapott és a zuhanyzó felé kezdett vinni. Lerakott előtte, majd óvatosan nekidöntve a csempének a nyakamat kezdte el csókolgatni és szépen lassan haladt lefele a melleimhez. Keze közben pajkosan eljátszadozott a melltartóm kapcsával. Oh, isteneim csak ne húzná ennyire az időt. Most miért lassult le?
- Szeretlek! – súgta a fülembe, majd kiszabadította melleimet a melltartóból. Az említett ruhadarab a földön landolt. Hektor csillogó szemekkel végignézett rajtam és szinte elakadt a lélegzete. – Gyönyörű vagy. Rohadtul kívánlak – hajolt megint közel a számhoz és könnyed csókot lehelt rá, majd ismét felfedező útra indult a testemen. Ezúttal elérte a hasamat is, amit szintén csókokkal halmozott el. Végül leért a bugyimhoz, amit szintén egy könnyed és határozott mozdulattal rántott le rólam. Innen már nincs visszaút.
- Kár, hogy rajtad csak egy törölköző van – mosolyodtam el.
- Jobban élvezted volna, ha több mindent levehetsz rólam?
- Kötelező válaszolnom? A végén még elszállsz – kacsintottam rá jókedvűen.
- Már most elszálltam. De tőled- nézett mélyen a szemembe, mire én elmosolyodtam és lerántottam róla a törölközőt. -  Szóval így állunk? – húzta fel a szemöldökét.
- Így – jelentettem ki, majd egy kecses mozdulattal beléptem a zuhanyzóba. Mosolyogva jött utánam és óvatosan húzta be a függönyt. A tusfürdő fele nyúlt, felpattintotta a tubus száját, majd nyomott belőle egy pont megfelelő mennyiségű adagot a kezébe. Összedörzsölte a kezeit és felém közelített. Először megmosta a nyakamat, a vállamat, majd elért a melleimhez is. Óvatosan cirógatta őket, a bimbóimon az ujjai köröztek, amik kényes nyögést váltottak ki belőlem. Egyik keze lejjebb csúszott, de a másik még ott maradt játszadozni. Éreztem, ahogy az ujja szépen lassan belém csusszant és ezeket a mozdulatokat ismételte folyamatosan és fokozatosan egyre gyorsabban. Közben nem feledkezett meg a számról se. Ösztönösen rámarkoltam férfiasságára, majd fel-le járt a kezem rajta. Ő egy kicsit felszisszent a hirtelen érintésemtől, de látszott rajta, hogy élvezi. Nagyon is. A csempéhez lökött, szája ismét a nyakamhoz tapadt, méretes és kemény testrészét az alsó bejáratomhoz nyomta. Majd egy jól irányzott mozdulattal belém csúszott, én pedig a fejemet hátravetve élveztem a pillanatot. - Imádlak - suttogta a fülembe,miközben be és ki mozgott bennem. Az egyik lábammal összekulcsoltam,hogy még mélyebbre tudjon jönni belém. Szorosan húztam magamhoz, mintha azt akartam volna,hogy soha ne hagyjon el. Teljesen egybeolvadtunk. Nem csak a testünk hanem a lelkünk is. Körmeimet a hátába vájtam, fogaimmal pedig enyhén harapdáltam a fülét, mire ő sóhajtozni kezdett és mélyebbre döfött. 
 - Ahh - szaladt ki a számon. 
 - Jól vagy? - lihegte. 
 - Persze csak... túl mélyre döftél és ez egy kicsit fájt. 
 - Bocsánat - csókolt meg gyengéden, sajnálatát kifejezve. 
 - Semmi gond - mosolyodtam el és visszacsókoltam. 
 - Te vagy az én szerelmem, az egyetlen, a jövőm, a feleségem és a gyermekem anyja - suttogta a fülembe, mire a szemeim elkerekedtek és rettenetes bűntudatom lett. Jake. Ő a jövőm, nem Hektor. Mégis mit műveltem? Hirtelen szörnyű hányingerem lett, magamtól, azért amit műveltem. Undorodom magamtól. Hogy tehettem ezt? 
 - Most...mennem kell - mondtam ki nagy nehezen szinte suttogva a szavakat. 
 - Valami rosszat mondtam? 
 - Nem, pont, hogy jót. Rádöbbentem,hogy mennyire undorító dolgot művelek most. Nekünk nincs közös jövőnk Hektor. Soha nem volt és nem is lesz. Kérlek felejtsd el ezt az estét - néztem mélyen a szemébe. Egy szót sem szólt, rám se nézett, lehajtott fejjel húzódott ki belőlem. 
 - Akkor menj! - szólalt meg halkan, majd a zuhany ajtajára mutatott. - Tűnj el! Fuss Jake-hez és mondj el neki minden kis szaftos részletet, élvezni fogja. 
 - Hektor...
 - Takarodj! - emelte fel a hangját és olyan dühösnek láttam,mint még soha. Kiléptem a zuhanyzóból, kerestem egy törölközőt és gyorsan felöltöztem. 
 - Sajnálom - mondtam  a lehető leghalkabban, de volt egy olyan érzésem,hogy hallotta, Amikor kiértem a bungaló elé a fürdőből egy hatalmas ordítás hallatszott, majd egy hatalmas csörömpölés. Nem mertem visszamenni, úgy sem neki esett baja, hanem valami más törékeny tárgynak. Biztosan az a hatalmas tükör volt. vettem egy mély levegőt és elindultam a  Hermészesekhez. Szokatlanul nagy volt a csend, csak valami halvány világítás látszódott a szobából. Az ajtóhoz értem és fülelni kezdtem. Semmi zaj, semmi suttogás. Aludnának? Lehetetlen, ilyenkor? Még túl korán van. Benyitottam, de a folyosón teljes sötétség fogadott. Kitapogattam a villanykapcsolót, de semmit se ért, ugyanis az egész házban nem volt áram. Beléptem a gyertyafényben megvilágított szobába, ahol ott állt Jake öltönyben,  egy megterített asztal mellett. A gyertyákból egy feliratot lehetett kiolvasni, amitől megfagyott bennem a vér: " Hozzám jössz?" 
  - Mondanom kell valamit. 
 - Nekem is - jött felém mosolyogva. - Lennél a feleségem?  
 - Lefeküdtem Hektorral - beszéltünk egyszerre. Kínos csend következett utána. 
 - Mi? - kérdezett vissza Jake.  - Hogy mit csináltál? 
 - Jól hallottad - a szememből könnyek kezdtek el potyogni, nem tudtam megfékezni őket. Jake leült a kanapéra és fejét a tenyerébe hajtotta. 
 - Szereted? 
 - Nem - mondtam halkan. 
 - Őszintén válaszolj kérlek. Szereted? - tette fel még egyszer a kérdést, de továbbra is nyugodt volt a hangja. 
 - Én sem tudom biztosan mit érzek, de azt biztosra tudom,hogy bűntudatom volt utána és azt gondoltam,hogy én veled szeretném leélni az életem. 
Csend. Hosszú hallgatások, feszült légkör volt közöttünk. Nem fogom bírni ezt sokáig.
 - Kérlek. Szólalj meg vagy legalább legyél dühös rám, de beszélj hozzám - könyörögtem.
 - Tudod - szólalt meg végül. - Nem tudok rád haragudni. Én megértelek. Mostanában egy kissé elhanyagoltalak minden értelemben.
 - Én ezt...észre se vettem. Nem volt okom, amiért lefeküdtem volna Hektorral csak - vettem mély levegőt - megtörtént. De, én nagyon sajnálom és megértem, ha most rögtön szakítanál velem.
 - Nem. Túlságosan szeretlek ahhoz,hogy elveszítselek. Ráadásul nem okozok örömöt annak az idiótának és szabad utat sem adok neki. Megbocsátok, mindkettőtöknek, de el nem engedlek. Soha.
 - Jake...
 - Most pedig válaszolj! Hozzám jössz?


* Marry me? - Hozzám jössz feleségül?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése