2016. augusztus 28., vasárnap

Bubblegum*

Alex:                                                                                                
                                            (A zene ami ihlette ezt a fejezetet nektek :D)    Jason Derulo - Bubblegum

 Szóval Ray azt mondja, hogy el kellene égetnünk a képet Calebről. Ez bizony nagy előny lenne számunkra, de mégse használtuk ki az ütőkártyánkat. Lehet, hogy csak Árész vére hajt engem a hirtelen cselekedetekre, de rossz érzésem van a képpel kapcsolatban. Úgy hiszem, minél előbb el kellene intéznünk, mielőtt elkeveredik valahova. Az utóbbi hetekben elkezdtem aggódni, pedig én aztán tényleg nem az a fajta vagyok. A végén még olyan leszek, mint Kheiron. Vlahh - rázott ki a hideg. Ebbe még belegondolni is rossz. Nyugodj meg Alex, ne legyél paranoiás, csak pozitívan, ahogy mindig is szoktad. Egyébként hova is igyekeztem? A francba már, veszekedek itt magammal és elfelejtem, hogy hova indultam el. Annyira szétszórt vagyok mostanában és fáradt. Ez a sok haditerv kidolgozás és gyakorlás, kezd kikészíteni. Az én erőm sem végtelen forrásból fakad, bármennyire is szeretném. Oh, haditervek! Igen, Hektorhoz indultam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire lelkes lesz majd, hogy segítsen nekem. Igaz, ő már átélt egy háborút Percyékkel, van valamennyi tapasztalata és ezt bizonyította is már. Az Árész bungalóban isteneket meghazudtoló csend fogadott. Senki nem volt bent, mindenki edzett, vagy terveken gondolkodott Kheironnal. Csak a fürdőszobából hallatszott ki a víz zubogása. Hogy miért van nekünk saját zuhanyzónk, miközben egy teljesen más épületben van a közös fürdő? Mert kicsit felújítottuk a lakrészünket. Fogalmazzunk úgy, hogy részegen egyszerűbb ide eljutni, mint kint bóklászni vak sötétben. Főleg úgy, hogy simán le is bukhatsz a kentaur előtt. Jah és csak úgy mellékesen megjegyzem, hogy erről a fürdőről nem is tud, de addig se fáj neki nemde? Kopogás nélkül benyitottam a helyiségbe, hiszen tudtam, hogy Hektor lesz bent. Ahogy beléptem az ajtón, megcsapott a tusfürdőjének lágy és férfias illata. Az ismerős illattól enyhén remegni kezdtek a lábaim. Mi van velem? Ő csak Hektor, ennek inkább Jakenél kellene történnie. Léptem még egy lépést a zuhanyfülke felé, amikor elzárták a csapot és kinyílt a kabin ajtaja. Az a srác lépett ki belőle, akire számítottam. Meglepetten nézett rám, majd halványan elmosolyodott. Egy pillanat, elmosolyodott? Rám mosolygott? Nem is zavarja, hogy itt áll előttem meztelenül, mint egy Herkules szobor? Kissé nehezebben veszem a levegőt és egyre melegebb is van itt. A reakciómra úgy tűnik nagyon jól szórakozik. Miért nem tudok mozdulni? Megbénít a pillantása, a jelenléte, az illata. Mi... Mi van velem? Hiszen, én szeretem Jakeet, mégis...a franc. 
 - Ennyire nem bírtál várni rám odakint? - törte meg a gondolataimat. - Vagy csak simán látni akartál pucéran? - villantotta meg fogsorát.
 - Csak bejöttem. Magam sem tudom  miért, hogy őszinte legyek. Úgy gondoltam, hogy miért ne? 
 - Minden rendben van veled mostanában? - nevetett fel, de egy kis aggodalmat is láttam a szemében.  - Persze, jól vagyok, csak fáradt és ennyi. Minden a legnagyobb rendben - mosolyodtam el, azt hiszem kissé kényszeredetten.
 - Engem próbálsz átverni, Törpilla? Mert az soha nem fog összejönni. Ismerem már minden egyes arcmimikád. Tudom mikor vagy szomorú, fáradt, boldog vagy esetleg szerelmes. 
 - Örülök, hogy ennyire ismersz. Most pedig öltözz fel és álljunk neki a munkának - szedtem végre össze magam, majd hátat fordítottam, de egy hirtelen mozdulattal visszahúzott. A mellkasának csapódtam, karjai pedig szorosan fontak körbe. Miért csinálja ezt? Hiszen ott van neki Rina, nekem pedig Jake. Ez...ez nem helyes! Az sem az, amit iránta érzek. - Hektor, kérlek...ne tedd ezt - tettem a kezeimet az arcára, miközben mélyen a  szemébe néztem. 
 - Csak egy szavadba kerül, és most azonnal a tied vagyok. 
 - Nem tehetjük ezt - vettem mély levegőt. - Mi, már a múlté vagyunk. Együtt voltunk egy darabig, de nem ment. Fogadd el, én már túlléptem rajtad és látszólag te is, mivel elég boldognak láttalak titeket Rinával. Biztos, hogy sokáig meglesztek. 
 - Szóval ezzel a dumával áltatod magad? - szólalt meg ingerültebben. - Tudod, ha én is ilyeneket beszéltem volna be magamnak, azt hiszem már rég lelki roncs lennék. Mond csak, miközben Jakeel éppen lepedőakrobatikáztok, akkor is ezeket mondogatod magadnak? - Szavai után hangos csattanás visszhangzott végig a térségben. A kezem, ami még az előző pillanatban az arcán pihent, most lendületből vágta pofon. Síri csend borult ránk, a levegőben pedig feszültség érződött. 
 - Ne merészelj velem még egyszer így beszélni! Te teljesen megbolondultál? Ittál, vagy mi? Ja, akkor nem így néznél ki, bocs. Szeretem Jakeet, de nem annyira, mint téged. És ezt szégyenlem is, mert ő jó ember és nem érdemel meg engem. Tessék, ezt akartad hallani? Hát most megkaptad, remélem boldog vagy! - ordítottam az arcába könnyes szemekkel, majd a földre rogytam. 
 - Alex én... Sajnálom - guggolt le mellém aggódó hanggal és lágyan magához ölelt. -  Nem akartalak megbántani, csak ideges lettem, érted? Még mindig rohadtul oda vagyok érted. Nem tudom elviselni, amikor megcsókolod, megöleled vagy nevetsz vele. Azt meg végképp nem, hogy hozzá ér a testedhez, mert úgy érzem, hogy az csakis az enyém. Kérlek érts meg szerelmem - emelte fel a fejemet, az ujjaival pedig letörölte a könnycseppeket.
 - Megértelek, de érts meg engem is. Nem tehetem ezt vele, te se teheted meg Rinával. Jobb lenne, ha egy időre hanyagolnánk egymást és talán akkor...
 - Talán mi? - vágott a szavamba. - Nem fognak csillapodni az érzelmeink. Bármennyire is próbálnánk elfelejteni a másikat, nem fog menni. Ebbe egy idő után bele fogunk pusztulni. 
 - Nem kérheted tőlem, hogy hagyjam ott a barátomat, én sem kérném ezt tőled. Nem lehetünk önzőek, hogy csak magunkra gondolunk. Itt komoly érzelmekről van szó - tettem a tenyerem a szívére, ő pedig csak bámulta. 
 - Máshol is lehetne ez a gyönyörű kezed - fújtatott duzzogva, mire én felnevettem. - Imádom amikor kacagsz, mondtam már? - lágyult el a tekintete, miközben az arcomat simogatta. Hüvelykujja lecsúszott a számra és lágyan körözött rajta. Ösztönösen nyíltak ki az ajkaim és egy halk sóhaj is elhagyta a számat. Miért ennyire jó érzés, amikor hozzám ér? Úgy érzem, mintha elolvadnék. 
 - Mond ki - suttogta a fülembe szenvedélyesen. - Kérlek Alex! - könyörgött, immár a fülemet lágyan harapdálva, mintha rágógumiból lenne. Oh, édes isteneim mégis mit tegyek? Tudom mi a helyes út, mégis annyira kívánom őt! 
 - Ahh - nyögtem fel valami új érzéstől. Immár a nyakamat halmozta el csókokkal, majd hirtelen felemelt és felültetett a mosdókagylóhoz. Egy pillanatra abbahagyta a kényeztetést és komoly, de mégis vággyal teli arccal nézett rám. 
 - Mond ki - ismételte meg magát. Behunytam a szememet, egy nagy levegőt vettem és kimondtam azt, ami már a kezdetek óta ott ült a szívemen.
 - Akarlak! Itt és most - amint ezt kimondtam, mintha csak ágyúból lőtték volna ki, azonnal lecsapott a számra. 


*Bubblegum: rágógumi

8 megjegyzés:

  1. Hellóka. Jézus, de rég jártam már itt! Egyébként meg Pepi szülinapja jutatta eszembe, hogy ide is be kéne már nézni
    ... Na, de. Térjünk vissza ennek a kockának a lényegére. Alex és Hektor? Sose gondoltam volna, hogy valaha is együtt lesznek/voltak. Ez pedig fél egykor kissé letaglózott, úgyhogy mindjárt megyek és kialszom. Egyébként imádtam és amint látom nektek is rohamosan csökken a szabadidőtök vagy csak éppen sok a suli. Ez nálam is megvan. Szóval, Pepi, mégegyszer boldogot! Nessa, te meg ügyi vagy vagy mittomén. A lényeg, hogy jó lett ez a rész. Sokkolóan jó. Nade... Jóéjt meg mindent, ami épp aktuális!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülünk,hogy visszatértél :D És köszönöm szépen, bocsánat,hogy sokkot okoztam, de azt hiszem ez volt a célom. Kicsit már fel kell pörgetni az eseményeket,hiszen nemsokára itt van a háború is :) És ami a szabadidőt illeti, hát igen sajnos nagyon kevés :/ itt van most nekünk a szalagavató is a nyakunkon meg az érettségi vészesen közeledik, de megpróbálunk azért időt szakítani a blogra még vért izzadva is. Lexyt meg Pepiit viszont elhagyta már egy jó ideje az ihlet sajna :(

      Törlés
  2. Kár hogy nincs ùj rész pedig nagyon szeretem.Miatattok kezdtem bele én is az ìrásnak.

    http://felvertab.blogspot.hu/?m=1

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt örömmel halljuk! :) Jó látni az ilyet,hogy ösztönzünk másokat is az írásra. Sok sikert kívánunk neked! És megpróbálok összehozni egy új fejezetet, már bele is kezdtem, csak nem ígérem,hogy mára fent lesz, ugyanis most nekem sincs elég ihletem, de ilyenkor a tumblr mindig megoldás számomra, nézegetem a képeket/gifeket és beötlik pár ötlet. Legalább ez már löket az íráshoz :)

      Törlés
    2. Szia nem tudsz véletlen valakit akinek van kedve az oldalamon szerkeszteni.Esetleg Írni.Nagyon nagy segitség lenne.

      Köszi

      Törlés
    3. Hát nem nagyon tudok :) De szerintem írd ki blogos csoportokban esetleg Percy Jackson fanoknak :)

      Törlés
  3. Találtam valakit.Csak azt nem tudom hogy hogy lehet azt hogy egyszerre tudjuk használni a fiókot,hogy ő is tudjon bele írni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát először is fel meg kell őt hívnod :) Ha megnyitod a bloggert és rámész ugye a blogra akkor a beállításoknál lesz egy olyan,hogy engedélyek és alatta,hogy blogszerzők.Ott mutat ugye nyílván téged és alatta van az,hogy +szerzők hozzáadása. arra katt, beírod az illető e-mailcímét, ő elfogadja és akkor már szerző is lesz, tud írni. Viszont ekkor csak a bejegyzéseket fogja látni, ő mást nem fog tudni elállítani/beállítani. De ha ezt szeretnéd,hogy lássa,akkor átállíthatod szerzőről rendszergazdává :) ugyan ott lesz,ahol meghívtad,csak rámész a neve mellett,hogy szerző és átállítod rendszergazdává őt is :)

      Törlés