Zene: Road - Ne mondd
Zorall:
Zöld hegyek vettek körül, de nem a megszokott színekben. Kopottas volt minden, mintha egy nagyon régi filmet néznék.
- Ezt a helyet én ismerem - kerekedtek el a szemeim és elkezdtem futni abba az irányba, ahol az embereket sejtettem.
Jól gondoltam. Rengetegen voltak és építkeztek. Egy fekete hajú lány utasítgatott és én rögtön felismertem benne Hannaht.
- Egy éve kezdték el a munkálatokat - szólalt meg mögöttem az Alvilág ura. - Kheirón talált rá a lányra, aki akkoriban még Finnországban élt. Rögtön tudta, hogy egy erős félistennel van dolga és magához vette. Hannah nem akart eljönni Görögországba, mert nem szerette volna egyedül hagyni az anyját.
Miközben mesélt, én a lányt néztem, aki éppen valaki baklövésén nevetett. Sokkal felszabadultabb volt.
- Aztán meggyőzte Kheirón, hogy egyedül nem tud megbirkózni a szörnyekkel és ezáltal az anyját is veszélybe sodorhatja. Hannah átkerült ide és rögtön ötleteket kezdett gyártani, hogy hogyan lehetne még jobb a táborban lakóknak. Különös volt akkoriban, hogy egy lány a kezébe veszi a dolgokat és irányít. Nem voltak hozzászokva az emberek, de még az istenek sem. Egy isten pedig le is jött megnézni, hogy ki lehet ez a lány.
- Tippelhetek? Erósz volt az, ugye? - Nem néztem rá, de tudtam, hogy bólint.
- Erósz egy különös isten... Még számomra is - ismerte be. - Ő azt állítja, hogy Khaosz gyermeke, míg Aphrodité és Árész gyerekeként ismerték el rengetegen. Az igazság az, hogy még maguk az istenek sem tudják. Aphrodité sokak szerint csak a férfi szépsége miatt fogadta fiává és Árészt rávette, hogy vállalja el az apa szerepet. Viszont Erósz mindig is tagadta, hogy bármi köze lenne a két istenhez. Talán annyi, hogy ha ő nem lenne, akkor az istenek sem lennének. Ő segítette Gaia-t, hogy Uranosz megszülethessen, végül megjelent így a föld és az ég. Belőlük lett végül Kronosz és Rheia. Ha Erósz nincs, akkor mi sem vagyunk. Lehet, hogy jobb is lett volna úgy.
- Egy isten, aki vágyik a halálra? - lepődtem meg és végre elszakítottam a pillantásom a lányról, de csak azért, hogy az apjára nézzek.
- Túl sok halál vesz engem körül és néha elgondolkodom rajta, milyen lehet az elmúlás érzése. - Mondta, de le sem vette a szemét lányáról.
Meg akartam kérdezni tőle, hogy az istenek is lehetnek halandók, akkor ő miért nem teszi azt? De ezt még én is túl sértőnek találtam és nem akartam meghalni ilyen fiatalon. Hirtelen váltott a kép és egy házban találtam magam. Ugyan azok a fakó színek.
- Kész van a Nagy Ház - mondta büszkén Hannah, belépve a helyiségbe.
Mellette sétált a szerelem istene. Furcsán csillogott a szeme. Egy szót tudtam kinyögni.
- Szerelmes Hannah-ba - lepődtem meg, mert én mindig is egy gerinctelen alaknak tartottam Erószt.
- Igen szerette... Egyszer biztosan. Aztán jött egy szebb nimfa és "megcsalta", ahogy a mai fiatalok mondják. Viszont szerette, tényleg szerelemmel.
- Hannah pedig nem tudott tenni elene semmit, mivel a nyíl...
- Nem. - Vágott közbe Hádész, miközben azt figyeltük, ahogy a pár elhagyja a Nagy Házat. - Sosem használta Hannah-n a nyilait. Túlságosan szerette őt.
- Különös, hogy mégis elhagyta... - méláztam.
- Erósznak voltak ellenségei. - Terelte el hirtelen a témát. - Talán Apollón volt az egyik legnagyobb. Mivel közülünk állítólag ő a legszebb férfi isten, így nem csoda, hogy sorban álltak miatta a istennők. Bár akadtak köztük haladók is. Első szerelme Daphné volt, egy nimfa, aki azonban elutasította szerelmét. Apollón Erószt hibáztatta és azzal vádolta, hogy rajta is használta a reménytelen szerelemet, mivel Apollón kigúnyolta a szerelmet hozó nyilakat kilövő Erósz tudományát az íjászatban. Nem mellesleg Erószt idegesítette Apollón éneke is. - Tette még hozzá. - Történt egyszer, hogy a pestis járvány Finnországban is felütötte a fejét. Hannah aggódott az anyjáért és megkérte Erószt, hogy segítsen neki, mivel az anyja is fertőzött lett.
- Mit lépett az isten? - kérdeztem.
- Elmosolyodott és ott hagyta Hannah-t a házban. Erósz segíteni akart a szerelmének, de semmiképpen nem könyörgött volna Apollónnak, hogy gyógyítsa meg Ilonát. - Meglepődtem. Így hívták Han anyukáját? - Hannah Heraklészhoz ment, mert még mindig hitt abban, hogy Erósz tiszta szívéből szeretne segíteni neki.
Hádész legyezett egyet a kezével, mire újból változott a helyszín. A tábor közepén voltunk. Ott, ahol a tűzet szoktuk gyújtani. Hannah éppen veszekedett valakivel.
- Ő Heraklész. Hannah egyik legjobb barátja volt. Bár mint minden fiú-lány barátságban, itt is az egyik fél elkezd többet érezni a másik iránt. - Itt a mitológiai hősre mutatott. - Heraklész nem tudta elviselni, hogy a lányomat átverik. Megmondta neki, amit tudott.
- Azt, hogy Erósz csalja? - kotyogtam közbe, mire Hádész bólintott.
- Nem csak Heraklész volt az egyetlen, aki ezt nem fogadta el. Én sem ülhettem tétlenül, így Erósz hangjával magamhoz hívtam őt és elzártam a világ elől évszázadokra.
Ismét tett egy különös mozdulatot a kezével, mire visszakerültünk a kiinduló helyünkhöz.
- Itt temettem el az időbörtönét és az így együtt utazhatott a Táborral.
- Azt nem értem - tértem magamhoz a sokktól -, hogy Erósz miért csalta meg Hannah-t, mikor szerette?
- Erósz egy isten. Azt hiszi, hogy egy kis idő mással, nem számít, mert az emberek gyorsan felednek. Viszont Hannah sosem adta oda magát senkinek, még Erósznak sem.
- Egy ici-pici csók sem? - kérdeztem hitetlenkedve.
- Egy ici-pici sem. - Felnézett az égre. - Kezd világosodni. Menj vissza és vigyázz rá! - adta ki a parancsot.
- Várjon! - állítottam meg. - Akkor Erósz most miért jött vissza?
Az Alvilág ura felsóhajtott.
- Hannah-n nem fogott Erósz külső varázsa, ezért szerette, mert tudta, hogy ő nem a kinézete miatt szeretett bele. - Az isten eltűnni készült.
- Ezt nem teljesen értem Erósz részéről. - mondtam ki hangosan, mert féltem, hogy már nem hallja az isten. Meg szerettem volna tudni mégtöbbet a múltról.
Az Alvilág ura még egy mondatot maga után hagyott, majd eltűnt.
- "Erósz reménytelenül szerelmes Hannah-ba." - mondta és én tudtam, hogy ez örökké bennem fog élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése