Kim:
Mikor idekerültem, akkor tényleg egy kis angyalka voltam. Igen, tényleg! Miért nem hisztek nekem? Na jó, akkor ne higyjetek! Jah, hogy beszéltetek Keith-szel? Ne gondoljátok, hogy komolyan beszél! Ha meg elvakít a mosolya, meg a cukisága, akkor vonjátok le a következtetéseteket az alábbi történetből:
Egyszer volt, hol nem volt. Volt egyszer egy ribanc... Várjunk, állj! Ez másik mese. Az enyém sokáig nem volt túl happy. Egy árvaházban nőttem fel. Niké 14 évesen fogadott el lányaként. Szerencsémre hamar megtalált egy szatír és épségben elhozott a félvértáborba.
Ezzel el is intéztem a táborba jutásom. Az ott létem izgalmasabb, ezt garantálom.
Kheirón körbevezetett és megmutatta a bungallómat. Egyedül hagyott, hogy körül nézhessek. Mikor beléptem először a rendetlenség fogadott, aztán hogy jobban körülnéztem láttam, hogy minden fehér színben pompázik,, néha azonban látni egy kis szürkés árnyalatot is. A bútorok is fehérek, na meg az ágyneműk is. Ami furcsa, hogy nem zavart. Pedig nem szerettem az egyöntetű színeket. Elindultam az egyik ágy felé, amin nagyjából nem volt semmi és egyből be is dőltem. Elnyomott az álom.
A padló reccsenésére keltem fel. Este volt már és ami még ijesztőbb volt, hogy egy árny figyelt.
- Te vagy az új Niké gyerek? - lépett közelebb vigyorogva.
- Aham, te vagy Keith? - Próbáltam kivenni az alakját a sötétben.
- Igen - döntötte oldalra a fejét.
Kínos csend állt be közöttünk, amit ő tört meg.
- Szomjas vagy?
- Öhm...
- Szóval igen. - Odament az egyik ágyhoz és kivett alóla egy üveg piát.
- Ezt nem szabad... - Akartam szólni. Én TÉNYLEG akartam szólni!
- Túl jó vagy - nyújtotta át az üveget, miután nagyot kortyolt belőle.
Nem akartam puhánynak mutatkozni első nap, így elfogadtam az italt és meghúztam. Végig marta a torkomat és még a hideg is kirázott.
- Óvatosan azért!
Kikapta az üveget a kezemből. Nagyon közel volt hozzám. Meg tudtam nézni kék szemét és szőke tincseit is. Nem gondoltam akkoriban bele, hogy nagyon sokszor fogok még beletúrni azokba a fürtökbe.
- Hány éves vagy? - nézett először a számra, majd a szemembe.
- Tizennégy - vert egyre gyorsabban a szívem.
- Túl fiatal - lépett hátrébb. - Két év és az enyém vagy, de ha kellek, tudod hol találsz.
Így találkoztam a bátyjámmal. Elég perverz egy alak, de végülis, én is vágytam minden egyes érintésére. Nem tagadom. Még mindig azt gondoljátok, hogy egy kis angyal? Igen? Akkor olvassatok tovább.
- Jó volt a vacsi, mint mindig - sétáltunk a bungallónk felé.
Nem volt kedvünk maradni a tábortűz körül. Túl sokan vannak. Meggyújtottam egy cigarettát és jólesően szívtam bele.
- Elrontottalak - préselte össze az ajkait. Azokat a szexi ajkait.
- Már nem számít - fújtam ki a füstöt.
Felléptem a lépcsőre. Be akartam nyitni, de Keith megállított és maga felé fordított. Így nagyjából egymagasak voltunk. Kis termetemnek köszönhetően, körülbelül egy fejjel magasabb volt nálam a bátyó, ha nem másféllel. Viszont ami mégjobban idegesített, hogy közel volt. Megint. Éreztem a lehelletét az arcomon. A levegő hirtelen kiszaladt a tüdőmből és csak kapkodva tudtam oxigénhez jutni.
- Hány éves vagy? - sóhajtott és nyelvével megcirógatta az ajkaimat.
- Déja vu-m van - leheltem.
- Válaszolj - markolt bele a csípőmbe.
- Tizenhat. - Nyeltem egyet és szerintem a szívem is kihagyott egy ütemet.
- Pont jó - csapott le az ajkaimra.
Nyelve táncra hívta az enyémet és míg ők a keringőt járták, addig Keith-szel lassan behátráltunk a kabinunkba. Óvatos volt és gyengéd. Nem mondom, hogy nem fájt, de elviselhető volt vele. Már-már tökéletes. Ez sokszor előfordult velünk. Egyetlen alkalommal sem mondtuk ki a "szeretlek" szót, de nem is kellett. Ezek csak alkalmi szexek voltak. Egy kivétellel.
Revenge nem hagyott békén szokásához híven egyik nap. Addig-addig követett, amíg meg nem kapta amit akart. A bungallóm előtt veszekedtem vele és próbáltam lekopotatni, mikor megcsókolt. Durva volt és kíméletlen. Nem szerettem volna a legyőzött szerepben maradni.
- Hagyj békén! - Ellöktem magamtól, de ő akartosan magához rántott. Nem volt menekvés. Sokkal erősebb volt nálam.
- Engedd el a húgomat - szakított ki Keith a Hekatés karmai közül.
- Meg tudtam volna oldani magam is - csattantam fel, majd beszaladtam az ágyamhoz. Csorba esett a jellememen és ezt nehezen dolgoztam fel.
- Ismerlek és tudom, hogy valamit kitaláltál volna a pióca ellen, de egyszerűen nem tudtam nézni, ahogy megérint - lágyult el a hangja.
- Azért mert a bátyám vagy, még nincs jogod beleszólni a magán életembe! - Álltam fel az ágymról. - Mit fogsz csinálni, ha egyszer az oltár elé visz egy másik srác, aki -az istenek adják- nem te vagy!?
Egy lépéssel átszelte a köztünk lévő távolságot és az ágyamra lökött. Kezeimet a fejem fölé szorította és lábait is úgy helyezte, hogy ne tudjak megmozdulni se.
- Nem csak a bátyád vagyok és SOHA senki nem érinthet meg rajtam kívül! - Szemében észrevettema féltékenység szikráját. Meg harapta az alsó ajkamat, majd a nyakamra hajolt és szívni kezdte a bőrt. Nem akartam tudatni vele, hogy tetszik, amit csinál, de az apró nyögések feltörtek a torkomból. Abbahagyta a nyakam és a testem kínzását. A szorításon is lazított.
- Ez... Nem bírom... - Vágytól remegett a hangja. A vállgödrömhöz hajolt és remegve beszívta az illatomat.
- Játékosként ismertelek meg, aki sosem adja fel, akkorhát játszunk! - Simogattam egyenletesen a fejét. - Csókolózzunk, sétáljunk egymás kezét fogva, mondjuk el a másiknak a legapróbb titkainkat is és suttogjunk egymásnak szerelmes szavakat... - hagytam abba a mondandómat. Vártam, hogy feldolgozza a hallottakat.
- Ki veszít? - morogta a fülembe kíváncsian, hiszen most hívtam ki egy versenyre.
- Hogy ki veszít? - Nevettem fel halkan. - Az veszít, aki először szerelmes lesz - pusziltam meg a homlokát.
Szóval így történt. Remélem már az én pártomat fogjátok... Még mindig nem? Na, akkor most megyek és megkeresem Keith, hogy leüthessem. Máskor nem fog titeket manipulálni, azt elhihetitek!
Sziasztok!
VálaszTörlésMost kaptok egy nagyon-nagyon hosszú istenítést tőlem! Kezdhetem?(A hallgatás beleegyezés...)
FANTAASZTIKUSAN írtok! Elképesztő, hogy ekkora csapatmunkában, négy különböző szemilyéség ilyet tud alkotni! Annyi fantázia, tehetség és kreativitás van a dologban, hogy az csak NA! És ez nem csak erre a részre, hanem az összes többire is nagyon igaz! Nem győzőm hangsúlyozni: nagyszerű ez az egész blog!
Bár a sok-sok 1D-s történet után nagyobb váltásnak számít, de a változás abszolút jó irányban haladt! Lehet, hogy egy kicsit hiányozni fog a többi (Zayn, Harry, Liam, Niall és Louis) fanfiction, de abból olyan sok van, és általában mindegyik egy sablonos sztorira épül...
DE EZ egy kicsit sem átlagos! Magasan kiemelkedik a többi közül minden tekintetben! Talán egy kicsit a szereplők létszáma nagy, de ennyi belefér!:) Azért könnyeb úgy olvasni, hogy egy másik ablakban a karakterek vannak megnyitva, legalábbis egy ilyen rossz memóriával rendelkező lényecskének, mint én...
De nem is akarok ennél többet írni! Remélem a lényeg lejött: csak így tovább, fel, feljebb, már ha a maximumnál jobban lehet teljesíteni. De nektek úgyis menni fog!;D
Hozzatok gyorsan kövit!
xoxo��
Szia!
TörlésMost nagyon örültünk ennek a kommentnek. Sajnos visszajelzésekben híján vagyunk! Azért van sok karakter, mert egyszerűen, nagyon sokoldalúak az írótársaim és szerény személyem is! :) Én (sajnos csak én) is szeretem az 1D-t, de sztorit nagyon keveset találok jót. Próbálunk nem túl sablonosan írni, de innen is lesz mit fejlődnünk! :)
A fejezetek pedig néha nagyon nehezen jönnek a tollunkból, (főleg Pepi és az enyémből) akkor jön Árész lánya Darkness és kapunk egy-egy nyaklevest. Viszont akkor van nagy öröm, mikor magunktól írunk.
Ez a válasz is jó hosszú lett. Na mindegy. A lényeg, hogy nagyon szépen köszönjük, hogy vetted a fáradtságot és írtál nekünk pár sort! :)
Hali!
VálaszTörlésVettem a fáradtságot?! Végig vigyorogtam azokat a perceket, amikben írtam! De komolyan, úgy pötyögtem, mint egy törött állkapcsú abnormális!
A visszajelzésekhez pedig: fogalmam sincs, hogy hova fejlődik az emberiség, de ha kihagyják ezt a nagyszerű alkotást, és nem támogatnak Titeket pár lelkesítő szóval, akkor ők maradnak ki a jóból! Olvasni tudnak, de legépelni pár dícséretet (könyörgöm, mi mást?), és érzékeltetni, hogy mennyire tehetségesek vagytok mindnyájan már nem megy?
Őszintén? Fogalmam sincs, hogy ki az a Percy Jackson, vagy mit csinál, és miért van ötödik könyve, de Ti olyan érthetően összeraktárok ezt az egészet, hogy nem is kell tudnom semmiről! És az én csökött kis agyamnál ez nagy szó!:)
Amúgy az a rész, amialatt dumcsizunk (Egy játék kezdete) NAGYON JÓ lett! De ez igaz a Patkánycsapdára és az Érosz nyila eltalált-ra is! Darkness, Pepii óriási gratu nektek is! (Már ha Ti látjátok és olvassátok ezt a kommentet...)
Amúgy el tudom képzelni, ahogy kapsz (vagy kaptok Pepii-vel) egy nagyon cute üzenetet Dakness-től:
Mlötzömdöfrakahrd (igen, jól esett), írjatok már! Nem Harry Potter vastagságú regényeket kértem, hanem egy nyamvadt részt! Rátok zúdítom a zombi Apokalipszist! Mellesleg puszil titeket: Darkness♥
Hááát...xxxxxxxxxxxxxDDDDDDDDD!!!!!!!!! Már bocsi Darkness, tudom, hogy a szíved mélyén nagyon szereted őket (én is, ahogyan Téged is!), és egy igazgató bőrébe bújt miniangyal vagy!:)
Amúgy mivel Ti sokkal többen vagytok, ezért a részek is sokkal gyakoribbak, úgyhogy várakoztatásra vagy késésre nem lehet panasz!
Na, továbbra is nagyon imád titeket:
egy nagyon-nagyon hálás, rendszeres és hűséges olvasótok!xoxo
Szia :33
TörlésMost én, Pepi válaszolok, mert imádok kommenteket kapni, és válaszolni rájuk, csak tegnap Lexy elhappolta előlem a lehetőséget.
Köszönjük a biztató szavakat, az ilyet olvasni mindig jólesik. Főleg, hogy nem ismered a Percy Jacksont, és mégis teljes mértékben sikerült megértened a sztorit. Elmondani nem lehet, hogy mennyire jólesett mindannyiunknak. :)
Egyébként nagyjából ez szokott lenni Darknessnél, vagy suliban, vagy facen, vagy skypeon elkap minket, és egy kicsit vitatkozik velünk, hogy írjunk már. Ha pedig nincs ihlet, akkor a képébe röhögve kijelentjük, hogy "jó majd" ettől függetlenül tudjuk mi a dolgunk, így ha nehezen, de akkor is kiszenvedünk egy fejezetet, és ezek lesznek teli párbeszéddel, és azért tűnik hosszúnak az a háromszáz valahány szó.
Darkness pedig üzeni, hogy puszil téged, és köszi az új nevét, ami annyit tesz, hogy "Igazgató bőrébe bújt miniangyal" viszont ezt ne hidd el róla, maximum minidémon, és ezt Lexy barátosném is alátámasztja. xD
Mi továbbra is imádunk titeket, és a visszajelzéseket, és egyben köszönjük szépen, hogy írtál. Puszi tőlem is; Pepii C: