Hannah:
- Ha mindent összegzek, akkor kb. 2500 évig senki nem tudta, hogy hol vagyok, az apámon kívül. Nem érzem magam öregebbnek 16-nál, így azt tisztázzuk, hogy annyi is vagyok. A távollétemben megőszültem és ezt szószerint értem - mutttam a fehér hajamra, ahol ezelőtt fekete tincsek voltak. - Van egy féltesóm, aki 60-70 éves kb. Most meg van egy kis galiba a táborban és ha jól vettem ki a szavaidból, akkor ellopták az aranygyapjút, amit Percy Jackson hozott ide. Jah és most a "felderítő egység" már jön is haza, mert megtudtak valami olyat, amiről mindenkinek tudnia kell. De van még valami, ami még a hajam színénél is furább... Ismerem ezt a 2500 évvel későbbi nyelvet és tudok is rajta beszélni. Kihagytam valamit? - Járkáltam fel-alá a Nagy Házban.
- Nem Hannah, semmit - Kheirón tekintete folyamatosan követett. Mintha akármelyik pillanatban köddé válhatnék.
- Heraklész, pedig... - sóhajtottam fel.
- Sajnálom, de a szerelem bűnbe visz - próbált megnyutatni nem sok sikerrel.
Összezártam a szemeimet. Éreztem, ahogy egy jeges kéz szorítja meg a szívemet és egy ismerős arc kúszott a szemem elé. Félhosszú barna haj és átható ezerszínű szem. Halk nevetés hangzott fel a távolban, amitől kirázott a hideg.
- A szerelem - suttogtam.
- Szeretnéd, hogy Zorall körbe vezessen? Elég sokban változott a tábor - mosolyodott el halványan.
- Az az Árész puer? - borzongtam meg.
- Fiú és igen ő - javított ki.
- Miért pont ő? - álltam meg végre.
- Mert már ismered az elmondottak alapján.
- Rendben - egyeztem bele, de csak azért, mert nem szerettem a nevelőmnek ellent mondani.
- Először találni kellene neked egy mai ruhát - nézett végig a fehér tógámon.
Adott egy fekete nadrágot, és egy ábtor óolp-t. Azaz Tábor pólót, mert először nem tudtam kiolvasni. Egy dolog aggasztott. A színe. Narancssárga. Miért??? Nem lehet fekete inkább?
Hajnalodott, vagy már reggel volt, azt nem tudom, de a nap már fent volt. A póló gond is hamar megoldódott, mivel ahogy leugrottam a Nagy Ház lépcsőjéről, egy srác állított meg.
- Hello - nézett rám vigyorogva. - Nem láttalak még itt. James vagyok.
- Salve, én Hannah - mutatkoztam be, majd szemet szúrt az ő felsője. - A tiéd miért olyan?
- Nem tetszik? - vonta fel a szemöldökét.
- Pont ellenkezőleg - szabadkoztam. - Nekem is olyan...
Még ki se mondtam, mikor az egyik ujját a pólómhoz érintette. A szemem láttán változott a felsőm feketévé.
- Ez marha jó! - Ugrottam a srác nyakába örömömben.
- Semmiség - legyintett és tovább állt.
Biztosan Írisz gyermeke volt, de a fekete ruhákat nem értettem.
Az ötös bungalló előtt álltam és néztem a művemet. Elég jól kidíszítették a házat. Ha már lehet díszítésnek nevezni azt, hogy ráfröcskölsz egy vödör vörös festéket a falra. Beléptem. Eléggé otthonos volt, bár nagyon régen jártam itt, akkor is tisztán emlékeztem, hogy a régi időkben nem csak a félvérek jártak ide. A nagy istenek fiai és lányai is itt kezdték meg tanulmányikat. Úgy látszik, hogy ez nem vált szokássá. Az felé az ágy felé fordultam, ahol Ő aludt. Most is éppen feküdt ott valaki, így közelebb léptem. Én bolond még reménykedtem abban, hogy itt lesz, de csalódnom kellett. Fekete bőrkabát és fekete haj fogadott. Csak Zorall volt az. Leguggoltam az ágya mellé és bökdösni kezdtem az oldalát.
- Ébresztő... Zorall... Hahó... Kheirón azt mondta, hogy te segítesz, majd... Felkelni... Álomszuszék... - Minden egyes szótagnál megböktem őt., egészen addig, míg fel nem ült.
Kócos haja minden felé ágazott csak arra nem amerre kell. Az egyik oldalán az arca vörös volt, ahol elfeküdte.
- Hannah? - dörzsölte meg a szemit és ásított egy nagyot. - Mit mondott Kheirón?
- Hogy te körbe fogsz engem vezetni, mert mikor utoljára jártam itt, akkor minden más volt.
- Hányadszorra jársz te itt? - húzta fel a szemöldökét kérdőn.
- Úgy beszélj velem, hogy én terveztem az egész táborod, és én centiztem ki az ágyad helyét is - álltam fel sértődötten.
- Úgy beszélj velem, hogy én terveztem az egész táborod, és én centiztem ki az ágyad helyét is - álltam fel sértődötten.
- Jah, persze - rázta nevetve a fejét.
Az elkövetkező két-három óra, amíg körbe vezetett azzal telt, hogy megpróbáltam bebizonyítani az igazamat. Szerencsémre Kheirón bemutatott egy csapat félvérnek, így az ő szájából is hallhatta Zorall az igazságot.
- Magatokra hagylak benneteket - lépett le Kheirón. Otthagyva velük... Hűha... Hogy ebből mi fog kisülni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése