2014. június 8., vasárnap

Ebben az időben minden olyan furcsa


Hannah:

 - Szóval... Ti... - kezdtem volna bele, de az egyik csajszi közbe vágott.
 - Szóval... Pontosan hány éves vagy te? - mért végig.
 - Artemisz istennő templomának leégésének éjjelén voltam 16 éves... - Próbáltam valami eseményhez kötni a napot, mikor megszülettem.
 - Az Epheszoszi Artemisz-templomra gondolsz? - esett le a mellette álló srácnak az álla.
 - Igen - bólintottam. - Annyira távoli időpont?
  Kezdtem félni, főleg a lány arcát látva.
 - Kr. e. 356. július 21-én égett le a templom - gondolkodott hangosan a testvéremnek mondott fiú. - Most van 2014...
 - Azt hogy? - vontam össze a szemöldököm.
 - Kr. u. 2014 van... Akkor pontosan egy hét múlva leszel 2387 éves, mivel június 21 van a Nyári napforduló - borzongott meg a lány.
 - Alex, ne ijeszd el egyből Hannaht - ölelte át az előző srác. - Szia, Jake vagyok! Ő itt Alex a barátnőm Árész lánya. Ő Riley és Ryan, Apollón ikrei - mutatott a két szőke felé, és míg a srác kedvesen mosolygott, addig a lány egy sóhaj után biccentett egyet köszönés képpen. - Démétér lánya, Dee és Írisz gyerekei, James és Abby. Na meg itt van még Nico, aki a te...
 - Féltesóm? - segítettem ki.
 - Igen - bólintott.
 - Akkor... Öhm... Sziasztok? - tártam szét tehetetlenül a karom.
 - Jah, akkor szia - lépett elém Nico kezét nyújtva. - Nico di Angelo, örülök.
 - Ryan vagyok - lépett sietve mellém a szőke srác is, mire én elmosolyodtam.
  Még nem voltam teljesen tisztában ezzel az új korral, de arra már rájöttem, hogy ebben az időben minden furcsa és minden lehetséges.
 - Ti jártok? - mutattam a tesómra és az Apollón gyerekre.
 - Mi? Nem, dehogy - vörösödött bele a mondandójába Ryan.
 - Nem is nagyon ismerjük egymást - sandított rá Nico félszegen.
 - Héé! Ne sajátítsátok ki az új húst - Ryan ikertesója lépett közelebb. - Azthiszem mi ketten nagyon jóban leszünk.
 - Az apád elvette feleségül a féltesómat - húzta el a száját a Dee-nek nevezett zöld csaj.
 - Valahogy úgy...
 - Akkor mi nem leszünk jóban - vont vállat, majd lelépett.
  Lenéző tekintettel figyeltem, ahogy távozik, majd megszólaltam.
 - Ez a csaj... Rohad belülről - bólogattam.
 - Ááh, hagyd csak. Dee mindenkivel ilyen - kelt védelmére a hippi lány. - Abby vagyok.
 - Szia, a tesóddal már találkoztam, de te is pont olyan színes egyéniségnek tűnsz, mint ő - vigyorogtam rá.
  Alexből és Jakeből kirobbant a nevetés.
 - James, mint...
 - ...színes egyéniség! - Fejezték be egymás mondatát, miközben már a földön ültek a hasukat fogva.
 - Ez sértés számomra - próbált komoly fejet vágni az érintett, de nem sikerült neki.
 - Hát, én így ismertelek meg - kacsintottam rá.
  Hirtelen valaki átkarolt. Ki más lenne, mint kedvenc Árészosom? Zorall.
 - Hagyjátok levegőhöz jutni - bökte meg az oldalamat.
 - Leküldjelek a Tartarosz mélyére vagy békén hagyod a bordáimat? - néztem föl rá pislogva.
 - Látom tényleg jól ki fogtok jönni ti ketten - Ryan ölelte magához tesóját.
  Alex Jake karjaiban pihent, Abby és James még mindig nevettek, Riley és Ryan viccelődtek egymással, míg Nico a srácot nézte. Elmosolyodtam. Túl jó volt a következtető képességem.
 - Higyj nekem - súgta Zor a fülembe. - Jó társaságba kerültél.
 - Hiszek neked - kacsintottam, majd a féltesómat félrevonva, belekezdtem egy beszélgetésbe. Van mit pótolnom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése