Kárhozat

Hektor: 

Nos, nem szoktam írni a fejezet elejére,de úgy gondolom,hogy most muszáj lesz. Először is nagyon sajnáljuk,hogy ennyire nem sikerült foglalkozni a bloggal,de sajnos érettségink van és hát kénytelenek voltunk ezzel foglalkozni. De most már egy ideig csitulnak a dolgok, szóval reméljük,hogy most már kellően lesz időnk írni és végérvényesen is befejezni a történetet :) Jó olvasást és köszi,hogy még velünk vagytok! Szuperek vagytok :) Itt egy kis zene is: The Pierces- Secret 

Itt hagyott. Képes volt itt hagyni. Mi a fenéért hagyta, hogy szexeljünk, ha utána közli, hogy Jakeet szereti? Kurva életbe – vágtam bele egyet a tükörbe,ami azon nyomban össze is tört. Az öklömre pillantottam, sikerült úgy ütnöm,hogy egy karcolás se lett rajta. Rohadt mázlista vagyok. Bár attól függ, hogy miben. A szerelemben biztosan nem.  Nevetnem kell magamon, szánalmas vagyok. Hátra döntöttem a fejemet és a hajamba túrtam. Pedig annyira élvezte, egy pillanatra még én is elhittem, hogy lehet valami, ismét.  A sóhajai, azok a kéjes nyögések… Nem. Nem gondolhatok erre.  Tisztán és érthetően közölte, hogy nem akar tőlem semmit, és hogy Jakeet szereti. Fel kellene öltöznöm és egy kis friss levegőt szívni. Igen, azt hiszem ez lenne a legjobb. Pár perc múlva összeszedtem magam, feltakarítottam az üvegszilánkokat, majd kiléptem az ajtón. Kabátomból elővettem egy doboz Yves Saint Laurentet, a tartalmát pedig meggyújtottam. Élveztem a cigaretta sűrű füstjét, és ahogy kitöltötte a tüdőmet. Felnéztem a csillagokkal borított égre,majd hirtelen kirázott a hideg. Egyre rosszabb az idő. – Na! Mozgassuk egy kicsit át a végtagjaim, mielőtt idefagyok – szólaltam fel hangosan és felpattantam. Csak sétáltam a bungalók között, különös célom nem volt, ráérősen szedtem a lábaim. A Hermész kuckó mellett azonban valami különös érzés fogott el. Megtorpantam, majd felsétáltam a lépcsőn. Hallgatózni kezdtem, de csak tompa hangokat hallottam. Miért van ennyire rossz érzésem? Bemegyek.  Amint betettem a lábam a küszöbön, kikerekedtek a szemeim a látványtól. Alex olyan volt, mint egy félhalott. Jake erősen fogta a karját és egyáltalán nem volt önmaga.

-  Nem is ellenkezel? – vonta fel a szemöldökét, hangjából kihallottam a merő gúnyt. – Hol van a híres Árész lánya? Hm?

-  Ereszd el! Most! – szólaltam fel haraggal tele. Hogy bánhat így vele? Biztosan elmondta neki az igazat,de nem gondoltam volna,hogy Jake ennyire kijön majd a sodrából,hogy Alexet bántani meri. Ezt nem hagyhatom.

-  Na lám csak. Meg jött a díszvendég, aki kurja a csajom. Képzeld ma meg akartam volna kérni a kezét, de te mindent elrontottál. Azt hittem barátok vagyunk, de jól hátba döftél.

-  Meg akartad kérni a kezét és most agyonvered? – emeltem fel a hangomat olyannyira, hogy már majdnem kiabáltam. – Mi a halál van veled Jake? Teljesen elment a józan eszed?

-  A józan eszem? – nevetett fel őrült módjára. – Pont, hogy most jött meg.

-  Most odamegyek Alexért és elviszem – jelentettem ki mély hangon, ellentmondást nem tűrve. Senki nem érhet hozzá. Ezek után ő sem. Nem fogom a közelébe engedni. Láttam,hogy egyáltalán nem akar tágítani,lehet,hogy majd erőszakhoz kell folyamodnom?

-  Nehogy azt hidd, hogy te is büntetlenül megúszod – lépett közelebb felém. Testéből csak úgy áradt a düh.

-  Büntetlenül? – horkantam fel. – Csak nekem kellett volna szétverned a seggem. Nem Alex hibája, ő semmiről nem tehet. Hozzá se szabadott volna érned –sziszegtem a fogaim között a haragom visszatartva. – Teljesen megőrültél Jake! Nem vagy észnél. Elvakított a fájdalom és a mérhetetlenül nagy féltékenység.

-  Fogd be! – vágott közbe. – Nem vagy a pszichológusom, hogy diagnosztizálj. Most meg foglak ölni.

-  Nem gondolod komolyan, ha meg akarnál ölni, akkor már megtetted volna. Amint betettem ide a lábam simán nekem rohanhattál volna, ezen kívül ezernyi esélyed volt arra, hogy végezz velem. Nem tudnál végezni velem Jake, túl jó ember vagy. Nem is akartad ezt az egészet csak kissé eldurvultak a dolgok – amint ezeket kimondtam egy kisebb csend támadt majd arra lettem figyelmes, hogy Jake zokogva esett össze. Magamban sóhajtottam egyet. Lassan sétáltam oda hozzá, majd rátettem a vállára a kezem és édesanyám szavai jutottak eszembe, amiket hangosan ki is mondtam
: „Bár a hullámok irányát nem tudjuk megváltoztatni, megtanulhatjuk meglovagolni őket.” Anyám mindig ezt hajtogatta nekem –meséltem el a bent lévőknek is. -  Akkor még nem értettem, de hála neked már kapizsgálom – mosolyodtam el, majd szemeimmel a féltestvérem kerestem aggódva. – Elviszem Alexet az orvosiba. Rendbe rakom – felsegítettem a földről,majd az ölembe kaptam. Annyira pehely könnyű. - Te meg leszel? – néztem Jakere, aki fájdalmasan tekintett ránk. Nem tetszett ez az arckifejezése.

-  Egyedül szeretnék maradni – zárta le röviden. – És Alex! S-sajnálom, hogy túlmentem a célon. Nem akartalak bántani.

-  Nos, ami megtörtént az megtörtént. Megérdemeltem ezek után, amit tettem – mosolyodott el fájdalmasan.  Kibaszottul fájhat mindene. Minél előbb látnia kell egy orvosnak.

-  Ez nem igaz. Egy nő sem érdemel efféle durvaságot, csak mert nem azt hallotta a férfi ami az egójának megfelel. Megértelek, tényleg elhanyagoltalak mostanában. Az én hibám is nagyrészt. Ezért bocsátottam meg neked olyan hamar. Szeretném tisztázni, hogy nem azért jöttem ki a sodromból, mert lefeküdtetek, hanem mert azt mondtad, hogy már nem szeretsz. a szívem teljesen széttört abban a másodpercben és valami teljesen új érzés tört rám, amitől megőrültem. Csak, hogy tudd, támogatlak titeket és áldásom rátok – mi a picsa. Ez nem Jake. Nem mondana le ilyen könnyen Alexről. Nekem valami itt nagyon bűzlik.

-  Jake –szólalt fel Alex, az istenek tudják csak mit akart mondani , ugyanis Hermész fia felemelte kezeit, jelezve, hogy még nem fejezte be.

-  Mindig szeretni foglak – hajtotta le fejét, majd elővett egy tőrt.  Ugye nem? Ezt nem teheti Alexszel. Ebbe belehal. Fenébe!  – Hektor, vigyázz rá és ne engedd a közelembe.

-  Haver, mire készülsz? – tettem fel a baromira hülye kérdést meglepetten, Jake felemelte a szúró eszközt és egy gyors mozdulattal a szívébe szúrta. Teljesen lesokkolódtunk mind a ketten. Még a levegő is megfagyott körülöttünk. Jake száján még egy utolsó mosoly és egy „szeretlek” szó látszódott Alexnek címezve, szájából ömlött a vér, szemei felakadtak.

-  Neeeeeee – sikoltott fel hisztérikusan Alex. Azonnal kiugrott a karjaimból, de nem engedhettem oda. Ilyen állapotban semmiképp.  – Eressz el! – zokogta. – Engedj hozzá.

-  Alex, nyugodj meg.

-  Nyugodjak meg? Hogy mondhatod azt, hogy nyugodjak meg? Azonnal hívd ide Kheiront! – üvöltötte.

-  Mi a fene folyik itt? - lépett be Ray kissé álmosan. Körbenézett, majd megakadt a szeme Jake vérben fekvő testén.

-  Ray! Hívd ide Kheiront. Most! – utasítottam tárgyilagos hangnemben.

A szerencse fiú habozott ez darabig,majd elszaladt. Alex csak zokogott, teljesen sokkban volt. – Mihiééért? Engedj el Hektor, engedj el! Meg kell mentenem. Ryaaaaan!

-Cscscs, Lex! Semmi baj. Már nem tud senki segíteni rajta kicsim – öleltem át,hogy megnyugodjon valamennyire. Teljesen kifordult magából. Néhány perc alatt megérkezett Kheiron is.

- Mi történt itt? Alex, Hektor! Jake…

- Megölte magát – szólalt meg Alex üveges tekintettel. – Hektor…

- Igen?

- El fogok ájulni – amint ezt kimondta, már el is vesztette az eszméletét. A karjaimban tartottam. Isteneim annyira törékeny most. Jake nem vagy normális,hogy itt hagytad.

- Hektor, vidd Alexet a gyengélkedőre – utasított Kheiron szigorúan. – Majd Rayel megoldjuk az itteni gondot. Te foglalkozz Árész lányával. Nem veszíthetjük el őt is.

- Értettem – bólintottam majd az ajtó fele indultam karjaimban tartva életem szerelmét. Basszus! Rina. Rá nem is gondoltam, a testvérei meg fognak ölni. De az a kisebb gond. Össze fog törni, ha megtudja mit tettem és, hogy már nem szeretem. Utálom magam a fellángolásokért, de az sem lenne jobb, ha vele maradok úgy, hogy egyáltalán nem érzek iránta semmit. Miken gondolkodok? Jake most ölte meg magát, én pedig már a volt barátnőjével tervezgetem az életem és azon töröm a fejem, hogy hogyan szakítsak a legkíméletesebben. Nem vagyok normális. Eldobnám a biztosat a bizonytalanért. Inkább nem is töröm a fejem, nem gondolkozok nem áll jól. Az orvosi előtt már vártak minket. Ryan aggódva tekintett a kezemben fekvő Alexre, Riley pedig mintha keresett volna valakit a tekintetével.

- Sziasztok! – köszöntem szinte suttogva.

- Mi történt? – kérdezte egyből Ryan. – Kheiron csak riasztott minket,hogy Jake és Alex megsérült.

- Jakeet Ray hozza? – vágott közbe Riley, arcán pedig aggodalmat láttam,de lehet,hogy csak képzelődtem. Sötét van és fáradt vagyok.

- Vidd be Alexet, Ryan – adtam át karjaiba. – Vizsgáld meg és vigyázz rá. Azt hiszem a bordáit fájlalta, a karja pedig megzúzódhatott.

- Bízd csak rám- bólintott,majd eltűntek az épületben.

- Mond már! – rivallt rám Apollon lánya. Sosem láttam még ennyire zaklatottnak. – Hektor! Tudnom kell.

- Riley…Jake…

- Meghalt – szólalt meg alig hallhatóan. – Mi a fene történt?

- Megölte magát a saját szemem láttára – mondtam ki a súlyos szavakat.

- Öngyilkos lett? Miért?

- Már én sem tudom – szorult össze a torkom. – Úgy tűnt,hogy minden rendben van,megbeszéltük a dolgokat…

- Összevesztetek? – vágott közbe.

- Leginkább ő és Alex. De én voltam a gond forrása.

- Tessék? – lepődött meg teljesen.

- lefeküdtem Alexszel. – Csend. Súlyos csend lett köztünk. Csak a lélegzetünket lehetett hallani meg a hűvös szél hangját.

- Nem vagy normális – szólalt meg végül Riley. – De ez nem magyarázat Jake tettére.

- Szerintem sem. Ugyanis megbocsátott, bocsánatot kért Alextől aztán pedig áldását adta ránk, amit meg végképp nem értettem. Utána előkapta azt a tőrt… - kezeim ökölbe szorultak az emlék felidézésétől.

- Magamra hagynál? – ébresztett fel Riley.

- Természetesen. Megnézem hogyan boldogul Ryan – amint ezt kimondtam hátat fordítottam neki, lábaimat pedig a bejárat fele szedtem. Még hallottam,ahogy a földre rogy és a sírással küzd. Teljesen összetört ő is? Azt hiszem a mai nap egy igazi kárhozat.