Vérben fekve

Alex:

Falfehéren álltam Jake előtt. Szememből sütött a szégyen. Nem volt bátorságom a szemébe nézni. Mindazok ellenére, amit tettem. Megbocsátana nekem. Hogy lehet valaki ennyire higgadt természetű? Hiszen csak most mondtam el neki, hogy mi történt Hektorral a fürdőszobában és ennek ellenére még mindig feleségül akar venni. Végre felnézek rá, tekintete lágy, szemeiből süt a reménység és a szeretet. Annyira mélyről sugárzik belőle az irántam érzett szerelme, hogy önkéntelenül is könnybe lábadnak a szemeim. Akármennyire is szeretem, nem vagyok hozzá méltó. Nem érdemlem meg, hogy a felesége legyek. De azt sem, hogy a barátnője.

-  Ne gyötörd magad Alex – suttogta a fülembe lágyan. – Szeretlek! Azt akarom, hogy a feleségem légy.

-  Nem.

-  Nem? – ráncolta össze a szemöldökét, majd hátrált egyet.

-  Jól hallottad – sóhajtottam fel és merítettem egy kis bátorságot végre. – Nem megyek hozzád. Belegondolva akkor sem mentem volna, ha nem kefélek Hektorral – csattantam fel.

-  Mi a fene ütött beléd hirtelen? Az imént még szinte sírva könyörögsz, hogy bocsássak meg, most meg flegmán visszautasítasz és a féltestvéreddel való dugásodat vágod a fejemhez! – emelte meg a hangját, amit eddig sosem tett. Szeméből pedig a fájdalom tükröződött. Annyira fáj, hogy bántom, de kénytelen vagyok. Jobb lesz ez így számára.

-  Az előbb hazudtam arról, hogy nem szeretem – Isteneim miért mondok neki ilyeneket? Csak folytasd Alex, így lesz a legjobb neki. – Nagyon is vonzódom hozzá. A szex eget rengető volt vele – gyerünk, tipord még jobban össze. – Már nem szeretlek – mondtam ki elcsukló hangon. Hosszú csend keletkezett. Nem vártam el, hogy megszólaljon. Ha én lennék a helyében én sem tudtam volna szóhoz jutni.

-  Akkor menj – préselte ki a választ nagy nehezen a fogai közül. – Fuss Hektorhoz! Dugasd meg magad olyan eget rengetően.

-  Jake..- vágtam közbe.

-  A kurva életbe Alex! Meg ne szólalj! – ordította az arcomba. – A kezdetektől fogva melletted voltam. Kiálltam érted. A rohadt életbe még akkor is veled maradtam, amikor felcsináltalak. Ha egyáltalán én voltam az, ezek után.

-  Te voltál – suttogtam kihűlten.

-  Kussolj! – mondta ki olyan gyűlölködően a szót, hogy beleremegtem. Sosem láttam még ennyire kiborulva és soha nem beszélt még így velem. Dühében ököllel vágott bele egyet a falba úgy, hogy az azon nyomban megrepedt. – Takarodj innen- mondta alig érthetően, de rám se nézett. Nem tudtam megmozdulni, amit észre is vett és sebes léptekkel vágtatott felém- Azt mondtam takarodj innen ribanc! -  A falnak lökött a nyakamnál fogva. A lábamat már nem érte a talaj. Francba, egyre nehezebben kapok levegőt.

-  J-Ja-Jake – mondtam ki nagy nehezen, de semmit nem ért. Azt hiszem, a kezei által fogok meghalni itt és most. Talán jobb is ez így – önkéntelenül mosolyodok el ettől a gondolatomtól.

-  Mi a picsát mosolyogsz? – sziszegte, majd odébb hajított. Sietve kapkodtam a levegőt.

-  Mi van veled? Sosem bántál volna velem így.

-  Kihoztad belőlem a legrosszabbat – kapta el a csuklómat erősen. Annyira nincs erőm ellenszegülni. Tőlem aztán agyon is verhet. Megérdemelném.

-  Nem is ellenkezel? – vonta fel a szemöldökét. – Hol van a híres Árész lánya? Hm?

-  Ereszd el! Most! – hallottam az ismerős hangot. Hektor, ó ne. Ez csak rosszabb lesz így.

-  Na lám csak. Meg jött a díszvendég, aki kúrja a csajom. Képzeld ma megakartam volna kérni a kezét, de te mindent elrontottál. Azt hittem barátok vagyunk, de jól hátba döftél.

-  Meg akartad kérni a kezét és most agyonvered? – emelte feljebb a hangját Hektor. – Mi a halál van veled Jake? Teljesen elment a józan eszed?

-  A józan eszem? – nevetett fel őrült módjára. – Pont, hogy most jött meg.

-  Most odamegyek Alexért és elviszem – indult el felém Hektor magabiztosan és gyilkos szemekkel. Jake támadó állásba állt, nem akart tágítani. Ennek nem lesz jó vége, valamit tennem kell. Csakhogy, mozdulni sem tudok. A talajra érkezésnél kissé rosszul estem és valami nincs rendben a bordáimnál.

-  Nehogy azt hidd, hogy te is büntetlenül megúszod – lépett közelebb egy lépést Jake, Hektor felé.

-  Büntetlenül? – horkant fel. – Csak nekem kellett volna szétverned a seggem. Nem Alex hibája, ő semmiről nem tehet. Hozzá se szabadott volna érned –sziszegte. – Teljesen megőrültél Jake! Nem vagy észnél. Elvakított a fájdalom és a mérhetetlenül nagy féltékenység.

-  Fogd be! – vágott közbe. – Nem vagy a pszichológusom, hogy diagnosztizálj. Most meg foglak ölni.

-  Nem gondolod komolyan, ha meg akarnál ölni, akkor már megtetted volna. Amint be tettem ide a lábam simán nekem rohanhattál volna, ezen kívül ezernyi esélyed volt arra, hogy végezz velem. nem tudnál végezni velem Jake, túl jó ember vagy. Nem is akartad ezt az egészet csak kissé eldurvultak a dolgok – Hektor szavai után súlyos csend támadt. Jake zokogva esett össze. Féltestvérem lassan sétált oda hozzá, majd rátette vállára kezét és így szólt: „Bár a hullámok irányát nem tudjuk megváltoztatni, megtanulhatjuk meglovagolni őket.” Anyám mindig ezt hajtogatta nekem. Akkor még nem értettem, de hála neked már kapizsgálom – mosolyodott el, majd szemei rám tapadtak. – Elviszem Alexet az orvosiba. Rendbe rakom – segített fel és az ölébe kapott. - Te meg leszel? – nézett felé.

-  Egyedül szeretnék maradni – zárta le röviden Jake. – És Alex! S-sajnálom, hogy túl mentem a célon. Nem akartalak bántani.

-  Nos, ami megtörtént az megtörtént. Megérdemeltem ezek után, amit tettem – mosolyodtam el fájdalmasan.  

-  Ez nem igaz. Egy nő sem érdemel efféle durvaságot, csak mert nem azt hallotta a férfi ami az egójának megfelel. Megértelek, tényleg el hanyagoltalak mostanában. Az én hibám is nagyrészt. Ezért bocsátottam meg neked olyan hamar. Szeretném tisztázni, hogy nem azért jöttem ki a sodromból, mert lefeküdtetek, hanem mert azt mondtad, hogy már nem szeretsz. a szívem teljesen széttört abban a másodpercben és valami teljesen új érzés tört rám, amitől megőrültem. Csak, hogy tudd, támogatlak titeket és áldásom rátok.

-  Jake –kezdtem volna bele, de felemelte kezeit, jelezve, hogy még nem fejezte be.

-  Mindig szeretni foglak – hajtotta le fejét, majd elővett egy tőrt. Egy percre megállt előttem az idő, mit akar tenni? Annyira rossz érzésem van. – Hektor, vigyázz rá és ne engedd a közelembe. 

-  Haver, mire készülsz? – kerekedtek ki a szemei. Jake felemelte a szúró eszközt és egy gyors mozdulattal a szívébe szúrta. Teljesen lesokkolódtam. Levegőt is nehezen tudtam venni. Jake száján még egy utolsó mosoly és egy „szeretlek” szó látszódott, szájából ömlött a vér, szemei felakadtak.

-  Neeeeeee – sikoltottam hisztérikusan. Kiugrottam Hektor karjaiból a fájdalmammal mit sem törődve, de ő nem hagyta, hogy közelebb menjek Jake testéhez. – Eressz el! – tört ki belőlem sírva. – Engedj hozzá.

-  Alex, nyugodj meg.

-  Nyugodjak meg? Hogy mondhatod azt, hogy nyugodjak meg? Azonnal hívd ide Kheiront! – üvöltöttem.

-  Mi a fene folyik itt? - lépett be Ray kissé álmosan. Körbenézett, majd megakadt a szeme Jake vérben fekvő testén.

-  Ray! Hívd ide Kheiront. Most! – utasította Hektor tárgyilagos hangnemben.