2015. december 7., hétfő

Mi lett volna ha..?


...Hannah felkel azon a napon?

  Miután otthagytam a fiúkat, hogy élvezzék egymás társaságát, rájöttem, hogy álmos vagyok és aludnom kéne. Mivel a mai nap csak forgolódtam az ágyamban és hallgattam, ahogy Nico-ék éppen elfoglalják magukat, így most hogy kijöttem a bungalóból, éreztem a fáradtságot. Hajnali három körül lehetett, a tábor üres volt. Elindultam sétálni. Egyedül az őrségben lévők hangját lehetett hallani. Aludni akartam és éreztem magamon, hogy nyűgös is vagyok. Megráztam a fejemet és elindultam az Árész bungaló felé. Ott megálltam, majd bepillantottam az ablakon. Mindenki aludt. Nem akartam bemenni és nem is tudom, hogy miért pont ide jöttem. Nem, biztosan nem Zorall miatt. Mostanában különös. Néha magához ránt egy csókra és az istenekkel is szembeszáll -szó szerint-, de van amikor rámosolygom, ő erre elfordul. Mintha nem is ismerne. Ez normális?
 Körülnéztem és egy alakot pillantottam meg a Hermész bungaló előtt. A lépcsőn ücsörgött és valamit simogatott. Közelebb érve vettem észre, hogy a macskás sráccal, Will-el van dolgom.
 - Hát, te? - kérdeztem álmos hangon, majd helyet foglaltam mellette.
 - Nem tudok aludni - vont vállat. A bekötött kezével cirógatta tovább az ölében lévő állatot. - És te?
 - Nico és Ryan - hunytam le a szemeimet fáradtan.
 - Mindent értek. Te száműzted magad jó testvér módjára? - vigyorgott rám.
Bólintottam és megdörgöltem a szemeimet. Mindjárt be fogok aludni.
 - Álmos vagy - jelentette ki Will a nyilvánvalót.
 Csak bólogatásra futotta tőlem. A fejem megbicsaklott egy pillanatra és súrolta a mellettem ülő vállát. Will felnevetett.
 - Feküdj be nyugodtan az ágyamba. Én úgyse fogok még egy ideig aludni - vont vállat.
 Fáradt voltam, na meg álmos. Automatikusan egyeztem bele. Éltem a lehetőséggel és lassan felkeltem, amivel azt értem el, hogy majdnem előre borultam fejjel a porba. Will ismét nevetett, de egy pillanat alatt mellettem volt. Elkapta a karomat és visszarántott magához.
 - Köszi, azt hiszem, tényleg ideje lefeküdnöm - motyogtam álmos hangon.
 - Menj csak. Remélem nem zavarnak a macskák, mert lehet találsz párat az ágyamban.
 Megnyugtattam, majd elindultam befele.
 - Te jársz Zorall-lal ugye? - állított meg a kérdése, mielőtt becsukhattam volna az ajtót.
 - Igen - válaszoltam halkan a hátának. - Bár nem tudom mi van köztünk.
 Az utolsó mondatot már csak magamnak mondtam. Igaz volt. Nem tudtam, hogy mi van ilyenkor.
 - Szerintem nem illetek össze - mondta Will.
Meglepetten néztem rá és egy pillanatra a fáradtság is tovaszállt. Nem fordult felém, így még mindig csak a hátát csodálhattam.
- Miért? - kérdeztem meglepődve.
- Én így látom - vont vállat.
- Akkor kivel "illenék" össze szerinted? - forgattam meg a szemeimet.
Ismét egy vállrándítást kaptam válaszul, majd felém fordult.
- Velem? - mosolygott aranyosan. Nemcsoda, hogy ilyen híre van a táborban.
- Álmodozz csak - mosolyogtam rá és végleg behúztam magamra az ajtót.
Rögtön tudtam, hogy melyik ágy lesz az. Gyorsan befeküdtem. A párnát arrébb toltam, majd a kezemmel helyettesítettem. Nyakig betakarózva is remegtem a fáradtságtól. Féltem, hogy a fogaim koccanása felkelt valakit. Ekkor nyílt az ajtó és az ágy másik oldala besüppedt. Oda akarta fordulni, hogy megnézzem mi a gond, de ekkor erős karok öleltek át hátulról. Megcsapott a dohány és dezodor illata. Will bebújt a takaró alá és még közelebb férkőzött hozzám. A mellkasa meleg volt, nem akartam gondolkodni. Szerencsére azonban, így gyorsan álomba merültem.

Jake

Reggel korán, különösen pozitív érzésekkel keltem. Mondhatni boldog voltam. Mostanában nem sokat adatott meg nekem ez az érzés. Meg kell látogatnom Alexet. Ez az egy gondolat járt a fejemben, mikor kikeltem az ágyamból és halkan felöltöztem. Majdnem mindenki aludt még. Ránézve az órára tudatosult bennem, hogy hajnali fél hatkor ez nem csoda. A macskák közt szlalomozva szétnéztem. Mindenki mélyen aludt, de egy emberrel többen voltunk. Valaki a fal felé fordulva feküdt Will ágyában és Will... Igen, hátulról átölelte azt a valakit. De ez olyan megszokott volt tőle, hogy gyorsan túltettem magam rajta és tényleg elindultam Alexhez.

...Hektor nem mondott volna le teljesen Alex-ről?

Nagyon korán ébredtem, hogy még a napi rutin előtt benézhessek Alexhez. Minden nap meglátogattam és az esetek hetven százalékában aludt. Engem nem zavart, inkább megnyugtatott a tudat, hogy lélegzik és nem veszítettük el. Gyorsan felkaptam pár cuccomat, majd elindultam a Nagy Ház felé. Halkan átosontam a folyosókon s hálát adtam Árész-nak az olajozott ajtók és a nem nyikorgó padlókért. Mihez kezdenék nélküle? Igen, ez csak egy költői kérdés volt, mielőtt megjelensz és válaszolsz rá. A legnagyobb csendben benyitottam a gyengélkedőnek használt szobába. Az ágyhoz sétáltam és a szokásos széket magam alá húztam. Olyan közel ültem le, hogy akár rá is dőlhettem volna a takaróra. Az anyag egyenletesen emelkedett és süllyedt a testen. Alex oldalra fordulva és összegömbölyödve feküdt. Az arca pont az irányomba fordult. A vonásai simák voltak, ilyenkor jövök rá mindig, hogy miért is szeretem. Vagyis szerettem ezt az apró lányt. Igen, nekem már ott van Rina, de hiába veszek el bármikor a lány szemeibe, ha egyszerűen örökké bekúszik a látóterembe Ő is. A haja az arcába hullott. Kezemet kinyújtva simítottam ki néhány kósza tincset. Puha volt. Lehet hogy... Szép óvatosan az arcán is végig húztam az ujjaimat. Hangosabban szusszant fel, mire ijedten kaptam el a jobbomat. Kinyújtózkodott, majd aludt tovább békésen. Legalább ilyenkor nem gondol semmire.
 - Hogy lehetsz egyszerre ennyire erős és törékeny - morogtam az orrom alatt mosolyogva.
 Ideje mennem, gondoltam s felkeltem. Félúton járhattam kifelé az épületből, mikor is Jake-be botlottam.
 - Hát te? - Kérdeztem.
 - Alexhez, te? - vigyorgott rám.
 - Alextől.
 - Fent van? - csillant fel a szeme. Nemlegesen ráztam a fejemet, majd halkan elsétáltunk egymás mellett. Ez a reggel is ugyan úgy kezdődik, mint mostanában az összes.

Jake

 - Hogy vagy? - kérdeztem Alextől, miután felkelt.
 - Sokkal jobban - nyújtózkodott ki. - Mikor mehetek innen el?
 Persze, tipikus. Rögtön az érdekli, hogy mikor léphet le a hosszú fekvésből.
 - Nem tudom - válaszoltam az igazsághoz híven.
 Mérgesen felszusszantott és feljebb tornázta magát az ágyon.
 - James hogy van? - kérdezte halkan, szemeit a takarón tartva.
 Hát igen. A szürke szivárvány azóta nem igazán mutatkozott, hogy elégettük a leplet. Egész nap a bungalóban van és senkinek eszébe sem jut meglátogatni. Kheiron volt bent nála egyszer, majd fekete szakállal és bőrrel bukkant elő. Nem mondott semmit, még csak mérges sem volt.
 - Nem túl jól - sóhajtottam. Nem akartunk róla beszélni, de Alex minden nap rákérdez. Törődik James-sel, még ha nem is vallaná be.

...James letargiába esik Abby halála után? 

  Miért pont ő? Sosem tudom elégszer megkérdezni magamtól. Sosem tudom megbocsájtani magamnak, hogy nem voltam ott vele. Sosem fogom most már elmondani neki... Fel akarok ébredni ebből a szörnyű rémálomból. Miért? Mindig ehhez a kérdéshez jutok vissza. Ezernyi-ezernyi gondolat, ami bennem van és nem mondtam el. De miért? Mert féltem a választól. Mert nem mondhattam el neked. Vagy mert nem bírtam elmondani, megfogalmazni. Igen. Megfogalmazhatatlan. Megfogalmazhatatlan az, amit érzek. Amit szeretnék neked mondani. Mindig küzdöttem vele, hogy hogyan mondjam el és mikor. De nem megy. Vagy nem is akarom elmondani? Nem tudom. Igazából nem tudok semmit. Azt se, hogy mit érzel irántam. Mit reménykedek? Tuti semmit. Csak rám kell nézni. Közömbös vagyok számodra. Nem baj. Jobb így mindenkinek. És megint oda jutottam, hogy elmondanám de nem teszem. Mert félek. Mert nem viszonoztad volna, mert... Fáj bele gondolni. Nem akarom. Téged. Csak téged akarlak. Bele örülök ebbe lassan. Annyi mindent elmondanék. Elmondtam volna. Elképzelem, ahogy Abby belép az ajtón nevetve, közölné velem, hogy csak egy nagyon rossz vicc volt. Persze mérges lennek, de nagyobb lenne a boldogság. Nem, nem is ez a jó szó. Inkább a megkönnyebbülés. Igen, nagyon megkönnyebbülnék. Viszont már annyiszor elképzeltem, hogy meg se lepődnék. Csak egyszerűen megölelném. Belefúrnám az arcomat a hajába, aminek mindig eperillata van. Azaz már csak volt. Nem tudok róla így beszélni. Fel kellene fogni, hogy vége, hogy nincs többé. De ez egyszerűen nem fog menni. Beleroppannék, ha kilépnék a bungalóból. Csak ülök az ágyamon és nézem azt a színes kavalkádot, ami a szoba másik végében van. A takaró szépen élére hajtva, a párnák a helyükön, minden egyes ránc kisimítva. Pont úgy hagyta itt, mint szokta. Sosem tűrte a rendetlenséget. Néha még az én részemre is átmerészkedett és csak akkor vettem észre, hogy ott járt, mikor egy színes póló akadt a kezembe. Feldobta a napomat. Minden egyes alkalommal elmosolyodtam. Akkor. Meg most is, hogy már nincs többé, mégis belegondolva, mosolyt csalt az arcomra. A térdeimet felhúztam, magamhoz öleltem őket. A fejemet lehajtottam s próbáltam pihenni. De minduntalan csak az a kép van a szemem előtt, ahogy a hét színből álló lepel elég a tűzben. Egy torokszorító gondolattal felkeltem az ágyból, majd a szekrényemhez sétálva, kinyitottam azt. Kivettem egy fekete pólót, majd visszahelyezkedtem az előző helyemre. Eldöntöttem. A kezemet rávezettem a ruhadarabra s lehunytam a szemeimet. Elmosolyodtam. Abby sosem látott engem színes ruhákban. Próbáltam a lelkem színeit rávinni a pólóra. Éreztem a piros élénkségét, a sárga erejét és a kék jeges hidegét. Kinyitottam a szemem, de az arcomról leolvadt az a halvány mosoly is. A póló fekete maradt. Pont amilyen színű a lelkem. Abby sosem látott színesben. S most már sosem fog.

4 megjegyzés:

  1. Nemár. Ez olyan szomorú. Még a mosoly is lehervadt az arcomról. Istenem, de rossz. James, pedig szomorú. Nagyon. Ahw...●︿● Miért? Amúgy akkor Jamesnek tetszett Abbey? Hektornak pedig Alex? Atya Úr Isten mik vannak itt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na szia! :) Folyamatosan frissítgettem, hogy mikor írsz xD szóval hogy tisztázzuk. Ez volt az én abnormális fejezetem :D James nem volt eredetileg szerelmes Abbybe, csak én gondoltam tovább. :) Hektor és Alex szerelmi életéről vannak már utanások az előző részekben, régen jártak is. :3 Will és Hannah pedig.. Be kell vallanom, hogy nagyon beleszerettem a párosukba. Lehet, hogy a végén olyat írok, amin mindenki meglepődik xD Amúgy köszönöm a kommentet ^^ nagyon jól esett, mivel nagyon sokat dolgoztam ezzel az egy kis résszel :) Remélem mihamarabb felébreszthetem Zorallt, hogy folytatódjon a történet és kiderüljön egy s más ;)

      Törlés
    2. Hat elvileg abnormalis parosok lennenek, meg nem tortent esemenyekkel, de van valosagalap az egeszben, a Hannah egy egyelore altalam meg meg nem irt fejezeten alapul, ahol nem ebred fel, hanem alszik tovabb, viszont azt hiszem, hogy a Hektor x Alex az egyszer regen egy dolog volt, marmint baratsag extrakkal? Nessa jobban tudja, es hat James meg, eltudom kepzelni, sot meg shipper is lettem, ugyhogy lehetseges, majd jon egy James fejezet is, ami mar a sztori folytatasa :3

      Törlés
    3. Hááát a Hektor x Alex inkább barátság extrákkal volt nagy részben :D

      Törlés