Minne:
- Most mit fogsz csinálni? - jelent meg a lány mögött Caleb. - Remélem bosszút állsz azon a srácon. Oda a kedvenc tőröm.
- Ó, pofa be - mordult rá testvérérére Minne.
Nem szerette, ha valaki olyan dolgokról beszél, ami őt bosszantja és rengeteg téma miatt fel tudta kapni a vizet. Az esetek kilencven százalékában ilyenkor, csak simán megöli az illetőt, de Caleb más volt. Vele már végzett egyszer. Most pedig csak úgy tudná megtenni, ha elégeti a képet, amiből "felkeltette", de sajnos még szükség volt rá. Pedig szíve szerint már régen eltette volna láb alól a srácot. Még emlékszik arra a döbbent pillantásra, mikor a hátába szúrta a fegyvert. Azt mondta neki: "Majd még találkozunk". Igaza lett. Caleb egy duzzogó pszichopata, aki nem ilyennek született, csak egy átok tette azzá, ami. Minne a kezdetektől fogva ilyen... Ilyen.
- Végeztünk az árulóval - lépett be Diana, mögötte Austinnal.
Minne szimpatizált a sráccal, volt bennük valami közös. Talán, hogy élvezték, hogy vér tapad a kezükhöz.
- Nem sokáig sikított - mosolyodott el a srác.
Elégedetten bólintott. Rhevenge után a legjobb harcosa volt.
- Diana - fordult a Hekatés felé a lány -, ajándékozd meg azzal, amivel Rhevege is fel volt "fegyverkezve".
A lány bólintott, majd Austinnal elhagyták a sátrat. Mindenki panaszkodott a szálláshelyért, de senki nem merte a szemébe mondani. Meg kéne leckéztetni őket, de nem tehette. Inkább a másik táboron tölti ki a dühét.
- Melyik srác volt, aki elvette a tőröd? - fordult a testvére felé hirtelen.
- Egy hermészes srác, kissé perverz és szadista hajlamakkal - húzta fel az orrát Caleb.
- Will lesz az - bólintott Minne elégedetten és odasétált a bátyjához. - Nyugi tesó, megbosszulom a játékszered.
- Unatkozol? - vigyrodott el a srác.
- Mondhatjuk úgy is. - Vont vállat a másik és elindult kifelé. - Azt akarom, hogy szenvedjen. Az összes.
- Azt a Willt nehéz lesz megölnöd - ment Caleb a húga után.
- Nem is a srácra fáj a fogam - vigyorodott el a fekete szépség.
- Akkor, hogyan okozol nekik fájdalmat? - érdeklődött már kiabálva Caleb.
- Annak a srácnak vannak szerelmei, amiket csak úgy hív: Macskák - nevetett fel Minne és besétált az erdőbe.
Sokáig sétált és közben azon kattogott az agya, hogy mennyire hülye az összes táborlakó. Ott volt a másik tábor egy köpésre és mégse mentek arra, mert az este alvilágiakkal volt tele az erdő. Ami nekik kapóra jött, de hogy a kentaur és az isten sem vették észre, na az szórakoztató volt. Most, hogy Caleb-nek a tőre ottmaradt, volt oka Minnének "bosszú-hadjáratra". Ami abból állt, hogy megöl pár macskát. Amúgy sem szereti őket, most meg végképp megkeserülhetik a kis vakarcsok. Két-három óra gyaloglás után megérkezett a gyakorlópályához. Már Apollón is elvitte a Napot, így csak az esti őrségre kellett figyelnie. Azok az idióták azt hitték, hogy csak a szörnyekre kell figyelniük. Így mikor nem igazán figyeltek oda, már bent is volt a táborban. Mindenki a vacsoránál volt, de azért a sötétbe burkolózva elindult a hermész bungaló felé. Bicegve sétált el az ablakok előtt és valamennyibe benézett, hátha van bent valaki. Egyedül az Írisz bugalóban ült egy lány egyedül. Nem törődött vele, de elraktározta magának az információt. Valamiért ott kell maradnia, szóval egy másik támadásnál könnyű eset lehet a lány. Halkan ment tovább és mikor megérkezett a kiszemelt faház mögé, akkor benézett ott is. Üres volt az egész, csak a földön lehetett látni egy-két kis csomó mozgását. Bingó! Megvagytok - gondolta a lány és bemászott egy hátsó ablakon. Még jó, hogy nyár volt és az ablakok tárva-nyitva. Túlságosan bíztak az őrségben, ha lehet azt a pár félvért annak nevezni.
Minne közelebb sétált a gombócokhoz és megállapította, hogy még nagyon kicsik. Négy kismacska, négy tőr a szívébe az embereknek, plusz mínusz azok, akik még beleesnek a csapdába. Körülnézett és észrevett egy kis kajás tálat az ajtó mellett. Mivel a villany le volt oltva, így halkan, hogy egy kis nesz se szűrődjön ki, odasétált és felvette az edényt. Kivette a zsebéből a gyorsan ható mérget és beleöntötte a vízbe.
Ez nagyon hamar végezni fog velük. Lerakta a földre és várta, hogy a kis vakarcsok megérezzék a friss vizet. Nem is kellett sokat várni, már szaladtak is inni. Minne közben kimászott az ablakon és onnan figyelte a fejleményeket. A macskák belekortyoltak a löttybe egyszer, majd még egyszer és elkezdtek nyávogni. Keservesen sírtak és érezték, hogy nekik nincs sok hátra. Legalábbis abból, ahogy viselkedtek arra lehetett következtetni. Egymásnak dőltek, majd köhögtek és végül egymás mellé kuporodva elaludtak. Minne egy önelégült vigyorral kísérte végig a macskák haláltusáját. Kíváncsi lett volt a srác reakciójára, mikor rájön, hogy örökre elaludtak a kis kedvencei, de sajnos mennie kellett. Várt rá még épp elég feladat, ez csak egy volt a legkegyetlenebb kínzásai közül. Ugyanis mi lehet annál rosszabb, ha elveszik a kis kedvencedet? Pontosan. Ha elveszik a szerelmedet, és már a terv is megvolt hozzá, hogy kiét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése