2015. július 19., vasárnap

Szép álmokat!

Ryan

 - Ryan, nézz rá Alexre. - A villa egy pillanatra megállt a kezemben, és zavartan pillantottam Riley felé. Összeszűkült szemekkel pásztáztam a húgomat, de nem tudtam kiolvasni belőle semmit, csak holt komolyan bámult maga elé, aztán rám emelte a tekintetét. - Ne kelljen még egyszer mondanom, futás! - emelte meg egy kicsit a hangját, mire én felpattantam a székemből, és futva indultam az Árész bungaló felé. Riley mostanában nagyon sok mindent lát, de csak percekkel a történés előtt. Látja, hogy ki mit fog csinálni a következő pillanatban, látja, hogy ki lesz a következő, aki belép az ajtón, és egyéb ilyen hétköznapi dolgokat. Ellenben ez most komoly volt, mert sosem viselkedik így. Még hátrapillantottam az asztalunkhoz, de már Riley sem volt ott. Talán elment megkeresni Jaket, esetleg Kheirónt. Egy biztos, nem lehet kellemes mindennapos látomásokkal élni. Hiába vagyok én is Apollón fia, nálam a jóslás sosem jött ki ennyire erősen, viszont sokkal jobban ment a gyógyítás, mint Rileynak, egyszerűen csak a véremben volt, és pillanatok alatt helyre tudtam hozni egy-egy kisebb zúzódást, horzsolást. Elértem az Árész bungalóig. Félve nyomtam le a kilincset, és csak remélni tudtam, hogy amikor belépek, akkor Alexet fogom látni, amint fekszik az ágyában, és alszik, és én csak azért vagyok itt, hogy vigyázzam az álmát. Benyitottam, és egy pillanatra sokkolt a látvány. A bungaló állapota hagyján, dulakodás jelei és egyéb, amit a sok krimiből lehet hallani, Alex látványa volt az, ami sokkolt. A földön feküdt, szinte semmi tartás nem volt a testében, de a kezét még így is óvón a hasára helyezte. Visszanyeltem a feltörni készülő könnyeimet, és leguggoltam Alex mellé. 
 - Kérlek, csak egy kicsit bírd még ki - suttogtam magam elé, és óvatosan arrébb mozdítottam a testét. Amíg lélegzik és a szíve dobog, addig még jó vagyok. Apollón kérlek, most segíts. A kezeimet a szúrt sebre helyeztem. Egyáltalán nem volt szép látvány, és több, mint valószínű, hogy még mérgezett is volt, mert ez ennyire csúnyán nem nézhetne ki. Összpontosítottam, és megpróbáltam mindent beleadni, hogy megmenthessem Alexet. A baba helyzete már akkor reménytelen volt, amikor beléptem, csak egyetlen életjelenlétet észleltem, és az Alexé volt. Gyerünk Ryan, szedd össze magad, nem te fekszel itt félholtan, mégis te vagy az, aki bőgni akar, erősnek kell lenned, Alex miatt. A kezeim alól lassan aranyszerű fény kezdett el szivárogni, bevilágítva a szobát, ahol a nap lementével egyre inkább sötétedett. Bevallom, ötletem sincs, hogy mennyi idő telhetett el, mikor kimerülten dőltem hátra, a seb teljesen beforrt, és most már csak várnom kellett volna arra, hogy Alex felébredjen, amikor Will rontott be a bungalóba. 
 - Alex! - mondta ijedten, majd rám pillantott, és egy megkönnyebbült sóhaj szakadt fel a torkából, utána pedig felemelte a kezét, hogy integetni tudjon, na, akkor vettem észre, hogy lyukas a keze, és tényleg, mert valamivel nagyon csúnyán átszúrta. Hirtelen elfelejtettem minden fáradtságom, talpra ugrottam és Willhez sétáltam. 
 - Mi a jó eget csináltál magaddal? - kérdeztem, miközben a kezeim közé vettem a tenyerét, és megpróbáltam begyógyítani az ő sebeit is. 
 - A másikon is van - nézett rám mosolyogva, én pedig kerek szemekkel pillantottam vissza rá. Ez nem normális, esküszöm! Nem méri fel, hogy az idegek most nagyjából tönkrementek a kezében, nem érez fájdalmat?! - De tudod ez emlékeztet egy régi esetre. Azt hiszem olyan tizennégy lehettem, pár héttel azelőtt történt, hogy megismertem Keith. Belevertem egy szöget a kezembe, mert azt mondták, hogy hang vagyok. Ha jól emlékszem az sokkal jobban fájt, lehet azóta már megszoktam a fájdalmat? Szerinted? Lehetséges egyáltalán megszokni? - Hirtelen azt sem tudtam, hogy leüssem, vagy küldjem el őt, hogy keresse meg Acet, majd ő begyógyítja a kezét. Végül persze fogtam a másik kezét is, és begyógyítottam a sebet. 
 - Nos, a bal kezeddel szerencséd van, mert két csont között szúrta át. Ezzel viszont - emeltem meg a jobb kezét. - Nehezebb dolgom van. Most komolyan nem fájt, várjunk, mi is történt egyáltalán?
 - Találkoztam Calebbel, és igazából zsibbad az egész, úgyhogy nem érzem - vont vállat hanyagul. 
 - Nem, te tényleg nem vagy normális, nyomás az ágyba! - jelentettem ki, majd Alexhez léptem, és őt is felraktam az egyik ágyra. 
 - Tudtommal van barátod, habár hízelgő, hogy ilyet kérsz tőlem. Tényleg, nem is értem, hogy veled miért nem kezdtem ki sosem, pedig hihetetlenül édes vagy - vigyorgott rám. Kapott egy kissé zavart, de mégis mérges pillantást, hogy képes ilyenkor is poénkodni. 
 - Will, hagyd abba a hülyeségeidet, tudom, hogy nem gondolod komolyan, csak szimplám ömlenek belőled a szavak, megtennéd, hogy egy kicsit befogod? Köszi - válaszoltam ingerülten, és leültem mellé az ágyra, hogy megpróbáljam rendbe hozni a kezét. Ő pedig csöndben tűrt, hát mégis van benne értelem? Meglepő.  - Kész van, de a csontok még nem forrtak össze teljesen, tehát lehetőleg ne használd a kezed, ennél jobban most nem tudom helyrehozni, de legközelebb ne kerülj pszichopaták közelébe. Habár, elkerülhetetlen - vetettem egy aggódó pillantást Alex felé. 
 - Amúgy honnan tudtad, hogy gáz van? - kérdezte Will. Úgy tűnik, hogy megemberelte magát, és felmérte a helyzet komolyságát. Köszönöm, istenek! 
 - Rileynak mostanában nagyon sok látomása van, ez közéjük tartozott. Szerintem lassan Alexet át kéne vinni a Nagy Házba, és Jake-et is megkeresni. 
 - Ehh. Nagy Házba, muszáj? - hallottam meg Alex hangját a hátam mögül. Azonnal mellette teremtem, és a nagy, sötét szemeibe bámultam, amik most alig csillogtak, de látszott, hogy él, és rendben lesz. A könnyeimet most már sehogy sem tudtam visszafogni, egymás után jöttek, és csak jöttek.  - Hé, Ryan jól vagy? - Alex hangjában aggodalmat véltem felfedezni, ahogy feltápászkodott, és átkarolt. Még nem szabadna felkelnie, miattam mégis megteszi, és már megint, én vagyok az, aki él és virul, mégis én bőgök itt. Szorosan magamhoz húztam őt, és összesírtam a pólóját, miközben a hajamat simogatta.
 - Annyira sajnálom Alex - motyogtam magam elé. - Nem tudtam megmenteni a babát, mire ideértem már késő volt, és próbáltam, de egyszerűen csak nem ment, és tényleg nagyon sajnálom, ne haragudj. - Egy gyenge legyintést éreztem a tarkómon, és érdeklődve néztem fel a lányra, akinek szintén könny csillogott a szemében, de az istenért sem engedte volna ki őket. 
- Teljesen hülye vagy, nem haragszom - jelentette ki dacosan. 
- Éljen, én sem haragszom senkire, nagy ölelés! - Will szinte úgy csapódott be közénk, mint egy bomba, és átkarolt minket. 
 - Te is hülye vagy - nézett rá a barna hajú srácra Alex, aztán persze megint mosolygott. Nagyjából összeszedtem magam, aztán feltápászkodtam, és felkaptam Alexet az ágyból. 
 - Mit csinálsz? - nézett rám kérdőn, én pedig először Willre pillantottam, aztán vissza Alexre.
 - Mivel ez a hülye itt szétcseszte a kezét. Jó, igazából nem tehet róla, Caleb nála is a hibás, szóval ő nem tud vinni, így én maradok. Átviszlek a Nagy Házba, és szó sem lehet róla, hogy a saját lábaidon jössz, már az is kész csoda, hogy ilyen hamar feltudtál kelni. Nem, tényleg nincs ellenkezés. - Durcásan összeszorította a száját, és hagyta, hogy hagy vigyem őt át a Nagy Házba, ahol Jake, Riley és Kheirón már szinte várták, hogy mikor érünk oda. Jake szinte azonnal mellettem termett és átvette a kezeimből a barátnőjét. Ha minden igaz köszönetet mondtak nekem, én Willt elküldtem, hogy keresse meg Acet, hogyha még ma használni akarja a kezeit, és nagyon kéne egy ágy, mert lassan elájulok. Az utam, és ne kérdezzétek, hogy hogy, csak mentem, a Hádész bungalóhoz vezetett. Nico volt bent egyedül, az ágyában ült, és amikor meglátott egy halvány mosolyt húzott az arcára, én pedig, mint egy hulla, úgy estem bele az ölébe. Lehajolt hozzám egy csókért, amit bármikor képes lennék viszonozni, aztán néhány pillanattal később sikeresen el is aludtam az ölében. Valamikor, talán órákkal később ébredtem fel, de addigra Nico már szorosan mellettem feküdt. Óvatosan magamhoz húztam a testét, és úgy tértem újra nyugovóra. Jó éjszakát mindenkinek!

4 megjegyzés:

  1. Jujj, ez de cuki lett! Ahw ;3 borzasztó cukiiiiii lett!!!! Nagyon imádom a Ryan Alex párost meg persze a Ryan Nico párost is. A baba eltávozott, de Alex jól viselte szóval egyenlőre nem aggódom, pedig kíváncsi voltam, hogy milyen lett volna a személyisége. Hát Will pedig ugyanúgy adta a formáját. :D

    U.i: Imádom a sztorit és minél hamarabb hozzátok a folytatást!!

    VálaszTörlés
  2. Nessa szerint is cuki lett, pedig en csak irtam, es igy jott, bar Ryan mindig aranyos, tehat tole elvart xD egyebkent en is imadom a parosokat, amiket mondtal, Alex es Ryan baratsaga az olyan nagyon awww, imadom, Ryan es Nico parosat megzabalom, veluk lassan muszaj leszek valamo fluffot erni, es koszonom, hogy irtal, igyekszunk, szeretes van ❤

    VálaszTörlés
  3. Uuuu milyen règen írtam komit... röstellem is magam. :( Nagyon aranyos lett a vège. Awww. Alexet imádom még mindig. :) Olyan nagyon jól viselte.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Semmi gond :3 <3 Mi mindig megbocsájtunk a törzskommentelőinknek :D ;) én is nagyon szeretem Alexet :33

      Törlés