2015. március 22., vasárnap

Hadüzenet

Dee:

Különböző színű szem. Kék és zöld. Sehogyan se tudtam kiverni a fejemből. Még álmomban is ezt a szempárt láttam. Darius, a Hüpnoszos srác nem hagyott nyugodni. Sóhajtva fordultam meg az ágyamban. Ezt nem hiszem el. Hogy lehet rám ilyen hatással? És mikor lesz már reggel? Teljesen kiment az álom a szememből. Látni akarom őt. Talán… Hirtelen kipattantam az ágyból, magamra vettem egy köntöst, felhúztam a papucsomat és egy nagy levegőt véve kiléptem az ajtón. Tiszta idióta vagyok. Főleg, hogy az alvós cuccomban megyek. Legalább felöltözhettem volna, de neeem, nekem sietnem kellett kifele. Próbáltam a lehető leghalkabban lépkedni, hogy még véletlenül se ébresszek fel senkit. Miután sikeresen elértem a Hüpnosz bungalóhoz, megtorpantam. Ilyenkor most alszanak vagy nem? Sosem tudom meg, ha nem megyek be. Kihúztam magam és büszke léptekkel fellépkedtem a lépcsőn, majd az ajtóhoz érve határozottan megfogtam a kilincset és lenyomtam. Bent egy kisebb lámpa égett, ami némi fényt adott. Az egyik srác, ha jól tudom Stephan a földön feküdt egy szál törülközőben. A haja még egy kicsit nedves volt, szóval a zuhanyig még eljutott, de az ágyig már nem. Junior a falnak dőlve aludt. Méghozzá ülve. Hogy lehet így aludni?! Ez egyszerűen hihetetlen. Sofia és Adela pedig egymáson feküdtek az ágyon. Az új srác , Lauri pedig az oldalán aludt. De hol van Darius? Amint feltettem magamban ezt a kérdést, hirtelen előbukkant a fürdőszobából. Meglepetten néztünk egymásra. Fogalmam sincs, hogy meddig állhattunk és bámulhattuk egymást, de hirtelen arra eszméltem, hogy a falnak vagyok taszítva. A döbbenettől még a lélegzetem is elállt.
 - Mi a fenét keresel itt? – kérdezte hirtelen haraggal a hangjában.
 - Téged – feleltem határozottan, mire meglepetten nézett vissza rám. Most mi van? Csak őszinte voltam.
 - Mit szeretnél?
 - Először is azt, hogy engedj el – néztem mélyen a szemébe.
 - És, ha nem? – mosolyodott el halványan.
 - Akkor ebből a találkozásból nem lesz beszélgetés.
 - Hmm… a beszédet úgy se szeretem – suttogott bele a nyakamba.
 - E-ezt nem kéne.
 - Ha a többiek miatt aggódsz nem lesz velük gond. Olyan délig ki vannak ütve – csókolgatta végig a nyakamat.
 - Nálad aztán gyorsan megy az ismerkedés – toltam el egy pillanatra magamtól.
 - Jó. Beszélgessünk. Ismerjük jobban meg egymást – felelte egy kissé durcásan. – Mi a kedvenc színed?
 - A zöld.
 - Pompás szín. Kedvenc hobbid?
 - A virágok gondozása.
 - Hogy erre miért nem jöttem rá? – kérdezte szarkasztikusan. – Kedvenc állat?
 - A nyúl.
 - Cuki. Kedvenc italod?
 - Narancslé.
 - Majd javítunk az ízléseden. Na, most, hogy már mindent tudok rólad, végre kényeztethetlek? – kérdezte türelmetlenül és vágytól fűtve.
 - Nem. Én még nem tudok rólad semmit.
 - A kedvenc színem a kék. A hobbim általában az alvás. Kedvenc állatom nem igazán van. A kedvenc italom pedig a jó öreg Jack – hadarta el gyorsan a válaszokat.
 - Minden áron velem akarsz ma lenni igaz?
 - Hidd el nagyon szeretnék. Vagyis szerettem volna, de már meggondoltam magam. Azt hiszem jobb, hogyha most elmész – engedett el elsötétült szemekkel.
 - Mi a baj? – kérdeztem összehúzott szemöldökkel.
 - Semmi. Menj.
 - Bocs, hogy zavartalak – feleltem lehajtott fejjel, majd a lehető leggyorsabb tempómban kirohantam. Kellett nekem idejönnöm. Barom. Hamar visszaértem a bungalóhoz. Amint beléptem tágra nyíltak a szemeik a döbbenettől. Mi a… nehezen kaptam levegőt. Nem tudtam elhinni azt, amit láttam. Apryl a falra volt felszögezve, egy karóval a mellkasában. Darci pedig a sarokba kuporodva ült. Hamarosan megjelent a látókörömben egy középmagas, barna hajú, sármos srác. 
 - Te ki vagy? – kérdeztem megremegett hangon.

 - A nevem Caleb és ezt vegyétek hadüzenetnek – mutatott a felnyársalt féltestvéremre. – Innentől kezdve jól nyissátok ki a szemeteket. 

5 megjegyzés:

  1. A nem jó ját! Kicsit felgyorsítottad a dolgokat!Viszobt pont jókor...Baromi profi lett csak nem tudom.Rövidnek éreztem szóval amint leírtam ezt a mobdatot meglesem, hogy tényleg rövid lett e.

    Aha, az.A lényeg, hogy épp az előbb olvastam el egy super profi részt és jólesett... :3
    Hyorsan folytassátok, hogy elolvashassam a "Dee reakció"-t... :D

    VálaszTörlés
  2. Na mindegy.Kaptatok egy (helyesírási) hibákkal teli hozzászólást >_<

    VálaszTörlés
  3. Igen felgyorsítottam a dolgokat, mert úgy éreztem, hogy ideje volt :33 és köszönöm szépen *-* Igyekeztem beleadni mindent, miután kaptam egy kis építő kritikát még valamelyik nap :) Próbálok minél több leírást adni és jobban kifejteni a gondolataimat :3 És igen egy kicsit rövidebb lett, mint 2 oldal, de most csak ennyire futotta. Megpróbálunk minél előbb kövi részt hozni :D Most Lexy- n lenne a sor. :) És semmi gond, hogy félreírtál dolgokat ettől függetlenül értettem mindent :33 *-* És nagyon köszönöm a többiek nevében is, hogy mindig írsz nekünk :3 Egy komment mindig feldobja a napunkat :33 <3

    Puszi :* <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát higyis mindjam jó gyorsak lettek a dolgok. De kellett már nem lehetet a vègtelensègig húzni. De mand remèlemmmeginf piviz lekassulnak nem lesz ilyen gyors hogy bumm ez bumm az. Nagyon jó rèsz lett,de nem èrtettem hogy most mi a f@sz? Menj el mert megismertük egymást meg mi van??? Na mindegy elvagyok a gondolataimmal. :) puszika

      Törlés
    2. Nem az tuti, hogy nem lesznek olyan gyorsak a dolgok :D Nem szeretném elkapkodni a dolgokat :3 Ez még csak egy kis figyelmeztető volt :D És köszönöm szépen :3 <3 Igen Dárius egy kicsit fura és türelmetlen személyiség. Sokszor én se értem őt :D

      köszi, hogy írtál puszi <3 :*

      Törlés