A picsába már...

Will

Miután Mr.D takarításra ítélt minket én próbáltam magam kihúzni a feladatok alól, és a macskáimmal rohangáltam fel alá, mintha szedném őket össze, hogy ne legyen miattuk is rendetlenség. Legalábbis ez csak a látszat volt, az én macskáim semmit nem csináltak azon kívül, hogy egész nap aludtak és

etetéskor meg előbújtak. Szóval éppen az egyik vörös macskámmal rohangáltam, amikor a fiú wc ablakából érdeklődve nézett rám egy cirmos pajtás. Szabadon engedtem a macskát, akit eddig a karomban tartottam, és elindultam a wc ajtaja felé, hogy leszedjem onnan a macskámat. Ellenben, ahogy közelebb értem úgy döntöttem, hogy megállok az ajtóban, mert két ismerős hangot hallottam meg bentről. Biztos voltam benne, hogyha benéznék egy fekete és egy szőke hajú srácot pillantanék meg, akik személyében Ryant és Acet tisztelhetném. De félreértés ne essék, én nem hallgatóztam, az nem az én stílusom, szimplán csak észrevétlen maradtam, és nem akartam, hogy feltűnjön nekik a jelenlétem. Akkor talán elküldenének takarítani, ahhoz meg a francnak van kedve.
 - Komolyan, lehet, hogy lefeküdtél vele? - hallottam meg Ryan vidám hangját. Nem volt nehéz kivenni, hogy mit mond, szinte üvöltve beszélt.
 - Te barom, halkabban - motyogta Ace halkabban, mire én elmosolyodtam. Kis aranyos, mindenen képes aggódni. - És igen, van rá esély, hogy Martynnal... Na mindegy, most már tudsz minden részletet.
 - Mostantól le sem tagadhatod, hogy bi vagy! - jelentette ki Ryan, még mindig elég nagy hangerővel. Én pedig azt hiszem, hogy nem is találhattam volna jobb időzítést arra, hogy belépjek oda. Hirtelen két szempár szegeződött rám, az egyik egy mosolygósabb, a másik jelen helyzetben kissé ijedt.
 - Csak a macskámért jöttem, és ne aggódj Ace, nem én leszek az, aki emiatt elítéllek - vontam vállat vigyorogva, majd levettem a macskát az ablakból, és elindultam az ajtó felé.
 - Nem is vártam tőled mást - húzta el a száját, majd megint rám pillantott. - Amúgy is, Jamesszel eléggé elvoltatok foglalva egymással, az lett volna meglepetés, ha te leszel az, aki elítélsz.
 - Kis féltékeny - néztem rá huncutul, mire ő felkapta a vizet, és elindult kifelé. - De nem vagyunk együtt Jamesszel, ha esetleg érdekel - szóltam utána jókedvűen.
 - Ne szekáld már agyon - csóválta meg a fejét rosszallóan Ryan. Erre én csak vállat vontam, és Ace után indultam.
 - Nem kell érte aggódnod, nem fogom megenni, maximum egy kicsit megkóstolni - pillantottam vissza a szőkeségre egy pillanatra, majd tényleg Ace után siettem. Nem sokkal később utolértem a srácot, és elkaptam a csuklóját. Érdeklődve fordult utánam, majd morcosan farkasszemet kezdett velem nézni. Megértem én, hogy ez kényes téma számára, és ezért ennyire feszült, de nem értem mit aggódik. Inkább lazítson már egy kicsit, sokkal jobban jár vele. Na, meg én is. 

Ace kitartóan nézett a szemembe, én pedig még mindig pimaszul vigyorogtam rá, amitől ő csak még feszültebb lett. Egyértelmű, hogy én voltam az erősebb minden téren, csak ő ezt nem volt hajlandó

elfogadni, ezáltal harcolt ellenem. - Jó, magasságban mondjuk messze lehagyott engem, de ettől függetlenül lehetek én az erősebb... - Ellenben Ace azzal nem volt tisztában, hogy minden csata, minden játék, és szinte az életben minden el van döntve az első lépés után. Ezt a játszmát pedig én nyertem, édes. Végül hirtelen ötlettől vezérelve egy vállrándítás kíséretében odahajoltam hozzá, és nemes egyszerűséggel megcsókoltam őt. Az ajkai édesek voltak és puhák, és ha nem kapta volna el azonnal a fejét biztos, hogy még tovább birtokba vettem volna az ajkait.

 - Mi a jó eget csinálsz? – nézett rám kikerekedett szemekkel, mire én elnevettem magam, és megint rámosolyogtam. Még mindig meglepődve, és kissé mérgesen nézett rám, én pedig továbbra is álltam a tekintetét. Mint azt már említettem, ellenem nem győzhet.

 - Minek tűnik? Szerintem egy csók volt – kacsintottam rá, majd már éppen fordítottam volna hátat, amikor megint meghallottam a hangját. A tekintete zavart volt, bennem pedig büszkeség futott végig, hogy miattam lett ennyire zavart.

 - Ha nem mondod, hülyén halok meg – nézett félre morcosan és fülig vörösödve, mire nekem megint kedvem támadt őt megcsókolni. A tenyerem végigsimítottam az arcán, és megint az ajkaira tapadtam. Ez alkalommal nem húzódott el, és hagyta, hogy az irányításom alá helyezzem őt. Igazából a végén

még engem is meg tudott azzal lepni, hogy visszacsókolt. Aztán egy pillanattal később kapcsolt, és arrébb tolt magától. Az arca ki volt vörösödve, és halkan zihált.

 - Oké – rázta meg a fejét, és ismét rám emelte a tekintetét, amire én csak vigyorogni tudtam. Gyönyörű ez a srác, nem is értem, hogy eddig miért nem vettem őt észre. – Nem tudom minek csókoltam vissza, de megkérdezem megint. Mi a jó eget csinálsz?!

 - Szerintem megint tudod a kérdésre a választ – vontam vállat lazán.

 - Ne vedd ennyire félvállról – förmedt rám, én pedig csak legyintettem egyet. Csak két csók volt, különben is, visszacsókolt, szóval nem mondhatja, hogy az én hibám.

 - Te meg ne hisztizz – komolyodtam meg egy kicsit, majd ő mint egy kis puffancs megint rákezdett.

 - Minek csókoltam vissza, Isteneim – morgott magában, mire én odaléptem mellé és megöleltem őt. Az arcát nem láttam, de eltudtam képzelni, ahogy a szemei megint kikerekednek, és lassan elkezdene megint szitkozódni, hogy mi a francot képzelek magamról, de végül nem szólt semmit. Bár nem is karolt át, csak ott állt mereven az ölelésemben. Végül Skye szakította meg a kellemes pillanatot. Legalábbis számomra biztos kellemes volt.

 - Most ez komoly? – emelte először rám a tekintetét. – Pár napja még Jamest dugtad a bungalóban, nem elég egyszerre egy? – forgatta meg a szemeit, aztán Acet vette célpontba. – Te hülye fasz meg még hagyod is, hogy az orrodnál fogva vezessen. Kibaszottul nagy állatok vagytok mindketten – rázta meg a fejét hitetlenül, majd csöndben várta a reakciónkat.

 - Ó, ez még semmi – nevettem el magam.

 - A csókot is láttam, csak gondoltam nem zavarok meg senkit – vigyorodott el gonoszul. – Amúgy is, magadra vess, hogy nem vettél észre, bár, túlságosan el voltál foglalva Ace szájának bebarangolásával.

 - Csak, hogy tisztázzuk – szólalt meg végül Ace is. – Én azt a csókot nem kértem, és nem is akartam.

 - Aha, láttam – mondta Skye, miközben rá sem nézett a feketére. Jelen pillanatban nekem kellett állnom, a „Mindjárt megöllek” tekintetét.
 - Jó, legyen az én hibám - vontam végül vállat, és Acere pillantottam. Tudom, hogy még akart valamit mondani, de most inkább úgy döntöttem, hogy otthagyom őket. Amúgy is, Acen a hülye is látja, hogy teljesen belezúgott az én újdonsült húgocskámba. Csak gondoltam még egy picit szórakozok vele.

Persze a helyzet azt kívánta, hogy ennek az egésznek ne itt legyen vége. A következő eset órákkal a csókok után esett meg, amikor én éppen a macskáimmal voltam elfoglalva. Most csak éppen három volt körülöttem, és párizsidarabokat dobáltam nekik, megjelent Ace. Először ötletem sem volt róla, hogy mit akar, így nem is túlzottan foglalkoztam vele. Három dolog van az életemben, amit halálosan komolyan tudok venni. A macskáim, a fényképezés, és Darling. A fekete hajú fiú leült mellém az ágyra, és figyelemmel kísérte, ahogy az utolsó darab párizsit is elfogyasztják a macskák, majd halk dorombolással bemásznak az ágyamba és aludni készülnek.
 - Ehm, egy kicsit gondolkoztam a délelőtti eset óta. Lehet, hogy tényleg biszex vagyok, és azért csókoltam vissza, mert bejössz nekem. Ehm, szóval lenne egy kérésem - pillantott rám kérdőn, én pedig hitetlenkedve néztem rá.
 - Ace, neked Skye tetszik - mosolyogtam rá, de ő csak megrázta a fejét, és elnevette magát.
 - Nem, nekem te jössz be, és megakarom veled próbálni - nézett rám halál komoly tekintettel, én pedig elnevettem magam, és hátradöntöttem az ágyon.
 - Tényleg ezt akarod? - vigyorogtam a képébe, ő pedig bólintott egyet, de tisztán ki lehetett olvasni a szeméből, hogy kicsit sem biztos a dolgában. Óvatosan simítottam végig a puha bőrén, és hajoltam a nyakához, hogy a vékony bőrt gyengéden szívni kezdjem. A bőre íze édeskés volt, bennem pedig feléledtek az ösztönök és az egyik kezemet a hasfalára simítottam, amitől ő kissé összerezzent. Elemelkedtem tőle egy pillanatra, és végignéztem az alapból kétszáz centi magas srácon. Most, így alattam annyira kiszolgáltatottnak tűnt, hogy az valami hihetetlen.
 - Még mindig akarod? - kérdeztem rá kíváncsian, de ő nem válaszolt. Egy csókért odahajoltam hozzá, miközben a kezeimet felfedezőútra indítottam a testén. Végül akkor vesztette el az önuralmát, amikor a nadrágja öve felé nyúltam, és lelökött magáról. Elröhögtem magam. - Mondtam, hogy kurvára nem engem akarsz - ráztam meg a fejem, mire ő összerezzent és bocsánatkérően pillantott rám.
 - Jó, lehet, hogy tényleg nem vonzódom annyira hozzád, mint azt én tíz perccel ezelőtt hittem - vakarta meg zavartan a fejét.
 - Ha biztos lettél volna magadban nem így kezellek - küldtem felé egy szemtelen vigyort. - Mivel én Skyeal amúgy is csak vitatkozni tudnék, ezért hozzád sokkal jobban illik, de ez nem jelenti azt, hogy szó nélkül fogom tűrni, hogy a kishúgommal randizgass.
 - Haha, vicces vagy - forgatta meg a szemeit. - Akkor... Izé, ezt elfelejthetjük?
 - Aham, erről nincsenek képeim, szóval ne aggódj - mondtam még mindig vigyorogva, ő pedig tarkón vágott és felpattant.
 - Bocsi, Will - motyogta, majd kilépett a szobából. Egy sóhaj kíséretében dőltem hátra az ágyon. Oké, én azt sejtettem, hogy itt fog hagyni, de azt hiszem, hogy a testem másban reménykedett. A picsába már...