2015. február 1., vasárnap

Kutya a jegeskávémban

Keith


 - Szóval a tiéd vagyok? - vigyorogtam rá szemtelenül Kimre, válaszul pedig csak egy szemforgatást kaptam, és egy tarkón vágást, de ez sem tántorított el attól, hogy felkapjam őt, és miközben elindultam volna a bungalónkig megcsókoltam őt. Ez tipikusan az a pillanat, amikor nem érdekel senki, és semmi, csak Kim. Ezért amikor megéreztem a must szagot, és egy érdes hangot hallottam a hátam mögött, Kimet visszaraktam a földre, és nagy lendülettel fordultam az illető felé, egy elég udvariatlan "Mi van?" felszólalással. A franc gondolta volna, hogy nem Maddox lesz mögöttem, hanem Mr.D. Egyáltalán mi a francot keres itt, nem úgy volt, hogy holnap jön vissza? Még bőven lett volna időnk kitakarítani is. Áldom az eszem, amiért még tegnap megcsináltuk a Nagy Házat, és a rekeszeket átvittük hozzánk, amiért Apa egyik embere ma jött volna, végül is még jön is, csak erről az egészről Mr.D-nek nem kellett volna tudnia.
 - Megosztanád velem azt az információt, mely szerint miért rendeztek bulit, méghozzá a tudtomon kívül? - húzta fel az egyik szemöldökét, és úgy nézett ki, mint egy hamarosan robbanni készülő vulkán. Már éppen megkérdeztem volna, hogy mégis miért jött vissza egy nappal hamarabb, mikor Will állt be elém, és nézett vigyorogva farkasszemet az istennel. Megkopogtattam, a nálam pár centivel magasabb srác vállát, aki az enyémhez hasonló szemtelen mosollyal nézett rám, 
 - Nyugi, tudom, hogy az öreget hogyan kell kezelni. Több éves tapasztalatom van, már Kheirónt is simán behúzom a csőbe - kacsintott rám, majd nekiállt beszélni a bor istenével. A végére kisült, hogy Mr.D nem mérges, - annyira - de várjuk ki, amit Kheiróntól fogunk kapni. Ez persze kiküszöbölhető, azzal, hogy takarítunk.
 - Még egy utolsó kérdés - néztem Mr.D-re, aki unottan egyben kérdőn emelte rám a tekintetét. - Direkt figyeltem, hogy bor ne legyen, akkor mégis, hogyan jött rá, hogy bulit rendeztünk?
 - Az egy dolog, hogy te figyelsz ezekre, de más is ilyen körültekintő lenne? Ha nem hozza be valaki a bort, akkor még én sem tudok meg semmit - vont vállat, én pedig körülnéztem a félvértömegben. Végül valaki felfogta, hogy miről van szó és elkiáltotta magát.
 - Baszd meg, Hektor! - belőlem röhögés tört elő, de nem én voltam az egyetlen. Hektor elhúzott szájjal nézett félre, és úgy válaszolt.
 - Most nem én voltam, oké? - Szerencsétlen gyerek, még akkor is ő a hibás a dolgokért, amikor semmi köze nincs hozzá. Viszont a mellette álló vörös hajú lány csak halkan kuncogott, és az egyik ujjával bordán bökte őt. Valami olyasmit olvastam le a szájáról, hogy "Most, ugye?"
 - Na, akkor komolyra fordítva a szót - mondtam hangosabban a szavakat, hogy mindenki értse. - Ki hozta be a bort? - Először csönd volt, majd hirtelen hatalmas zsivaj vette kezdetét. Nem jelentkezett senki, csak annyit láttam, hogy egy félreeső padon Maddox vigyorogva ül, és borosüveget lóbál a kezei között. Remek, rajta úgysem csattan ez az egész, maximum rajtam.
 - Fontosabb kérdésem van - szólalt meg az egyik Héphaisztoszos srác, asszem Matthias, vagy valami ilyesmi. - Miért van a bungalónk tetején egy alsónadrág? - Egy emberként fordult mindenki az említett bungaló felé, majd megint elröhögtem magam.
 - Hektor? - pillantottam a srácra, aki már éppen készült volna kiakadni, hogy már megint mit csinált, majd hirtelen megcsapták őt az emlékek az éjszakáról, és bocsánatkérően nézett a mellette álló csajra.
 - Jó, most tényleg én voltam - vont vállat, majd vigyorogva nézett a többi Héphaisztosz gyerek felé és egy bocsánatot motyogott nekik. Nos, ha már elakarta árverezni a bungalót ez a minimum.
 - Jól van, hagyjuk az egészet a francba, irány takarítani, mert ha nem, holnap Kheirón megesz mindenkit - biccentettem feléjük, és a tömeg oszolni kezdett, én meg végre visszatérhettem a saját dolgaimhoz. Szóval mielőtt takarítani mentem volna, még egyszer felkaptam Kimet és bungalónk felé indultam.
 - Ugye tudod, hogy nálunk is ki kéne takarítani, és Ridien meg lehet, hogy bent van - mondta Kim, mire én vigyorogva néztem rá.
 - Te is tudod, hogy ez engem rohadtul nem érdekel, de hamarosan téged sem fog - nyomtam csókot a szájára, aztán tovább haladtam vele. Meglepő módon egyszer se szólt rám, hogy tegyem le őt.

~~~

Másnap reggel hullafáradtan ébredtem, de legalább kidzsuváztuk az egész tábort, a rekeszeket elvitettük, és Kheirónnak sem lehetett egy szava sem, amikor hajnalban megérkezett. Tisztára úgy tűnt az egész, mintha mindannyian jók lettünk volna, és nem lett volna itt semmi gáz. Túlságosan bízik bennünk a kentaur, de nem baj, csak ne játsszuk el úgy a bizalmát, mint Will csinálta, amikor felrobbantotta a Nagy Házat. Mire kimásztam az ágyból Ridien már megint nem volt sehol. Úgy néz ki, hogy a "Ki kel fel előbb" nevezetű játékot mostantól mindig ő fogja nyerni. Ásítottam egy hatalmasat, és egy kis kávé reményében léptem a piás szekrényünkhöz, Bár piás szekrénynek hívjuk, nem csak az van ott, mert jegeskávé, üdítők, cigi és minden egyéb nyalánkság. És most teljesen fel van töltve, mert amikor meghozták a bulihoz a piát, ez volt az első dolgom. Még egy kisebb hűtő is
volt berakva, ahol jegeskávé és az én drága Jackem volt behűtve, minimum hat üveggel. Kivettem az egyik üveg jegeskávét, és átöltöttem egy pohárba, és nyomtam rá tejszínhabot. A kávém és egy cigi kíséretében ültem ki a bungaló előtti lépcsőre, amikor Ridien és két fiatalabb Apollónos csaj rohant el előttem. Érdeklődve pillantottam utánuk, majd Ridien visszasétált, és egy biccentéssel letudva a köszönést kezdett beszélni.
 - Találtunk egy kutyát, gondolom valaki behozta a bulira, és itt maradt - vont vállat, én pedig a két napsugár csaj után néztem, akik még mindig futottak, gondolom a kutya után. Várjunk, mi?
 - Milyen kutya? - pillantottam álmosan az öcsémre, de egy fél pillanat múlva már én is megtudtam, hogy pontosan milyen kutyáról van szó. Az a kis nyamvadt felugrott az ölembe, és belefejelt a kávémba. - Remek kutyus, nagyon kedves vagy, hogy rohadnál meg - motyogtam magam elé. A reggel nem volt sosem az én napszakom, kivéve, hogyha egy kiadós dugással kezdtük Kimmel. - Valaki nagyon gyorsan vigye ki ezt a dögöt a táborból, mert nem akarok összeveszni se Kheirónnal, se Mr.D-vel.
 - Keith, te reggelente mindig ilyen morcos vagy? - ért mellénk a két Apollónos csaj, mire én feléjük nyújtottam a kutyát.
 - Nem, de ha hajnali négyig dzsuvázod a tábort, majd lefekszel aludni hatkor, és nyolckor már fent vagy, akkor te is ilyen lennél. Mellesleg, még Kheirónhoz is mennem kell, mert beszélni akar velem valamiről, és ha rájött, hogy buli volt, akkor az az én felelősségem. Na, vigyétek a kutyát - mondtam nekik, majd végül Ridien vette el tőlem, és indultak el a tábor széle felé. A cigimet elszívtam, a kávémat kidobtam, mert így kutyásan már a francnak se kell, és elindultam a Nagy Ház felé. Hogy mit akarhat tőlem a kentaur? Jó kérdés...

8 megjegyzés:

  1. Nagyon imádom a blogotokat! *-* És nagyon szégyellem magam amiért lemaradtak a kommentek. Szóval visszafelé indulva, elkezdem sorban írni a kommenteket, mert imádom amit itt műveltek! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A blogunk is imád téged .D Na és persze mi is *-* És ugyan semmi gond <3
      Nagyon aranyos vagy *-* <3 <3 Sok pusziii :*

      Törlés
    2. Aww, annyira aranyos vagyok, hogy mindig kommentelsz, nagyon sok erőt adsz nekünk a fejezetíráshoz, és mindig jobb kedvünk lesz tőle, ha írsz nekünk. <3 Mi is imádunk téged c:

      Törlés
    3. Pepii... Fáradt vagy.. Menj aludni! XD "Aww, annyira aranyos vagyok, hogy..."? te vagy aranyos? :D Na jó, csak kötözködöm. :) A Lényeg, hogy köszi, hogy mindig írsz! ^_^

      Törlés
    4. Neeemááár... Az én kommentemet nem köldte el...

      Törlés
    5. Neeemááár... Az én kommentemet nem köldte el...

      Törlés
  2. Pepii is aranyos ha ez megnyugtat!♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pepii mindig aranyos, kivétel mikor nem :3

      Törlés