Amit nem mondok el senkinek

Ace:

Valamikor, napkelte előtt nem sokkal feküdtem le aludni de akkor is csak forgolódtam az ágyamban, azon gondolkodva, hogy mi a franc bajom van? Amikor visszajöttem és senkit sem találtam, akivel érdemes lenne közölni, hogy megjöttem. Viszont nem is szóltam, hogy vissza fogok. Egyáltalán miért jöttem vissza? Ráadásul pont nyáron, amit kifejezetten utálok. Nyáron meleg van és nem csak annyira mint fent északon, hanem nagyon.

Viszont a származásomnak hála, ha ősszel vagy tavasszal egyedül akarok lenni, mezei egyszerűséggel elmehetek úszni a tóba, mert nekik az hideg, nekem viszont egész kellemes. Ezzel viszont meg csak az az egy gond van, hogy mikor meglátnak tizenöt fokban vizes fejjel, máris halálos betegként vagyok kezelve, ami sokadjára már rohadt idegesítő tud lenni.

Nem tudom, hogy mennyi az idő és ami azt illeti, nem is különösen izgat. Aludni akarok még legalább egy órát... vagy egy hetet...  nem érdekel mennyit, soha sem voltam még annyira fáradt, mint ma reggel.

Egy eléggé barátságtalan hangra riadtam fel és mint a rakéta, pattantam fel az ágyamban és egy nagyon morcos Rileyt pillantottam meg. A velem szemben lévő ágyon meg egy még mindig alvó Ryant. Az a szemét mázlista. Hogy a bánatba képes ez még mindig aludni? Ráadásul Riley üvöltözése mellett. Anyám.

Kicsit megrázom a fejemet, majd kitakarózom és a nadrágomat kezdem el keresni. Forgolódom össze-vissza, de tippem sincs, hogy hova a rákba rúgtam el azt hajnalban.

- Mit keresel? - kérdezi kissé fáradt és kedvetlen hangon, a mellettem lévő ágyon, még fél álomban szuszogó Renée a szemét dörzsölve. Gondolom neki sem ez a legfrissebb reggele.

- A nadrágomat - morgok vissza a hajamat borzolva. Renée átfordul az ágy másik oldalára és lehajol valamiért, majd hozzám vág egy nagy sötét szürke foltot.

- Legközelebb légyszi ne vágd hozzám, mert előtte nagyon szépet álmodtam - morogja, de nem foglalkozom vele.

Miután sikeresen magamra vettem azt a ruhámat, amit az érkezésem óta viselek, gondoltam leülök az ágy szélére és így ahogy vagyok, ülve alszom tovább, de Riley még mindig elég zabos kedvében van és a most kiadott hangjára még Ryan is felébredt. Egy darabig csak bambán bámul maga elé, majd az álommal a szemében pillant rám kicsit értetlen szemekkel. Mikor végre látom rajta a felismerést, az öklömet tartom felé amit megüt a sajátjával.

 - Még mindig meleg vagy? - kérdem tőle egy halvány mosollyal köszönés helyett. Nem valószínű, hogy azt fogja válaszolni, amit remélni szeretnék, de gondolom senkit se zavar a kérdés.

 - Igen - vonja meg a vállát egy élénk vigyorral az arcán.

 - Ász... - motyogom szinte csak magamban és már dőlnék vissza aludni, mert ha magamtól nem megy, akkor a gravitáció fog visszakényszeríteni vízszintes helyzetbe, de Ryan visszakérdezett és megkapaszkodtam az ágy oldalában.

 - És te? - húzta fel az egyik szemöldökét kicsit pimaszul, mire  rá emeltem a  tekintetem, és úgy ráztam meg röhögve a fejem, mert ez a kérdés egy igen egyértelmű választ von maga után.

 - Nem, és mielőtt megkérdeznéd még bi sem - mondtam magabiztosan, majd eszembe jutott egy érdekes hónap a cseheknél és Martyn arca villogott a képem előtt. Nem történt tényleg semmi komoly vagy említésre méltó, de ezt tényleg nem áll szándékomban elmondani senkinek. Na, talán ha csak Ryan lenne a szobában, neki esetleg, de akkor se biztos. - Bár... Mondjuk úgy, hogy volt egy kedves cseh srác, aki rádöbbentett, hogy a férfi nemhez is képes vagyok, ehm. Vonzódni... - ezt kimondva kellemetlen szorongás lett úrrá rajtam. Zavartan fordítottam félre a fejemet és megköszörültem kicsit a torkomat, mire Ryan csak nevetni tudott. Legyintett egyet a kezével, jelezve, hogy nincs több kérdése, ami kicsit meglepett, mert ez is az a téma, ami tényleg érdekli. Azért remélem, hogy van elég fantáziája ahhoz, hogy elképzelje a történteket beszámoló nélkül is. Vagyis csak remélem. De nem ártana beszélni erről valakivel, aki tudja miről vakerálok és érti is.

Igyekszem a lehető legjobban kiverni a fejemből ezt, amit most Ryan sikeresen felidézett az emlékeimben, majd kaptam magam és indultam egy csendesebb helyet keresni... és ott aludni. Nem érdekel mennyit, de ha nem fekszem le még egy órára, akkor kiskanállal se kaparnak fel onnan, ahol összeestem.