2015. január 22., csütörtök

Álmomban láttalak

Maddox:


   Egy vörös hajú kislány futott felém vidáman. Három éves lehetett. A mosolyától elolvadtam és a szívemet melegség öntötte el.
 - Apa! - Kiáltott felém a lány. - Bemehetek a vízbe?
 - Igen, de vigyázz, mert kicsit hideg. - Nevettem fel. - Csak addig menj be, amíg leér a lábad!
 - Rendben, tudom! - Legyintett apró kezeivel és belépett a tóba.
Csak néztem őt. Túl álomszerű az egész. Ez biztos nem történhet meg velem!
 - De bizony, ő a te lányod! Légy rá büszke. - Lépett mögém egy vörös hajú lány.
 - Szia...
Nem bírtam befejezni a mondatomat, mert a helyszín változott és én egy erdőben találtam magam.
 - BIANCA! - Kiáltottam.

A hirtelen támadt ürességben ez az egy név jutott eszembe és én addig ordítottam, míg meg nem fájdult a torkom teljesen. Mikor a hangom már nem visszhangzott az erdőben egy gyerekkacagásra lettem figyelmes. Nem gondolkoztam, hanem rögtön arra vettem az irányt. Viszont hiába próbálkoztam, a hang egyre távolabb került tőlem. Rettegtem, hogy elveszítem. Az utolsó emlékem egy fiatal lány sikolya.

Mint egy kilőtt golyó, úgy ültem fel az ágyban. A félvér táborban vagyok. Még mindig. De ezt akkor csak álmodtam? Próbáltam megnyugodni, de nem igazán ment. A fülemben csengett az a vérfagyasztó sikoly. Ki volt az? Mivel egy isten (még, ha csak félisten is) álma meghatározó dolgokat rejt magában, így aggasztott a dolog. Túlismerős volt.
Lehunytam a szemem. Mit tettem, hogy ezt érdemlem? Mi fog jönni ezek után? És a legfontosabb. Mi történt tegnap?
Emlékszem, hogy ittam egy pohár bort. Igen bort. Mivel az apám Dionüszosz így nem fog neki feltűnni ez az egy kis pohárka. Viszont Izabella... Igen, vele voltam az éjjel és... Nagyot nyeltem, majd oldalra fordultam. Egyedül voltam a szobában. A takaró lerúgva az ágyról és én rajtam nem volt ruha. Most az egészet csak képzeltem és közben csak magammal voltam elfoglalva? Nem, az biztos nem így történt. Tökéletesen emlékszem arra a szeplős arcra, amihez a vörös lombkorona mindig társult. Teljességgel lehetetlen, hogy csak képzeltem az elmúlt éjszakát.
Az arcomat beletemettem a párnába és nagyot szippantottam. Még érezhető az illata. Nektár és ambrózia illat. Akkor nemrégen mehetett el.
 - Utána megyek! - Keltem ki az ágyból, de kicsit megszédültem és visszahuppantam. Fáradt voltam. Nagyon álmos és nyűgös. Fenéket, hogy sosem tudom kialudni magamat... Vagy az éjjelek túl rövidek, vagy én alszok túl gyorsan, nem tudom, de kezd rohadtul elegem lenni ebből a gyengeségből. Idegesített. Az ajtóhoz rohantam, majd feltépve azt egy vigyorgó Keith-el találtam magam szembe.
 - Nem rossz Isten, de azért nem ártana felöltöznöd, mielőtt megrontasz valakit. - Kacsintott rám, mire becsaptam előtte az ajtót.
  Igaz is. Teljesen kiment a fejemből, hogy itt nem illik ruha nélkül mászkálni, míg fent csak Zeusz előtt volt illetlenség. Így visszaléptem és gyorsan felkaptam a boxert, egy halásznadrágot és egy Metalica-s pólót. A cipővel nem bajlódtam, így mezítláb indultam Bell keresésére. Viszont ahogy kinyitottam az ajtót, ismét Keith-be ütköztem.
 - Valakinek jó éjszakája volt - röhögött -, de a reggeled nem túl rózsás.
 - Honnan veszed? - kérdeztem iróniától csöpögő hangon.
 - A tüneteid egy része megegyezik az enyémmel. Kivéve azt az egy apró dolgot, hogy az én partnerem nem lépett le az este után. - Vigyorgott önelégülten és (mint szóvá tette) kielégülten.
 - Miből gondolod, hogy voltam valakivel? Ha meg lettem volna, akkor miért is hagyott volna ott?
Kezdett idegesíteni a srác. Néha rosszabb, mint az anyja! Bocsánat Niké, de a fiad nem egy szent kölök. Persze te ezt tudod, és még büszke is vagy rá.
 - Először is, mivel meztelenül csodálhattam meg előbb félisten testedet, így arra következtetek, hogy voltál valakivel. - Nagy levegőt vett és folytatta. - Az is említésre méltó, hogy az idegességed mögött egy jóllakott macska rejtőzik.
 - És ha én mindig pucéran alszok? - Nem is értem miért álltam le vele veszekedni.
 - Jajj, azt kifelejtettem, hogy két szobával arrébb Iza magába zuhanva ül egy asztalnál.
 - HOGY MI VAN? Ezt miért nem tudtad hamarabb mondani? - Indultam el a helyesnek hitt irányba, míg ki nem lyukadtam a szabadba.
 - Rossz ajtó! - röhögött Keith és lelépett.
Francokért kellett a Nagy Házban „éjszakáznunk”? - gondolkodtam és megpördültem.
 - Hé, Madd! - Kiáltott rám Erósz, aki egy méterrel állt tőlem arrébb.
Nem mintha nem vettem volna észre, de neki ordítania kell. Persze, hívd fel ránk a figyelmet!
 - Elgondolkodtam, hogy ha itt minden nap ilyen jó, akkor maradok veled - veregetett hátba.
 - Aham, jah... - Válaszoltam tömören, miközben magamban szidtam.
 - Látom fárasztó volt az este, remélem a nyilam most jó helyre talált - kacsintott, majd elindult a fehér hajú lány felé.
 - Túl jól céloztál - motyogtam és elindultam vissza Bellhez.
Sokkal könnyebb kimondani, mint az Izabellát, vagy az Izát. Mivel nem is igazán figyeltem, hogy merre megyek, így sikerült halálra ijesztenem Bellt. Az egyik asztalnál ült, amit körülvettek a dobozok és a rekeszek. A föld tele volt nejlon zacskókkal és bűzlött az egész hely.
 - Ezt mi mind meg fogjuk inni? - kerekedtek el a szemeim.
 - Már több mint a felét elfogyasztotta az Árész bungalló. - Jelent meg a semmiből Riley egy pohár vízzel a kezében. - Talán még kevés is lesz.
  A lány odasétált Bellhez és átnyújtotta a poharat. Riley most komolyan gondoskodott egy élő emberről? Na, nem mintha olyan rossz lenne, csak az óta az Aphrodités eset óta nagyon elzárkózott és senki nem tudja, mit érez. Azt sem sejtik, hogy ő már nem tud szerelmet érezni. Hogy honnan tudom? Mivel ott voltam azon a küldetésen. Pont úgy, mint Jake, vagy Adonisz. Azóta sem tudom teljesen megérteni, hogy hogyan képes e nélkül az érzés nélkül élni. Olyan lehet belülről a szíve, mint egy üres és kopár sivatag, amibe csak az ikertestvére Ryan tud vizet vinni neki. Viszont addig nap, mint nap szomjazik. Bár az is megeshet, hogy nem érzi a hiányt.
  Rám nézett a szőkeség és intett a fejével. Kifelé vette az irányt és otthagyott a vörös lánnyal. Egy ideig csendben néztem, ahogy megissza a pohár tartalmának felét, majd valami gyógyszerféleséget rak a nyelvére és azt leöblíti a maradék vízzel.
 - Ez mi volt? - Ültem le mellé.
 - Elővigyázatosságnak hívnám. - Suttogta. - Az estéről most inkább ne beszéljünk. - Mondta, majd felkelt és kissé szédelegve, de magabiztosságtól sugárzón otthagyott az asztalnál a gondolataimmal együtt.
 - Ez mi volt? - Ismételtem önmagam és beletúrtam a hajamba.
Nem telt el két-három perc sem és Bell megjelent egy sötétkék íjjal a kezében.
 - Hová készülsz? - Kérdeztem kissé ingerülten. Egyáltalán nem értettem ezt a lányt.
Eddig kibukva ült itt mellettem, mert lefeküdtünk, most meg holt nyugodtan kimegy íjászkodni?
 - Megyek és gyakorlok. - Sétált ki a szobából. A vörös haja lágyan omlott a vállára és nekem valami a szívembe szúrt. Mintha álmaimban láttam volna...

3 megjegyzés:

  1. Ha ezt nem fojtatjátok nagyon gyorsan és valószínüleg, sokkban meghalok! xD :D AMúgy nagyon jó rész! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen! :D Mindig élmény pozitív visszajelzéseket olvasni, és gondolom Lexy amint teheti írja a következőt, de amilyen ihlethiányban szenvedett eddig sajnos nem hiszem, hogy Izával fog jönni, mert vele tud a legkevésbé írni.

      Törlés
    2. Sajnos Pepiinak igaza van! Iza elég komoly karakter hozzám képest, így nehezen jönnek vele a fejezetek. Viszont ez a komment adott hozzá egy kis ikhletet, így lehetséges a közeljövőben egy Izabella fejezet! :) Köszönöm a kommentet! ^_^

      Törlés