2014. november 10., hétfő

Vallomás


Abby:

  Kész őrület! Teljesen elszabadult a pokol. Mit fogunk még ezért kapni, ha lebukunk? Az biztos, hogy nem két hét büntetést. Minimum két hónap, de lehet, hogy két év. Komolyan mondom az elmúlt néhány órát azzal töltöttem, hogy bébi csőszködjek az illuminált állapotban lévő - és kissé őrült - félistenek felett.
 - Hé! Gyere le a fáról! - Kiáltottam az Árész bungalóból való Davidre. 
 - Ne már Deby. Olyan jó itt. A madaraknak is milyen király lehet már?
 - Először is, a nevem Abby. Másodszor pedig... nincs több hozzáfűzni valóm - gondoltam inkább meg magam és a fejemet a víz felé fordítottam. Kár volt. - Nem, te nem tudsz úszni - kiáltottam rémülten a másik Árészosra, Tomra.
David és Tom
 - Még így se? 
 - Nem, még részegen se - akadtam ki végleg. 
 - Kár - rántotta meg a vállát, majd kisétált a vízből és a tomboló zene irányába kezdett el sétálni. Amikor David ezt meglátta egyből leugrott a fáról és utána szaladt. Ezek ketten nagyon jó barátok, de legfőképpen idióták. A gondolataimból Ray ugrasztott ki. 
 - Szia édeseem - jött felém, vagyis inkább dülöngélt.
 - Ray. Mennyit ittál?
 - Hát csak egy nagyon kicsit. Ilyen pindurit - mutatta az ujjaival a mennyiséget. 
 - Aha. Tuti, hogy többet ittál. 
 - Hektor a hibás. Ő itatott le. De én nem vagyok részeg! Én tökre magamnál vagyok. Hű, Abby eddig is így forgott körülöttem a világ, mikor megláttalak? - Kezdett el beszélni össze vissza. Néhány másodperc múlva önkéntelenül is felnevettem, mivel megpróbált egy lépést tenni felém, de elesett a homokban. 
 - Jól vagy? - kérdeztem nevetve.
 - Remekül, remekül. Mindjárt felkelek, várj egy kicsit. Ne segíts, menni fog. Mázlista vagyok, nem emlékszel? 
Amíg ő próbálkozott feltápászkodni, én észrevettem Zorallt, ahogy egy csónak felé sétál nagy boldogsággal.
 - Zorall? Te meg hova mész? 
 - Megyek és megkeresem a hajómat - nézett rám, mintha tudnom kellene.
 - A hajódat?! De hát neked nincs is hajód. 
 - Dehogynem! A Fekete Gyöngy - emelte fel a mutató ujját, majd vett egy háromszázhatvan fokos fordulatot és beleborult a csónakba.
Aggódva odafutottam hozzá, hogy megnézzem nem-e esett baja, de nem kellett aggódnom érte, ugyanis mély álomba merült. Így nyugodt szívvel otthagytam, hagy aludjon. Eközben Raynek már sikerült felkelnie a földről. 
 - Na, sikerült. Mondtam én, hogy menni fog - kacsintott egyet boldogan. 
 - Igen, végülis csak 5 percbe telt.
 - Az lényegtelen. Szóval, hol is tartottunk? Oh, igen éppen elindultam feléd. - Kezdett el ismét felém lépkedni, de ezentúl óvatosabban. Ha hiszitek, ha nem, ez a művelet sem sikerült neki, hiába volt óvatosabb. Úgy néz ki, hogy ha részeg, akkor elhagyja, a szerencséje vagy nem tudom. De ezentúl egy fadarab állt az útjába. Nagy lazán rám esett így együtt dőltünk le a homokba. Amikor összeszedtem magamat a bambulásomból, halk szuszogásra lettem figyelmes. 
 - Ray? Elaludtál? - böktem meg a vállát. 
 - Igen.
 - Akkor miért beszélsz? - mosolyodtam el.
 - Nem hallottál még az alva beszélésről?
 - De képzeld, ismerem. Csak ők nem ilyen összefüggő mondatokat szoktak mondani - nevettem fel halkan és a két karommal átöleltem és a haját kezdtem el simogatni.
 - Ezt... csináld még - dörgölődött hozzám, mint egy cica. Kár, hogy nem tud dorombolni.
 - Azt ugye tudod, hogy holnap rohadtul másnapos leszel? 
 - Igen, Hektor felvilágosított erről. Azt mondta, hogy a húsleves jó fejfájás ellen - mondta miközben túrta be magát a melleim közé. Várjunk csak? Hovaa?! 
 - Ne. Állj. Hol van a fejed? 
 - Hmm... egy tökéletes helyen. 
 - Ez nagyon zavarba ejtő - motyogtam magamban. 
 - Nem értettem. Mit mondtál? 
 - Haa... semmit. Aludjunk. Fáradt vagyok - csuktam le a szememet.
 - Csak még annyit szeretnék mondani neked, hogy nagyon szeretlek.
 - Én is - hatódtam meg az őszinte vallomástól. Még akkor is, ha totál részeg volt. 

6 megjegyzés: