"És a legfőbb kérdés: Miért vagyok fehérneműben?!"

Alex:

Amikor kinyitottam a szemem az ágyamban ébredtem. Mellettem pedig Jake volt. Mi a fene történt? És mégis mennyit ittam tegnap este? És a legfőbb kérdés: Miért vagyok fehérneműben?! Basszus! Ahgrr… nyugi Alex. Csak nyugodj meg. Lehet, hogy nem történt semmi. A legjobb lesz, ha megölöm, akarom mondani, felébresztem Jake-et. Elfordítottam a fejemet oldalra és végigszemléltem meztelen izmos hátát. Lenyűgözően szexi volt. De most nem ez a lényeg, meg kell tudnom, hogy mi történt.
- Jake! - mondtam felemelt hangon, mire egyből felpattant.
- Mi az? Mit tettem?
- Én is ezt szeretném tudni - néztem rá komolyan.
- Alex. Korán van, fáradt vagyok. Hagyjál még egy kicsit aludni és ígérem elmesélek mindent - mondta egy ásítás közben és visszadőlt volna az ágyba, de én ezt nem hagytam. A kezemet a levegőbe emeltem és felé közelítettem, de ő kitért az ütésem elől, így az ágy vastámlájába ütöttem. Felszisszentem és a kezemet kezdtem el rázogatni fájdalmamban.
- Na, jó. Egy: ez a te hibád volt. Kettő: most mondod el, hogy mi volt. És három: áúúú.
- Egy: nem az én hibám volt, te akartál megütni. Kettő: Jó, majd ha lenyugszol. És végül három: ez tényleg fájhatott - mosolyodott el incselkedve.
- Haa… na, gyere ide.
- Nem. Ijesztő mikor ilyen nyugodt vagy - gyanakodott totál érthetetlen módon.
- Esküszöm neked a Sztüx folyóra, hogy nem verlek meg.
- Oké. Így már hiszek neked - indult meg felém óvatosan. Visszafeküdt mellém, én pedig átöleltem.
- Meséld el - kérleltem a fülébe suttogva.
- Jól van. Az egész ott kezdődött, hogy én bementem a raktárba. Aztán pedig… kijöttem - tartott egy kis szünetet. - Utána találkoztam veled. És rám vetetted magad. De nem történt semmi. Tömören ennyi.
- Oh, ez eléggé. Hm. Ciki.
- Igazából vicces volt. Még sosem láttalak ilyennek - nevetett fel halkan.
- Többet nem is fogsz.
- Ó, dehogy is nem - húzott magához és megcsókolt.
- De mondom, hogy nem - makacskodtam.
- Jó, meggyőztél. Te nyertél.
- De ez így nem jó. Miért hagyod magad? - háborodtam fel tök logikusan.
- Azért, mert semmi értelme nem lenne veled veszekedni, mivel te úgyis a te állításodat fogod állítani. - Már éppen felháborodottan meg akartam szólalni, mikor Ryan hirtelen benyitott.
- Alex, itt... vagy. - Halt el a hangja hirtelen, majd elpirult és hadonászva bocsánatot kért. Ez a művelet olyan gyorsan történt, hogy alig bírtam követni. Én csak akkor kaptam észbe, mikor már becsukta az ajtót.
- Hát, ez fura volt - törtem meg a csendet.
- Csodálkozol? Még mindig egy szál fehérneműben vagy, én pedig egy bokszerben és az ágyon fekszünk.
- Baszki, tényleg! - húztam magamra gyorsan a takarót. Bár már nem értem, hogy miért. Ma egy kicsit még lassú vagyok és másnapos. Oké, soha többet nem fogok berúgni. - Én most azt hiszem, hogy visszaalszok.
- Ez az eddigi legjobb ötleted - bújt be Jake is a takaró alá.
- Ma egy kicsit kötekedős és beletörődős vagy nem gondolod? Ez a kettő nem is függ össze egymással.
- Mert nem aludtam ki magam - motyogta a párnába.
- Költői kérdés volt. Nem lett volna kötelező válaszolni.
- Erre inkább nem mondok semmit se. Csak annyit, hogy... - Nem fejezte be a mondatot, ezért kinyitottam a szememet. Hirtelen felült és a keze felém közeledett. Nem tudtam hirtelen, hogy mit akar. És mire leesett már késő volt.
- Neee... Jake... nagyon csikis vagyok. Hahahaha. J-J- Jake! - Nevettem tovább miközben a lábaimmal kapálóztam a levegőben. - Hagyd, abba - töröltem le egy örömkönnyet a szememről.
- Kötekedsz még velem? - állt meg egy pillanatra. És mélyen a szemembe nézett.
- Ma már nem. Túlságosan is másnapos vagyok. Majd később megkapod az adagodat.
- Nem csalódtam benned - mosolyodott el önelégülten.
- Mert bennem nem lehet csalódni - nyújtottam ki a nyelvemet gúnyosan.
- Szeretlek - suttogta a fülembe.
- Én is - öleltem magamhoz szorosan.