Zorall:
Hogy te mekkora hülye vagy Zorall! Mit képzeltél? Alig ismered pár hete és máris megcsókolod? Téged fejbe kéne lőni! Egy ostoba mihaszna...
- Óh, szia Hannah! - vigyorogtam az említett lányra.
- Szia, Zorall - lépdelt el mellettem a másik irányba. Már rád se néz! Ezt aztán jól megcsináltad!
Kheirónhoz indultam, mert beszélni szerettem volna vele erről, még mielőtt elmegy a félvérek után. Már sötétedett, pont jó, nem akarom, hogy hallja más is ezt a beszélgetést. A nagy házba lépve csend fogadott.
- Zorall! - Lépett ki az idős kentaur egy szobából. - Kit keresel?
- Önhöz jöttem. - Vakartam meg a fejem és még mielőtt meggondoltam volna magam, belevágtam a közepébe. - Kheirón, az igazat megvallva Hannah kissé távolságtartó lett velem szemben.
Kheirón elgondolkodott.
- Tettél valamit, amivel ezt elérted nála? - Túrt bele a szakállába.
- Nem hiszem... - néztem rá ártatlan szemekkel.
- Akkor meséld el azt a napot, mikor észrevetted a változást. - Kínált hellyel.
- Ma reggelihez készülődtem és szokás szerint megreggeliztem, aztán mentem edzeni és ebédig ott tartózkodtam. Aztán kaja után kimentem a partra egy kicsit sétálni lazításkén és most itt vagyok. - Igen én ilyen mozgalmasan töltöm a napjaimat.
- Valami részletesebb beszámoló, amit Hannahval csináltál? - kérdezte Khirón türelmesen.
- Reggel rámosolyogtam, mint mindig, mire elpirult, mint mindig. - Gondolkodtam és elvigyorodtam az emlékek hatására. - Ebédnél dobtam neki egy almát és...
- Bazdmeg Zorall! - Káromkodott egyet a kentaur, mire én megdermedtem.
- Ezt rajtam kívül senki nem hallotta? ILYENKOR NINCS ITT SENKI??? - néztem körül felháborodottan.
- Tudod mit tettél? - kérdezte fel-le sétálva.
- Valami őrültséget, ha így reagált rá Kheirón. - Próbáltam diplomatikus választ adni.
- Elkapta Hannah az almát?
- I-igen... Elvörösödött és elfutott. - Vontam vállat. Ez megszokott volt nála.
- Tudod te mit tettél? - ismételte önmagát a tanár.
- Nem, de most már érdekel. - Siettettem.
- Te, megkérted Hannah kezét és ő elfogadta - sóhajtott nagyot a kentaur.
- MIVAN? Ezt én nem így terveztem! Mikor? Hogy? MIVAN? - Akadtam ki.
- Jól van Zorall, maradj nyugodt - tette kezét a vállamra.
Mély levegőt vettem és megpróbáltam teljesíteni a kérését.
- Hannah múltjában... Azaz az ókori Görögországban úgy volt szokás megkérni egy lány kezét, ha almát dobtál neki. Ha azt a kiválasztott elkapta, akkor az igent jelentett. - Magyarázta a tanítóm.
- Hannah. Az almát... amit én dobtam...
- Pontosan. - Bólogatott. - Elkapta.
- Öhm... Akkor ez most... Sokkolt. - Pislogtam sűrűn. - Szerintem megyek és... Megyek.
Kheirón még utánam szólt, mielőtt kiléptem.
- Zorall! Ha nem vagy éhes, akkor inkább hagyd ki a vacsorát! - Nézett rám megértően, mire bólintottam.
Kiléptem a friss levegőre és eldöntöttem, hogy megpróbálom rendbe hozni Hannah-val a dolgokat. Majd az után, hogy Kheirón lelépett. Mr.D úgyse fog ránk úgy figyelni. Ugye?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése