Nyugi szívem. Igyál likőrt.

Alex:

- Ryan! Hova lett a söröm?

- Megittam - nézett fel rám.

- Menj a picsába - nevettem fel jókedvűen.

- Rendben, kiébe menjek? – vigyorodott el perverzül.

- Túl sokat vagy velem és az animékkel. Talán egy kis szünetet kéne tartanunk - ráztam meg a fejemet mosolyogva, majd leültem mellé.

- Te ugye most csak viccelsz?

- Nem, komolyan gondoltam - jelentettem ki komolyan, mire ő meglepő arcot vágott. Annyira vicces volt a kinézete, hogy nem bírtam tovább és elnevettem magam.

- Hát persze, hogy csak vicceltem. Látnod kéne az arcodat.

- Ez gonosz volt. De jól átvertél - bökött vállba nevetve. – Jut eszembe, hozzak neked valamit?

- Ez lenne a minimum, mivel megittad a piám. De utálok egyedül ülni, szóval veled megyek - ugrottam talpra. Ryan bólintott egyet beleegyezése jeléül és elindultunk a raktárba, ahol az italok voltak. Nagy meglepetésünkre Jake és Dee is ott volt. Jake a falhoz szorította Deet, kardját pedig kivonva tartotta a nyakához. Amikor észrevettük őket, halkan visszahúzódtunk egy kicsit, hogy ne vegyenek észre minket. Tudom, tudom csúnya dolog hallgatózni, de ha a pasid egy másik lánnyal van együtt egy zárt helyiségben, ráadásul gyakorlatilag harcra készen, akkor ti nem tennétek ugyan ezt? Na látjátok.

- Megértettem - mondta alig érthetően zabpehelylány.

- Hogy mit mondtál? Nem értettem egész jól - szólalt meg Jake.

- Megértettem. Megértettem. MEGÉRTETTEEEEEM! - kiabálta úgy, mint egy őrült. Ekkor Jake elengedte, eltette Callandort és Dee sírógörcse közben, hátat fordított és elkezdett a kijárat felé sétálni. Hála a jó reflexeimnek, na meg persze a rekeszeknek, hogy el tudtunk időben bújni mögöttük, így nem vett észre minket. Néhány perc várakozás után, Dee is kiviharzott így végre egyedül voltunk a raktárban.

- Hű. Ez meg mi volt? - kérdezte Ryan értetlenül.

- Őszintén? Halványlila gőzöm sincs. De Jake nagyon berágott rá valamiért.

- Nem kéne megkeresned?

- Nem. Hagyom őt lenyugodni. Ilyenkor el van durranva az agya, még rám se hallgatna - magyaráztam, miközben a szememmel kerestem a sörös rekeszeket. – Ahh, a francba! – nyögtem fel, mikor megláttam az üres üvegeket, amik csak arra vártak, hogy visszaváltsák őket.

- Mi az?

- Elfogyott az összes sör. Még ma vagy holnap rendelnünk kell – sóhajtottam fel csalódottan.

- Akkor majd rendelünk. Addig is igyunk mást. Ne csak egyfajtát vedeljünk, mondjuk próbálkozhatnánk…

- A likőrrel? – emeltem le a polcról az üveget.

- Nekem oké. Kóstoljuk meg - egyezett bele Ryan. Miután ezt megbeszéltük, visszamentünk az Árész bungaló közelében lévő titkos helyünkre. Először csak egy pohárral ittunk, aztán kettővel. És az igazat megvallva, a 6. pohár után már nem számoltam. Az utolsó dolog, amire emlékszem, az az, hogy egy kicsit aggódok Jake miatt és el is indultam volna megkeresni, ha Ryan nem húz vissza és mondja azt, hogy: „Nyugi szívem. Igyál likőrt.” Én pedig engedelmesen visszaültem és utána már semmi sem rémlik.