Váratlan vendégek

Riley

Alex elhúzott, Ryan egyenesen utána, Jake kissé összetörten ült le mellém. Tudom, hogy rengeteg dolgot akart mondani, de egyelőre még tartott a gyűlés, a legtöbben tisztában voltunk vele, hogy ezzel még itt nem végeztünk. Kheirón megköszörülte a torkát, majd úgy pillantott rajtunk körbe.
– Szóval az Arion üggyel kapcsolatban még annyit…
– Kell egy kém – vágtam a szavába.
– Igen – nézett rám zavartan. – De egy olyan ember kell, akiről egyszerűen el tudjuk hitetni, hogy átállna.
– Mint például James? – szólt közbe Nico, mire az említett megrázta a fejét.
– Igazából Riley sokkal alkalmasabb a feladatra. Bámulatos, hogy mennyire egyszerűen eltudja rejteni az érzéseit – húzott mosolyt az arcára. Én elhiszem, hogy ez a képességem lenyűgöző, de nem kell mindenkivel megosztani. Maradjak csak meg érzéketlennek.
– Igazából én is Riley-ra gondoltam – mondta Kheirón. Ez egyébként egy kisebb meglepetésként ért. Tény, hogy Arionnal nem ismerjük egymást, csak látásból, de tudja, hogy van egy testvérem, akit nem hagynék itt. Még azt is hamarabb be tudnánk vele etetni, hogy Jake ment át, Alex nélkül.
– Az egy dolog, hogy tudtam, hogy kell egy kém, de ez nem jelenti azt, hogy magamra is vállalom. Ki van zárva, hogy nem esik le neki, én nem hagynám itt a tábort. Ezt még a hülye is tudja – ráztam meg a fejem.
– Nem kell most azonnal menned, az se biztos, hogy feltétlen kell egy kém. Miután visszajöttem minden kiderül.
– Mondom, hogy nem – jelentettem ki, kissé hangosabban. James és Keith vigyorogva pillantottak rám. Erre én tiltakozóan elfordítottam a fejemet felőlük.
– Rendben, akkor erre még visszatérünk – bólintott Kheirón. – Egyéb fontos dolgok, szeretném bemutatni nektek Hannaht. – mutatott a Nico mellett ülő fehérhajú lányra. – A többség azt hiszem, már ismeri, de azért fő a békesség – mosolyodott el. – Hádész lányáról van szó, és annak ellenére, hogy tizenhat évesnek néz ki, már igen régóta ismerem őt. Mondjuk úgy egy 2500 éve. Szeretném, hogyha tudnátok, Hannah nélkül ma nem létezhetne a félvértábor ilyen formában.
– Ugyan – legyintett Hannah, és egy kicsit félrefordította a fejét. Egy kicsit zavarban volt, de nem hibáztattam. Én sem lennék túl magabiztos, hogyha minden új lenne számomra. Kheirónnak egy kicsit gondolkoznia kellett, hogy akkor most miről is kéne még beszélnie, de végül Matt dobott fel egy témát.
– Szóval Arion elvitte az aranygyapjút. Vagyis a fa nem fogja tudni fenntartani sokáig a védelmet. Kezdjünk el fegyvereket és páncélzatot gyártani? – kérdezte felhúzott szemöldökkel, miközben hintázott a székén.
– Köszönöm kérdésed, és igen, megköszönnénk, hogyha a testvéreiddel kovácsolnátok néhány új eszközt – mondta elgondolkozva. A Héphaisztoszos gyereknek igaza volt, lassan a szörnyek is észreveszik a meggyengült védelmet, ami annyit jelent, hogy már a táboron belül sem leszünk ugyanolyan biztonságban. De végül is mindegy, nagyjából négy–öt lövésből bármelyik gyengébb szörnyet le lehet teríteni.
– Akkor mára ennyi? – álltam fel az asztaltól idegesen. Még mindig nem voltam kibékülve ezzel a „Riley rohadt jó kém lenne” dologgal.
– Igen… – biztos vagyok benne, hogy még mondott volna pár dolgot, de már mi is türelmetlenek voltunk és különben is félbeszakították. A Nagy ház ajtaja kitárult, mire Thália lépett be, nyomában Erósszal. Mindenki kikerekedett szemekkel nézett rájuk.
– Azt hallottam, hogy ellopták a gyapjút, és egyébként őt meg kint találtam – mutatott Erószra. Én mosolyogva léptem a lány mellé és megöleltem őt. Thália rég járt a táborban, és be kell hogy valljam, hiányzott már egy jó barát. Oké, ott volt Jake meg James, de azért Thália más.
– Még mindig hozod a formádat – pillantottam a Green Dayes pólójára, fekete, szaggatott nadrágjára, és a hajában elvegyülő kék melírcsíkokra.
– Attól, hogy vadász vagyok, még nem jelenti azt, hogy folyamatosan ezüst cuccokban fogok rohangálni – vont vállat, majd leült a számára fenntartott helyre. – Riley, veled még később beszélek, most viszont – nézett Kheirónra. – Meséljétek el nekem, hogy hogyan volt képes ellopni az a srác a gyapjút? – Kissé lenézően kérdezte, bár egy halvány mosoly ott ült az arcán. Szerintem csak örült, hogy megint itt van a táborban. Mindezek közben Erósz Hannah felé lépdelt.
– Egy pillanat, csak… – emelte Kheirón a tekintetét Erószra. – Mi okból jöttél le közénk az Olimposzról?