2014. június 21., szombat

Valami

Tokio Hotel and Kerli - Strange

Hannah:

 - Nico, beszélhetnénk? - néztem a féltesómra.
 - Most nincs sok kedvem, majd talán később - vont vállat.
 - Rendben - bólintottam. - Hagyom, hogy feldolgozd a tényt, miszerint van egy nővéred.
 - Volt már egy - sötétültek el még jobban a szemei, majd szó nélkül elsétált a tó felé.
  Van... Vagyis volt, még egy Hádész gyerek? Hányan vagyunk apa?
 - Furcsa egy srác - lépett mellém James.
 - Furcsa, pont, mint én - motyogtam.
 - Volt egy nővére, aki beállt Artemisz vadászai közé - kezdett bele egy történetbe a színtelen szivárvány. - Biancának hívták. Pár éve történt, mikor az Idők Ura fel támadt...
 -Állj! - vágtam közbe. - Egy istenre... Azaz egy Titánra gondolunk?
 - Igen. Elég sok mindenről lemaradtál - vonta össze a szemöldökét.
 - Apámat hibáztasd! - forgattam meg a szemeimet.
 - Gyere - intett az Írisz bungalló felé. - Elmesélek mindent.
  Hátra néztem. Zorall a Hermészes sráccal beszélt. Eszembe jutott, hogy szólok neki, ne keressen. Aztán eszembe jutott, hogy ő nekem senkim, így elindultam James után.
  A bungalló egyetlen elviselhető része a fekete-fehér sarok volt. Úgy nézett ki, mint egy szivárvány-kripta. Voltak színek, vagyis a 2500 év sötétség után nekem minden színes (lényegtelen). Különösnek tartottam azt az egy élénk színt a fekete ágyneműn. Történetesen egy lila plüsskutyát. A bal füle hiányzott, míg a mellső mancsa többször át lett varrva.
 - Ő Anonym - vette kézbe szomorú mosollyal. - A nővéremtől kaptam.
 - És ő is..? - hagytam direkt befejezetlenül a mondatot.
 - Nem, ő nem félvér, de szeret - helyezte vissza Anony-ot az ágyra.
  Nem akartam megkérdezni, hogyha a nővére szereti, akkor a családja többi tagja nem?
 Akkor kezdjük az elején...


   Megint eltelt egy nap. Sokkal mozgalmasabb volt, mint az elmúlt évek. Rengeteg dologra jöttem rá. Kronosz feltámadt, aztán legyőzték, de ezek mind eltörpülnek, mivel még egy barátom haláláról értesültem. Árnyék Zoé. Nagyon jóban voltunk. Egy időben be akartam lépni a vadászok közé, aztán jött ő...

 - Hol voltál?
 - Közöd? - sóhajtottam fáradtan.
 - Nagyon is van - csattant fel mögöttem a srác.
 - Miért is? Ha megkérdezhetlek - fordultam felé.
 - Mert sajt! - vágta rá dacosan.
 - Őrült vagy - fogtam kezeim közé az arcom.
 - Tudom, de jobb szeretem a sármos vagy az intelligens jelzőket.
 - Bocsánat - emeltem fel kezeimet védekezőn.
 - Egy Árészos sose bocsát meg - lépett közelebb és megpuszilt.
  Én a meglepettségtől hátra tántorodtam és a földre estem.
 - Én meg nem felejtek, és ha most megbocsátasz, elmegyek aludni - álltam fel és maradék méltóságomat összekotorva, elszáguldottam a bungallóm felé.
 - Másik irány - kiabált utánam Zorall röhögve.
 - Putta! - káromkodtam, majd gyorsan elviharzottam a másik irányba. Ilyenkor jól jön egy testvér. Vagy akármi. Valami, csak ne ő!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése