Hannah:
- Nico, beszélhetnénk? - néztem a féltesómra.
- Most nincs sok kedvem, majd talán később - vont vállat.
- Rendben - bólintottam. - Hagyom, hogy feldolgozd a
tényt, miszerint van egy nővéred.
- Volt már egy - sötétültek el még jobban a szemei, majd
szó nélkül elsétált a tó felé.
Van... Vagyis volt, még egy Hádész gyerek?
Hányan vagyunk apa?
- Furcsa egy srác - lépett mellém James.
- Furcsa, pont, mint én - motyogtam.
- Volt egy nővére, aki beállt Artemisz vadászai közé - kezdett bele egy történetbe a színtelen szivárvány. - Biancának hívták. Pár éve
történt, mikor az Idők Ura fel támadt...
-Állj! - vágtam közbe. - Egy istenre... Azaz egy Titánra gondolunk?
- Igen. Elég sok mindenről lemaradtál - vonta össze a
szemöldökét.
- Apámat hibáztasd! - forgattam meg a szemeimet.
- Gyere - intett az Írisz bungalló felé. - Elmesélek mindent.
Hátra néztem. Zorall a Hermészes sráccal
beszélt. Eszembe jutott, hogy szólok neki, ne keressen. Aztán eszembe jutott,
hogy ő nekem senkim, így elindultam James után.
A bungalló egyetlen elviselhető része a
fekete-fehér sarok volt. Úgy nézett ki, mint egy szivárvány-kripta. Voltak
színek, vagyis a 2500 év sötétség után nekem minden színes (lényegtelen).
Különösnek tartottam azt az egy élénk színt a fekete ágyneműn. Történetesen egy
lila plüsskutyát. A bal füle hiányzott, míg a mellső mancsa többször át lett
varrva.
- Ő Anonym - vette kézbe szomorú mosollyal. - A nővéremtől kaptam.
- És ő is..? - hagytam direkt befejezetlenül a
mondatot.
- Nem, ő nem félvér, de szeret - helyezte vissza
Anony-ot az ágyra.
Nem akartam megkérdezni, hogyha a
nővére szereti, akkor a családja többi tagja nem?
- Akkor kezdjük az elején...
Megint eltelt egy nap. Sokkal mozgalmasabb volt, mint az
elmúlt évek. Rengeteg dologra jöttem rá. Kronosz feltámadt, aztán legyőzték, de ezek mind eltörpülnek, mivel még egy barátom haláláról értesültem. Árnyék Zoé. Nagyon jóban voltunk. Egy időben be
akartam lépni a vadászok közé, aztán jött ő...
- Hol voltál?
- Közöd? - sóhajtottam fáradtan.
- Nagyon is van - csattant fel mögöttem a srác.
- Miért is? Ha megkérdezhetlek - fordultam felé.
- Mert sajt! - vágta rá dacosan.
- Őrült vagy - fogtam kezeim közé az arcom.
- Tudom, de jobb szeretem a sármos vagy az intelligens
jelzőket.
- Bocsánat - emeltem fel kezeimet védekezőn.
- Egy Árészos sose bocsát meg - lépett közelebb és
megpuszilt.
Én a meglepettségtől
hátra tántorodtam és a földre estem.
- Én meg nem felejtek, és ha most megbocsátasz, elmegyek
aludni - álltam fel és maradék méltóságomat összekotorva, elszáguldottam a
bungallóm felé.
- Másik irány - kiabált utánam Zorall röhögve.
- Putta! - káromkodtam, majd gyorsan elviharzottam a
másik irányba. Ilyenkor jól jön egy testvér. Vagy akármi. Valami, csak ne ő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése