2014. május 6., kedd

Hirtelen jött Sötétség

Ryan

A helyzet az, hogy a tesóm pont annyira vak, mint a legtöbb srác. Mármint úgy értem, hogy nehezen veszi észre azt, ami az orra előtt van. Mondanám, hogy nem értem, honnan szerezte ezt a vakságát, de a helyzet azt, hogy pontosan tudom, hogy miért ilyen. Mivel mindig is megvolt egy bizonyos fiús stílusa, ezért mindig is jobban érezte magát az ellenkező neműek körében, és kiskorában amilyen befolyásolható volt, ilyenné vált.
Visszatérve, Rileynak rohadtul nem esik le, hogy én nem azért járok reggelente a gyakorlóterembe, hogy gyakoroljam a kardforgatás tudományát, hanem mert az „elvetemültek” mind srácok. Mind izmos, és hihetetlenül szexi srácok. Hiba lenne kihagyni az alkalmat.
A terembe lépve - kivételesen - csak egyetlen félvért láttam, teljesen fekete öltözékben. A nadrágja, az ujjatlan pólója, még a haja is, - amit most éppen felcsatolva viselt - teljesen egybeolvadt a kardjával. Ha jól sejtem sztűgiai vaskard lehet. Igazából a srác annyira belemerült a gyakorlásba, hogy észre sem vette, mennyire bámulom. Tudom, eléggé zavaró tényező szokott lenni, ha valaki figyel téged, de egyszerűen képtelen voltam elszakítani a tekintetem a testéről. Minden egyes porcikáját megnéztem, a karját, a lábát, a haját, a hasát, mert igen csak feszülős póló volt rajta, tisztán látszottak a kockái. Egyszóval mindent, amit nem takart a ruha. Végül elpirulva néztem odébb, és indultam el a szertár felé. Egyáltalán nem ismertem őt, mégis első találkozásnál, találkozásnál? Inkább első megbámulásnál... Olyan érzéseket váltott ki belőlem, mint más eddig sosem. Az érzéseim levezetéseképpen inkább elvettem egy íjat, és pár nyílvesszőt hozzá. Ha valamit át kellett gondolnom, mindig az íjászkodást hívtam segítségül, vagy Rileyt.
Felajzottam az íjat, céloztam, és kivételesen cél tévesztettem. A zavarom annyira kiült rajtam, hogy még azt is elcseszem, amiben a legjobb vagyok. A táborban én lövök íjjal a legjobban, igen, még Rileynál is jobban. Most viszont annyira remegett a kezem, hogy csoda, hogy képes voltam kilőni a nyilat. Így inkább vettem pár nagy levegőt, és megpróbáltam újra. Most már beletaláltam a céltáblába, de egészen a következő lövésig nem találtam bele a közepébe.
Aztán már simán ment, így a nyilat még kettő másik átszelte.
- Szép - hallottam meg egy hangot a hátam mögül. Abban a pillanatban megfordultam, és szemben találtam magam azzal a sráccal, akit annyira feltűnően bámultam az előbb. Egy kisebb fáziskéséssel - megint elpirulva - kaptam el a tekintetem. Képtelen voltam állni a tekintetét, pedig alapból nincs benne semmi zavaró, sőt éppen ellenkezőleg.
- Azt hiszem, hogy még nem nagyon volt szerencsénk egymáshoz - próbálta elkapni a pillantásom, de lehetetlen feladatnak bizonyult, mivel kitartóan bámultam a padlót. - Hé... - A kezét az arcom alá tolta és úgy emelete fel a fejem. Talán lehetetlennek tűnik, de az érintésétől még jobban az arcomba szökött a vér, és ahol a keze hozzáért a bőrömhöz, ott a testem kellemes bizsergéssel reagált.
- Nico vagyok, Nico Di Angelo. - A neve hallatán a szemeim tágra nyíltak, hiszen pontosan tudom, hogy ki ő. Tizenegy éves voltam, amikor Percy megmentette az Olimposzt. Nico, Hádész fia. Ő beszélte rá az Alvilág urát, hogy jöjjön segíteni Kronoszék támadása ellen. Most pedig ugyanez a srác áll itt előttem, teljes életnagyságban és be kell vallanom, hogy nagyon helyessé vált az évek alatt. A sötét szempár egyenes az én aranyszínű szemembe nézett, ami tökéletesen visszatükröződött az ő, szinte fekete íriszeiben. Vettem egy szaggatott lélegzetet, és nehezen, de hátrébb léptem.
- Ryan Goldendrop - nyeltem egyet - Apollón fia. - A fejét félredöntve nézett végig rajtam, az arcán semmiféle érzelem nem látszott.
- Visszamentem gyakorolni - mondta, én pedig csak bólintottam egyet. Tény, hogy nem töltöttem itt sok időt, de most úgy éreztem, hogy rohannom kell. Méghozzá Rileyhoz. Remélem azért addigra nem fog látszani ennyire, hogy paprika vörös az arcom. A cuccokat gyorsan visszapakoltam, majd amilyen gyorsan csak lehet, futásnak eredtem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése