2014. április 21., hétfő

Az eltűnt szobatárs

Alex:

A csodás és kalandos este után boldogan tértem vissza a bungalómba. Szobatársaim és egyben féltestvéreim furán néztek rám, mikor széles mosollyal és pipacs vörös arccal léptem be az ajtón.
- Mi az? - kérdeztem határozottan.
- Semmi - felelték kórusban.
- Akkor meg mit néztek, mint hülyegyerekek az Alvilág kapuját? - vágtam oda flegmán.
- Bocsi Alex - szólalt meg Arion. Már csak ő hiányzott. Ő volt az a személy, akit kifejezetten utáltam.
Hogy miért? Mert egy arrogáns, öntelt és beképzelt bunkó. Mellesleg, lesmárolt csak is azért, hogy ő féltékennyé tegye az Aphrodité bungalóból való Déliát. Szóval érthető, hogy miért utálom ennyire? Na látjátok!
- Arion, kérlek. Ne kezd, hogy te mit láttál, meg, hogy nekem, mint bungalóvezetőnek mi lenne a dolga. Mert nagyon jól tudom - ecseteltem neki mielőtt megszólalhatott volna.
- Ne aggódj. Nem akartam most a képedbe dörgölni, hogy mennyire rossz vezető vagy - húzta a száját gúnyos mosolyra. Hát én megölöm! Egyszer még kibelezem ezt a gyereket.
- Én, meg nem akarlak lealázni, mint a múltkor. Mit is kiabáltál? Ja, igen: "Alex kérlek, ne ölj meg!" -utánoztam gúnyosan.
- Megbánod még, hogy gúnyt űztél belőlem - szorította ökölbe a kezét.
- Persze, aha. Téged még egy nimfa is legyőzne - megsúgom nektek, egyébként már tényleg szállt szembe nimfával. A nimfa pedig, hát… Úgy tarkón csapta az ágaival, hogy belerepült a folyóba. Vicces kis sztori volt, a tábor 2 hétig ezen röhögött. 
- Jah az jó történet! - röhögött fel Hektor.
- Ne merd felemlegetni azt a kis... - szólt közbe Arion, de nem találta a szavakat, hogy kifejezze magát.
- Balesetet? - kérdeztem nevetve.
- Incidenst? - kiáltotta Hektor.
- Nem és nem - mondta dühösen Arion.
- Jajajj, Arion. Vigyázz, még a végén fel fogsz robbanni - figyelmeztettem tettetett aggódással. 
- Nah jó, nekem ehhez nincsen idegzetem - jelentette ki, majd kiviharzott az ajtón.
Az igazat megvallva jól szórakoztam, de volt egy kis lelkiismeret furdalásom, amit nem értettem. Így utána mentem.
- Hé! Várj már- kiáltottam utána.
- Bocs,de nem.
- Tudod,kölcsön kenyér visszajár. Minek kezdtél el szemétkedni? - kaptam el a karját.
- Itt én is tehetnék fel kérdéseket.
- Mi bajod? Össze vissza beszélsz-értetlenkedtem.
- Miért kezdtél el járni...vele?
- Talán,mert szeretem?! - háborodtam fel tök logikusan.
- Engem miért nem tudsz szeretni? - a kérdése egy kissé megdöbbentett.
- Nézd. Először is ami köztünk történt,az nem volt igazi. Másodszor pedig elég bunkó húzás volt tőled nem gondolod?
- Meggondoltam magam. Inkább hanyagoljuk a témát. Menj szépen vissza a többiekhez, engem pedig hagyj békén- kerülte ki a témát.
- De...- ekkor hirtelen belém szúrt valamit. Egy injekciós tű ,amiben volt valami.
- Jó éjt Alex. Nem hagyhatom,hogy megállíts. Óh, és ne aggódj ez csak altató. Egy óra múlva felébredsz- mosolyodott el gonoszul.
- Sz-szemét- nyögtem esetlenül,majd minden elsötétült. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése