2018. január 4., csütörtök

Az egész életem

Riley

- Tudod Jake, kiskoromban fülig szerelmes voltam beléd. Nagyon bántott, hogy soha még csak esélyt sem kaptam, de többet értél nekem annál, hogy elrontsam a boldogságod. Igen, tudom, hogy még csak észre sem vetted. De hé, én úgysem lehetek már sosem szerelmes, viszont nagyon is szeretlek. Még mindig. Szóval baszódj meg. - Hidegen néztem végig Jake előttem álló szellemén. Miután Ryan ellátta Alexet az első dolga volt, hogy megkeressen engem. A Nagy ház fala mellett guggoltam, és próbáltam nem sírni, de egyszerűen nem ment. A mindig kemény, durva és az empátia minden hiányát mutató Rileyból ömlenek a könnyek, nem egy átlagos látvány. A testvérem, ahelyett, hogy megszólított volna, jobbnak látta ha irányt vált, és elintézi Niconál, hogy beszélhessek Jake szellemével. Utólag belegondolva lehet, hogy nem is kellett volna látnom őt.
- Sajnálom - nézett lefelé.
- Sajnálhatod is. - Azzal hátat fordítottam neki. - Viszlát, Jake! - Kihúztam magam és emelt fővel távoztam, nem mertem visszanézni. Hogy mit éreztem? Csalódottságot, szomorúságot, azt, hogy teljesen összetörtem, és már semmi sem lesz a régi. Bár minek kéne mindennek a réginek lennie? Hetek, talán napok kérdése és jön a csata, ahol úgyis meghalok. Nincs túl sok időm hátra, és túl sok tennivalóm se. Inkább meg kéne keresnem Rinát, mégis csak ő a másik megcsalatott. 


Will

 Valaki azt mondta, hogyha igazán jó cigit szeretnék szívni, akkor keressem meg Hektort, mert neki valami hiper-drága cigije van, aminek már a nevét is elfelejtettem, és nekem biztos szívesen ad, mert hát engem még bír is. Szóval "életemet egy szál cigiért" felfogással indultam neki megkeresni Hektort, és persze logikus módon az Árész bungaló felé vettem az irányt, mert hát hol máshol kereshetnék egy Árészost. Igazából már akkor felkellet volna tűnnie, hogy valami marhára nem okés, amikor Kheirón sietve ment a Nagy Ház felé, és egy csomó táborlakó kezdett el szétszóródni valamerre. Vállat vonva léptem be a az Árészosokhoz, arra eszmélve fel, hogy teljesen üres. Na meg egy vér pocsolya van a közepén, és egyébként abban állok. Egy pillanatra fel sem fogtam az egészet és teljes lelki nyugalommal indultam el tovább keresni Hektort, amikor rájöttem, hogy nem kéne félvállról venni a dolgokat, mert ennyi vér elvesztésétől lehetetlen, hogy itt ne halt volna meg valaki. Na de akkor pontosan mi is történt? Egyelőre feladva Hektor cigijét, mert fontosabb dolgok is akadtak, gyújtottam rá a sajátomra és indultam a Nagy Ház felé. Már akkor nem tetszett a helyzet, amikor észrevettem Riley-t a ház oldalának dőlve. Kezeit az arcára szorította, halkan szipogott. Jobbnak láttam nem zavarni. Belépve Kheirón, Ryan, Hektor és Lauri beszélgető négyesébe botlottam. Az utóbbi mögé léptem, és kicsit lehajolva súgtam a fülébe a következő szavakat:
 - Mi történt? - Kifejezéstelen arccal fordult meg, és húzott arrébb.
 - Az egyik tesód öngyilkos lett - mondta azonnal, ahogy becsukta magunk után az ajtót. Kellett egy kis idő, mire végigfutott az agyamon, hogy ki lehetett az, de a teljesen összetört Riley mindent elárult.
 - Jake. De miért? - néztem fel Laurira az ágyból.
 - Alex megcsalta őt Hektorral, többet én sem tudok. Meg meg sem érteném. A saját életed eldobása mások miatt. Az egész életed egy harc, ahol meg kell küzdened a túlélésért, és még így is vannak olyanok, akik gondolkozás nélkül eldobják. Akkor inkább meg se születtek volna - Lauri elfordította a fejét. Megakartam ölelni őt, odamenni és megcsókolni, de arrébb lépett. - Will, sajnálom, de most hozzád sincs hangulatom - nézett végül rám. Bólintottam és kimentem a szobából. Majd valamikor hajnalban visszajövök, akkor már jobban lesz.
 - Elárulja valaki, hogy Alex merre van, ránéznék - mondtam Ryanéknek, amint visszaértem hozzájuk.
 - Will, nem a legjobb időzítés, most inkább hagyd őt - szólt rám Hektor.
 - Nem, Hektor hagyd Willt, hagy menjen. - Kheirón szavaira Hektor egyből csöndben maradt és inkább a földet kezdte pásztázni. Én meg meglepetten néztem a kentaurra.
 - Akkor ez azt jelenti, hogy még van számunkra esély? Kibékülhetünk valaha? - néztem vigyorogva fel Kheirónra, aki csak erre megforgatta a szemeit.
 - Elég gyakran bánom, hogy nem lettél innen kicsapva, de el kell ismernem, hogy túl sok emberre jó hatással vagy itt. Amit még mindig nem értek, hogy hogy mert egy önveszélyes ember, hogy nem lehet közveszélyes is. Mindegy, menjél inkább - mutatott felfele.
- Negyedik ajtó jobbra - szólt még utánam Ryan.
- Köszi! - kiabáltam le a lépcső tetejéről. Legalább nem kell egyesével benyitnom mindenhova. Belépve a tekintem összetalálkozott Alexével.
 - Szép estét, Hercegnő! - vigyorogtam rá, mire egy nagyon halvány mosoly ült ki az arcára, és biccentett, hogy üljek le az ágya melletti székre. - Ryan szerint még pihenned kéne, meg aludni, meg ilyenek - mondtam, miközben leültem.
 - Ekkora bűntudat mellett aludni szerinted lehetséges? - próbálta viccesre venni a figurát, de közben tisztán lehetett látni, hogy a könnyeivel küzd.
 - Nézd, Alex...
 - Nem Will, nem. Nem tudsz olyat mondani, ami nem azt mutatná, hogy én vagyok a hibás. Hiszen én vagyok. Öngyilkos lett, öngyilkos lett mert megcsaltam őt, mert elárulva érezte magát, mert azt hitte, hogy így már nincs jelentősége az életének. Will, értsd meg én nem érek ennyit. - Hitetlenül ráztam meg a fejem.
- Figyelj, Lauri azt mondta nagyjából öt perce nekem, hogy, aki öngyilkos lesz, az csak megfontolás nélkül eldobja magától az életet, ahelyett, hogy tovább küzdene, és az ilyennek meg sem kellett volna születnie. Én nem értek egyet ezzel. Én is gondoltam rá nem egyszer, és egyelőre a mai napig nem érdekelne, hogyha hirtelen megölne valaki, mert nincs miért élnem. Amúgy is fiatalon akarok meghalni. De a lényeg, hogy ez az ő döntése volt, nem háríthatod magadra az összes felelősséget - Szokásos Will-féle megoldás, magyarázzunk össze-vissza, hátha beválik. Alex egy kicsit csöndben maradt és gondolkozott.
- Will, csaltál már meg valakit? - elnevettem magamat a kérdésen.
- Az egész életem egy nagy megcsalás.

 Alex nem sokkal később visszaaludt én pedig jobbnak láttam hagyni őt pihenni. Nem vagyok benne biztos, hogy emlékezni fog erre a beszélgetésre, nem volt annyira magánál, mint amennyire azt láttatni szerette volna.
 - Srácok, Alex alszik, szóval szerintem hagyjátok. Ja és lehet nem fog emlékezni rá, hogy beszélt velem - szóltam oda a többieknek, amint visszaértem.
 - Akkor én szerintem felmegyek hozzá virrasztani - mondta Hektor és el is tűnt.
 - Szólna valaki, ha gáz van? Én megyek megnézem Rileyt - bólintottam Ryannek és ő is elviharzott. Talán nekem is kéne mennem valamerre.

4 megjegyzés:

  1. Olyan jó, hogy folytatjátok, már nagyon vártam az új részt:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Istenem, de örülök neki, hogy írtál, próbálok motivációt szerezni a félbehagyott blogokhoz, csak közben van egy ficblogunk, ahova rendszeresen töltöm fel a más fandomból lévő sztorikat. (Rendszeresn alatt: havonta elvétve néhányat, tehát azért nem tolom túl magam :')) De tényleg, jól esik, hogy írtál, próbálkozunk a folytatással, egyszer be kéne már fejezni ezt is.

      Törlés
  2. Bezony bezony, nagyon örülök én is! :3 eddig vhogy mindig felnéztem ide, úgy hetente egyszer, de ez vhogy az utóbbi időben kissé megritkult, ezért is lehetséges, h csak most fedeztem fel az új részt:D na mind1, a lényeg h most már megint itt fogok toporogni, es csorgatni a nyálam a folytatàs utàn;) :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök neki, hogy ilyen kitartóak vagytok, tényleg nagyon jól esik a kis lelkemnek. <3

      Törlés