2016. április 7., csütörtök

A fénykép

Ray:

Újra itt vagyok. Hála Alexnek,aki elég erőt öntött belém,ahhoz,hogy itt maradjak és tiszta lappal kezdjek el mindent. Tegnap óta szinte folyamatos őrizetben tart és lesi minden kívánságom. Meglepett titeket ez a mondat mi? Bizony a nagy Alex tud ilyen gondoskodó is lenni és őszintén szólva ijesztő a kedvessége. De hihetetlenül hálás vagyok neki, nem is tudom mi lenne most velem nélküle.
- Jut eszembe, gondolom kíváncsi vagy hol voltam azokban a napokban amikor nyomtalanul felszívódtam – néztem rá Alexre,aki éppen a szendvicseket rendezte el a tálcán. Nem akartam a többiekkel reggelizni, így készített nekem egy párat és úgy döntött velem fogyasztja el a sajátját is. - Nos, megtaláltam a másik tábort. Igen, azt amelyiket Arion vezeti és találkoztam is vele meg persze egy rakás ismerőssel – hadartam el gyorsan, választ nem várva.
-  Hihetetlen, hogy mennyien átálltak – sóhajtott fel Alex kissé csalódottan.
-  Az igazság az, hogy én is azt terveztem, így találtam rá a táborra – vallottam be a számat rágva, ő pedig kíváncsi szemeivel rám nézett, majd csendben leült mellém az ágyra. - Nem csoda, hogy nem leltük sehol sem őket, mivel a tábort csak az találja meg, aki ténylegesen át szeretne állni és gyűlölet van a lelkében.
– Ez mondjuk logikus, ezt gondolhattuk volna – bólintott egyetértően.
- Amikor ráleltem a táborra, egy kissé megdöbbentem a rengeteg szörnytől, a kardom pedig vibrálni kezdett, ahogy megérezte a tömegnyi veszélyes fenevad jelenlétét. Azon gondolkoztam, hogy mégis honnan szedtek össze ennyi szörnyet és mégis hogyan tudtak velük szövetségre lépni? Ismersz már, elég optimista srácnak tartom magam, de akkor ott, abban a pillanatban még én is azt gondoltam, hogy esélyünk nem lesz ellenük.
- Hogy őszinte legyek, a létszámunkat elnézve, már én sem vagyok olyan magabiztos – temette az arcát a tenyerébe. – Mindenki kimerült már most. Amikor csak tudunk, edzünk. Miattam van ez az egész.
- Mi? Hogy lenne már miattad? Ez nem a te hibád! – vettem el a kezét, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Ha nem vagyok olyan szemét Arionnal, akkor nem futott volna el, nem lázad fel az egész világ ellen és mindenki…
- Élne? – fejeztem be a megakadt mondatát, amire csak némán bólintott. –Figyelj, ez egyáltalán nem a te hibád. Nem tehetsz róla. Arion így is, úgy is fellázadt volna. Ehhez nem kellettél te.
- De mégis, valamennyire felelősnek érzem magam. Nem értem, hogy most mi van velem. Én nem ilyen vagyok – ütött rá az ágyamra.
- Azt hiszem kezdesz visszatérni, mert már agyonverted az ágyat – mosolyodtam el, mire ő hangosan felnevetett. Nagyon helyes, Alex visszatért. Hála nekem. Éljen Ray, éljen! Megint ügyes voltál. Megveregetem a saját vállam.
- Köszönöm.
- Ugyan, de hol is tartottam? Ja igen. Miután nagyjából felmértem a helyzetet, akkor megjelent Arion, hogy üdvözöljön. Mit ne mondjak, nagyon megörült nekem.
- Hát persze, mert eggyel több kiváló harcossal bővültek volna – motyogta maga elé Lex.
- Kérdezgetett rólad meg a többiekről.
- Ugye nem mondtál el neki mindent? - nézett rám komoly tekintettel.
- Nem, ne aggódj. Amit mondtam is, csak egyszerű hazugság volt. Nem akartalak elárulni titeket.
- Rendben. Folytasd csak, figyelek.
- Megemlítette Skyet is – ejtettem ki nehezen a szavakat.
- Oh,tényleg mi van vele? Mostanában nem írt nekünk jelentéseket. Semmire sem reagál, egyáltalán nem tudjuk elérni.
- Az a helyzet, hogy rájöttek – a fenébe ezt sokkal nehezebb elmondani, mint gondoltam.
- Tessék? Mire jöttek rá és mégis kik? Ray, kérlek beszélj érthetően,ha lehet, mert így nem fogom megérteni.
- Meghalt. Skye meghalt – nyögtem ki. A szobában síri csend keletkezett.
- Hogy? – szólalt meg Alex néhány perc után.
- Rájöttek, hogy kém és megölték.
- A rohadt életbe – sóhajtott fel „újdonsült” barátom. – Ezeket majd jelenteni kell Kheironnak is. Skyet pedig az istenek nyugosztalják.
- Terveztem is, hogy ezeket elmondom neki is, de előbb neked szerettem volna.
- Ennek örülök. Köszönöm, hogy megbíztál bennem, és hogy első lehettem. Van még valami, amiről tudnunk kéne?
- Amikor visszaszöktem hozzátok, találtam egy elég érdekes dolgot – nyúltam be a kabátzsebembe.
- Hagy lássam – döntötte kicsit oldalra a fejét, én pedig kivettem a zsebemből egy összehajtott képet és átnyújtottam neki. Alex összeráncolt szemöldökkel tanulmányozta.
- Ez Calebről egy piros x-szel áthúzott kép – állapította meg hangosan.
- Remek megfigyelés, magamtól rá se jövök – nevettem fel, mire egy vállba ütést kaptam. – Úgy hiszem ezzel a képpel visszaküldhetjük Mr. Karórahúzlak uraságot oda, ahonnan jött. Ezt biztosan egy Hekatés csinálta. Mágiával hozták vissza, a mágia pedig megszüntethető, csak meg kell találni a kis kaput.
- És azt állítod, hogy ez a kis kapu, ez a kép.
- Igen, azt. És van is egy ötletem hozzá – néztem rá a lehető legkomolyabb tekintetemmel.
- Ma még kinyögöd vagy üljek még itt száz évet? – tette fel csipkelődve a kérdést egy mosollyal az arcán.
- Elnézném, ahogy száz évet itt ülsz, de az túl unalmas lenne, szóval elmondom. El kell égetni. 

2 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett .Nemrég vissza néztem egy korábbi részt és nagyon sokat változott az óta az írásaitok stílusa!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm *-* :3 És köszönjük c: Nagyon örölünk annak,hogy észreveszitek a vàltozàsokat ^^ Nagyon jól tudnak esni a dicséretek és a bíztató szavak :33

      Törlés