2015. november 14., szombat

Csend

Figyelem! Ez a fejezet is jóval erőszakosabb részeket tartalmaz! 

Zorall:



  A következő csapás augusztus vége felé jött el a táborba. Elvesztettünk még két embert és Kheirón kijelentette, hogy nem várja meg a tábor végét. Mindenkit hazaküld. Alex természetesen ezt nem akarta. Így mikor vacsoránál megmondta Kheirón, hogy másnap menni kell, akkor ő volt az első, aki felpattant a helyéről és "Én innen el nem megyek" felszólalással rácsapott az asztalra. Sokan követtük a példáját, köztük én is. Voltak olyanok, akiknek volt veszteni valójuk. Család, testvérek vagy csak valami, ami miatt nem akartak itt maradni. Őket végül be kellett ráncigálni a taxiba. Egy olyan helyre vitték őket, ami jelenleg biztonságos. Hála Artemisznek, Keith-szék háza biztonságba tudta tartani az összes odakerülő félvért. A tizenöt évnél fiatalabbakat is próbáltuk „kiszelektálni”, nehogy az legyen, hogy bajuk esik. Kheiron nen szerette volna mégegyszer átélni a pár évvel ez előtt történteket. A nyarat körülbelül hetven félvérrel kezdtük, de abból legalább tíz-tizenöt átállt. Egy gyors fejszámolás után kijelenthetem, hogy negyvennél kevesebben maradtunk a táborban.
 - Kezdődik megint, ugye? - lépett mellém Hektor és kifújta a füstöt.
 - Sajnos igen - álltam mellette némán és visszaemlékeztem az elmúlt napokra.

  Augusztus huszadika volt, és mint minden nap, elindultam reggelizni. Sajnáltam, hogy lassan vége a nyárnak, bár aggasztóbb, hogy a hidrás eset óta semmi nem volt. Egy kis szörnyecske sem. Néma csend volt az egész táborban és senki nem mert egyedül sétálgatni. Skye-ról sincs semmi hírünk. Legalábbis nem olyan, amiről én is tudok. Így telt el az utolsó hónap. Na meg persze egy kisebb fejmosást is kaptunk Kheiróntól a „gyerekcsinálók” miatt, de mivel én nem voltam köztük, így nem izgatott nagyon a dolog. Ott tartottam, hogy leültem az Árészosok asztalához és bele akartam harapni a kiflimbe, mikor megszólalt a vészjelző. Egy emberként pattantak fel a félvérek és kapkodások közepette elindultak a fegyvereikért. Én meg akartam keresni a többieket, mikor sikításra lettem figyelmes. Rohanni kezdtem az Írisz bungaló felé. Ez Abby lesz. A lány egész nap be volt zárkózva a szobájába és csak hárman látogatták őt. Ray, James és Kheirón. Berontottam az ajtón, de senki nem volt ott. Kiszaladtam és körülnéztem a ház körül. Ekkor vettem észre, hogy egy hárpia a hajánál fogva húzza maga után a lányt az erdőbe, aki keservesen zokog a csapdában. Az oldalamon elkezdett égetni Obscuro, az éjfekete tőröm.
 - Hé! - kiáltottam, mire a hárpia szeme rám villant és egy gyors mozdulattal felém ugrott.
 Szerencsére hamar hárítani tudtam, de nem voltam elég gyors. Ha nincs ott mellettem Ray, akkor most biztos, hogy nem lenne karom. Hálásan néztem rá, de ő csak szólt, hogy ő elintézi a hárpiát, én törődjek Abby-vel. Körülnéztem és rá kellett jönnöm, hogy egy félvér sincs a közelben. Biztosan nem csak itt törték át a védelmet, hanem máshol is szükség van rájuk. Nekilódultam, hogy biztonságba vigyem a szivárványlányt. Felkaptam a zokogó nőt és elindultam vele a bungaló mögött, hogy kikerüljük Rayéket. Viszont nem sokáig jutottam el, mert valaki ránk rontott én pedig elestem. Abby elgurult és erőtlenül megpróbált felkelni, miközben keze a hasát védte. Már látszott kicsit ahogy nő. Nem hagyhatom, hogy meghaljon. Gondoltam és ez annyi adrenalint adott, hogy rögtön felpattantam és rávetettem magam a támadónkra. Szőkés haja meglibbent és a nevetése kárörvendőn hangzott.
 - Még mindig lassú vagy - szólt és megmutatta teljes valóját.
 - Austin? - kérdeztem gyűlölettel.
 - Meglepetés! - tárta szét a kezeit és felnevetett. - Csak nem azt hitted, hogy utoljára fogsz látni?
 Az igazat megvallva reménykedtem benne, hogy arrogáns arcát nem fújja többé erre a szél, de nem volt ilyen szerencsém. Felém ugrott és már lendítette is a kardját. Én nehezen, de védeni tudtam magam. A szemem sarkából láttam, ahogy Abby észrevétlenül el akar kúszni egy biztonságos helyre. Sajnos Austin rájött, hogy mit nézek és hátrébb ugrott, pont abba az irányba.
 - Csak nem félted őt? - hajolt le a megtépázott lányhoz. - Mondd csak kicsim. Félsz?
 Intézte a kérdését neki, majd felrángatta a hajánál fogva. Becsületére váljon, hogy meg sem mukkant. Reszketett, de nem mozdult. Elszántság tükröződött az arcán, és undor.
 - Abby! - szaladt felénk szerencse srác, majd megtorpant. - Ereszd el!
 - Kérdeztem tőle valamit. Ha válaszol, akkor most elengedem. A Sztüx folyóra esküszöm - mosolyodott el gúnyosan és a lány felé fordulva ismét feltette a kérdést. - Félsz?
 Abby összeszedte minden bátorságát és arcon köpte az egykori barátomat. Austin egy laza mozdulattal megfogta és elhajította az egyik fához.
 - Rossz válasz - morogta és pulóvere ujjával letörölte az arcát.
 Ray, amint látta, hogy szerelme már nincs a közelben, rögtön támadásba lendült. Persze Austint sem olyan fából faragták és rögtön visszatámadt. Ray mennyei bronzból készült kardja szikrázott, akárhányszor csak összeért Austinéval. Én Abbyhez siettem és felsegítettem a földről. Köhögni kezdett és kiköpött egy adag vért. Ez nem jó. Nagyon nem jó. Ekkor egy ordítás hallatszott és a következő pillanatban Ray repült el mellettünk. Nekicsapódott egy közeli fának és erőtlenül összerogyott, mint egy rongybaba. Austin nagyon gyors, ez nem természetes. Biztos volt valaki, aki segítette őket és erősebbé is váltak.
 - Csak nem meg vagy illetődve? - kérdezte és egyre közelebb jött.
Abbyt hátrébb tessékeltem és vártam a támadást, ami elmaradt. A volt Árészos halvány mosolyra húzta a száját.
 - Mennyire fontos neked ez a lány? - szegezte nekem a kérdést.
 - Megvédem, ha erre vagy kíváncsi - köptem oda a szavakat.
 Nem tudtam, hogy miért állt le velem beszélgetni, de örültem neki, hogy kapunk egy kis időt. Lehetséges, hogy erősítés is érkezhet.
 - Igazából csak túsznak kellett volna a lány - magyarázta nemtörődöm hangon és körbe-körbe sétálgatott körülöttünk.
 Mindig figyeltem, hogy Abby a hátam mögött legyen, de nem bírt sokáig talpon maradni. Mikor lehajoltam hozzá, hogy felsegítsem, akkor jött a baj. Ray még mindig eszméletlenül feküdt a fa tövében és mivel nem figyeltem, hirtelen én is megcsodálhattam a legközelebbi növény vaskos törzsét. A hátam sajgott, de felkeltem és elindultam a földön fekvő lány felé. Austin-nak nem tetszett a kitartásom, így megfogott és nekitaszított a fának.
 - Nem fogtok nyerni - hajolt bele az arcomba, majd a kardját felemelte és a kabátomnál fogva feltűzött a fára. - Így már nem vagy útban. Na meg végig nézheted, amint elintézem az egyik barátnődet.
 - Hagyd békén - tápászkodott fel Ray és nekilendült megint. Fáradt volt, ez látszott rajta.
 Én próbáltam kihúzni a kardot a fából, de ordítva kaptam el a kezem. Égetett, mintha forró parázsba nyúltam volna. Próbáltam leülni a földre, hogy hátha elszakad az anyag, de semmi. Megpróbáltam levenni magamról, de az sem jött össze. Sehogy sem tudtam szabadulni a csapdából. Tehetetlenül néztem Ray elkeseredett harcát Austinnal. Szerencsegyerek lesújtott a kardjával, de a másik fürgébb volt. Most már biztosan van valami a háttérben, amiről eddig nem volt tudomásunk. Egy félvér, akármennyire erős, nem tud ilyen dolgokat produkálni. Most is megfogta Ray-t a nyakánál fogva, akinek erre kiesett a kardja a kezéből.
 - Mennyei bronz? - hümmögött elismerően. - Ennyire szeret téged a szülőd? Persze apa engem le se szart. Ezért álltam át. Bosszúért.
Ray mondani akart valamit, de az erős kezektől nem sikerült értelmesen beszélnie. Austin elengedte, mire a srác kissé hátra tántorodott.
 - Térdelj - mondta Austin és felnevetett, majd felvette a földről a fegyvert.
 - Soha - fogta a hasát Ray.
 Nem tetszhetett a válasza az Árészkölyöknek, mert elölről rárúgott a srác térdére, mire az nem normális szögbe helyezkedett. Ray felüvöltött a fájdalomtól és összerogyott. Austin pedig megfordult és a menekülő Abbyhez sétált. Felrángatta, majd Ray szemébe nézve megszólalt.
 - Úgy látom nagyon fontos neked ez a kislány, így a te kardoddal fogom megölni - nevetett és mielőtt bármit reagálhattunk volna, a kard áthasította Abby hasát.
 Austin elengedte és a földre rogyóhoz hajolt. Abby vért kezdett köhögni, a vörös nedv folyt a testéből, miközben ő a hasát markolászta és keservesen zokogott. Ray feltápászkodott és kúszva próbált odavergődni szerelme mellé.
 - Milyen sokáig bírod - lepődött meg Austin, majd a kabátja belső zsebéből elővett egy fegyvert és Abby homlokához tartotta. - Utolsó mondat?
 A sokktól azt sem tudtam mit tegyek, dühömben ordítottam és nem érdekelt, hogy éget a kard, próbáltam kihúzni. Abby ránézett Rayre és suttogva kimondta a szavakat.
 - Szeretlek  - mondta.
 - Milyen megható - forgatta meg Austin a szemeit, majd meghúzta a ravaszt.
 - Neee! - kiáltottunk fel egyszerre Rayjel.
 - Upsz, már megtettem - lépte át a földön fekvő lány testét. - Szólhattatok volna hamarabb.
A düh elemi szinten tört rám és ezzel sikerült kitépnem a kardot a fából. Austin nem figyelt már ránk, csak elindult az erdő felé. Utána szaladtam és egy gyors mozdulattal hátba szúrtam.
 - A tartarosz legmélyére fogsz jutni - súgtam neki, majd kihúztam belőle a kardot és még egyszer belé döftem.
 Nem mondott semmit, csak nevetett, majd az is elfulladt a torkán feljövő vértől. Megfordultam és észrevettem Rayt, aki Abby teste felett zokogott, majd az égre nézve megtörten suttogott.
 - Ma nincs szerencsém.
 Nem bírtam tovább megtartani magamat. A földre rogytam és a porba dőltem. Nem érzékeltem már semmit a külvilágból. Csak a csendet.

8 megjegyzés:

  1. Azt a jó....... Aztaaa....... Na neeeee....... Ugye neeeeem...... Miért????!!!!!! Heeeeee??????!!!!!!! Neeeeemááár!!!!!! Brühühü........ míért??????!!!!!!

    *sokkot kapott*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj, megsirattalak? :3 Hidd el, ez volt a cél! ^_^ Sajnos nem csak a rosszak hullanak.

      Törlés
    2. Ideje volt egy kicsit bekeményíteni és sokkolni az olvasókat :D Hiszen sokk nélkül nem sztori a sztori ;) Egyébként Abby halála már nagyon régóta meg volt tervezve és először Lexyt is egy kicsit sokkoltam vele,de végül beleegyezett és megadtam neki ezt az örömöt,hogy megírhassa a halálát :3 Egyébként egy Számomra egész kedvelhető karakter volt szóval RIPP Abby PrayforAbby :D ❤ Köszi,hogy írtál ❤❤

      Törlés
    3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés