2015. október 11., vasárnap

Tiltott gyümölcs


Abnormális karakterpár fanfic

Alex x Hektor:

Hektor ismét zihálva kelt fel egy szörnyű rémálomból. Tapogatózni kezdett maga mellett Alexet keresve, de nem találta csak hűlt helyét. Rémülve ugrott fel az ágyból, de elfelejtette, hogy egy másik ágy van a feje fölött így azzal a lendülettel be is verte. Szitkozódva dörzsölgette a koponyáját, majd óvatosan – ezúttal figyelve a fejére – kimászott fekhelyéről. Ahogy számított rá, Alex csendesen és összegömbölyödve aludt a felette lévő ágyon. Csak nézte félhosszú félig barna és félig szőke haját. Először nagyon furcsa volt ez az új hajviselete, de nagyon jól állt neki és a végén már meglehetett szokni –gondolta magában Hektor. Vajon meddig tudja még elviselni, hogy nem lehet az övé? Meddig fogja beérni a barátságával? Valószínűleg már nem sokáig. Annyira nagy a kísértés, hogy egy csókot adjon a szájára, amíg alszik. Nem tudná meg senki, nem látná senki és ő sem tudná meg igazi érzéseit. De nem teheti. A becsülete nem tartja jó ötletnek. Nem szeretne Alex és Jake közé állni. Az nem lenne helyes és Rinával szemben sem lenne fer. Félreértés ne essék nagyon szerette Rinát, de nem úgy, mint Alexet. Alexszel, más volt minden. Ideje lenne abbahagyni a gondolkozást és a sajnáltatást. Jobb lesz, ha kimegy és elszív egy szál cigit, attól mindig megnyugszik és elfelejtkezik minden gondról. Előkereste a kabátját, felvette, majd kisétált az ajtón. A hajnal már
hűvös volt és már a lehelete is látszódott a halvány fényben. Lehuppant a lépcsőre és előhalászott egy szál cigit, a szájába vette, majd meggyújtotta. A cigaretta megtette hatását vagy három szívás után. Az- az édes nyugtató hatása hihetetlen volt. Sosem tudna erről leszokni. Hátradőlt a dohánnyal a szájában és az eget bámulta. Ahogy bambult, eszébe jutott egy dal, amit hirtelen felindulásból elkezdett dúdolni, majd nem bírta tovább, miután elszívta az éltető szálat nekikezdett az éneklésnek is:

„Well, I got one foot on the platform
The other foot on the train
I'm goin' back to New Orleans
To wear that ball and chain

Well, there is a house in New Orleans
They call the Rising Sun
And it's been the ruin of many a poor boy
And God I know I'm one”

- Ez az egyik kedvenc számom – jelent meg hirtelen Alex.
- Felébresztettelek? Ne haragudj, gondolhattam volna, hogy nem kéne hangosan énekelnem.
- Igazából nem zavart. Kellemes és nyugtató hangod van – huppant le Hektor mellé, mire ő megszeppenve nézett rá.
- Hülye vagy – mosolyodott el.
- Most dicsértelek meg és hülye vagyok? – akadt ki viccesen Alex. – Hát jó! – játszotta el a sértődöttet.
- Tudod, hogy nem kell komolyan venned te kis buta – hajolt oda Hektor Alexhez és adott az arcára egy puszit.
- Tudom. Én is csak poénkodok ezzel a sértődéssel. Hiszen, tudod, hogy nem ilyen vagyok.
- Na, ná, hogy tudom.
- Szóval, visszatérve a hangodra. Nem énekelnél nekem még valamit?
- Ennyire megtetszett az éneklésem? – karolta át és magához húzta.
- Igen.
- Hát ez zene füleimnek – vigyorodott el Hektor. – Na jó, legyen! De csak is neked.
- Csapj bele!

„Go in peace
Go in kindness
Go in love
Go in faith

Leave the day
The day behind us
Day is done
Go in grace

Let us go
Into the dark
Not afraid
Not alone

Let us hope
By some good pleasure
Safely to
Arrive at home”

Mire végigénekelte a számot, Alex időközben elaludt az ölében. Ismét ott tartott, hogy nézte, ahogy alszik. Megsimogatta selymes haját és egy puszit nyomott a homlokára. Még egy ideig nézte mozdulatlanul, lélegzetet is alig véve, majd megrázta magát az álmodozásból és óvatosan a karjaiba fogta, felállt vele és az ágyába vitte. Nehézkes lett volna az emeletre felrakni, így a saját helyére fektette. Amikor gondosan betakarta és már éppen fordult volna el, egy kéz tekeredett a karjára. Nem volt ereje elhúzni, nem tudta a szíve miatt. Az ösztönei megint elkezdtek helytelen dolgokat súgni, de most az egyszer hallgatott rájuk. Egyszer élünk – gondolta magában. Lerúgta a cipőjét és befeküdt Alex mellé, átkarolta hátulról és magához húzta. Belecsókolt a nyakába és szerelmes szavakat suttogott neki.
- Miért nem lehetsz az enyém?
- Mert helytelen lenne – szólalt meg rekedten Alex, mire Hektor ijedten húzódott hátra, de Lex nem engedte, hogy elhúzódjon. – De ma este semmi nem érdekel. – Árész fiának még a szája is kiszáradt, amikor meghallotta a kiejtett szavakat.
- Ezt nem szabadna, de nem tudok neked ellenállni – teperte le, majd a lány hajába túrta az ujjait és vad csókolózásba kezdtek. Eközben a másik keze felfedezőútra indult és Alex belső combján állapodott meg egy ideig, majd a mellére csúszott, amit megmarkolt ettől pedig felnyögött. – Nem tudok betelni veled! – suttogta Hektor, Alex fülébe, majd szép lassan elkezdte felhúzni a pólóját.
- Ó, az istenekre – nyögött fel Alex. – Ne kínozz, kérlek! – ült fel hirtelen, majd levetkőzött fehérneműre.
- Imádom, amikor vad vagy és a lényegre akarsz törni – mosolyodott el Hektor és ő is ledobálta ruháit.
- Nem akarom húzni az időt ilyenekkel – ült rá Hektorra lovagló ülésben, majd ismét csókolózni kezdtek. Ritmikusan mozgott a csípőjük, a levegő már elég feszült volt, hamar lekerültek az alsóneműk is. Egyre közelebb voltak a csúcshoz egy utolsó löketnél egymás nevét mondták ki, majd egymásra rogytak.
- Tudod mit sajnálok? – szólalt meg Alex csitult légzéssel.
- Mit?
- Hogy tiltott gyümölcsök vagyunk egymás számára – nézett mélyen a fiú szemébe és egy utolsó csókot lehelt rá. Tudták, hogy itt a búcsúzás ideje. Ez volt a lezárás.

Zenék:

2 megjegyzés: