Abnormális
karakterpár fanfic
Alex
x Hektor:
Hektor
ismét zihálva kelt fel egy szörnyű rémálomból. Tapogatózni kezdett maga mellett
Alexet keresve, de nem találta csak hűlt helyét. Rémülve ugrott fel az ágyból, de
elfelejtette, hogy egy másik ágy van a feje fölött így azzal a lendülettel be
is verte. Szitkozódva dörzsölgette a koponyáját, majd óvatosan – ezúttal figyelve
a fejére – kimászott fekhelyéről. Ahogy számított rá, Alex csendesen és összegömbölyödve
aludt a felette lévő ágyon. Csak nézte félhosszú félig barna és félig szőke
haját. Először nagyon furcsa volt ez az új hajviselete, de nagyon jól állt neki
és a végén már meglehetett szokni –gondolta magában Hektor. Vajon meddig tudja
még elviselni, hogy nem lehet az övé? Meddig fogja beérni a barátságával?
Valószínűleg már nem sokáig. Annyira nagy a kísértés, hogy egy csókot adjon a
szájára, amíg alszik. Nem tudná meg senki, nem látná senki és ő sem tudná meg
igazi érzéseit. De nem teheti. A becsülete nem tartja jó ötletnek. Nem szeretne
Alex és Jake közé állni. Az nem lenne helyes és Rinával szemben sem lenne fer. Félreértés
ne essék nagyon szerette Rinát, de nem úgy, mint Alexet. Alexszel, más volt
minden. Ideje lenne abbahagyni a gondolkozást és a sajnáltatást. Jobb lesz, ha
kimegy és elszív egy szál cigit, attól mindig megnyugszik és elfelejtkezik
minden gondról. Előkereste a kabátját, felvette, majd kisétált az ajtón. A
hajnal már
hűvös volt és már a lehelete is látszódott a halvány fényben. Lehuppant
a lépcsőre és előhalászott egy szál cigit, a szájába vette, majd meggyújtotta. A
cigaretta megtette hatását vagy három szívás után. Az- az édes nyugtató hatása
hihetetlen volt. Sosem tudna erről leszokni. Hátradőlt a dohánnyal a szájában
és az eget bámulta. Ahogy bambult, eszébe jutott egy dal, amit hirtelen
felindulásból elkezdett dúdolni, majd nem bírta tovább, miután elszívta az
éltető szálat nekikezdett az éneklésnek is:
„Well,
I got one foot on the platform
The
other foot on the train
I'm
goin' back to New Orleans
To
wear that ball and chain
Well,
there is a house in New Orleans
They
call the Rising Sun
And
it's been the ruin of many a poor boy
And
God I know I'm one”
- Ez
az egyik kedvenc számom – jelent meg hirtelen Alex.
-
Felébresztettelek? Ne haragudj, gondolhattam volna, hogy nem kéne hangosan
énekelnem.
-
Igazából nem zavart. Kellemes és nyugtató hangod van – huppant le Hektor mellé,
mire ő megszeppenve nézett rá.
-
Hülye vagy – mosolyodott el.
-
Most dicsértelek meg és hülye vagyok? – akadt ki viccesen Alex. – Hát jó! –
játszotta el a sértődöttet.
-
Tudod, hogy nem kell komolyan venned te kis buta – hajolt oda Hektor Alexhez és
adott az arcára egy puszit.
-
Tudom. Én is csak poénkodok ezzel a sértődéssel. Hiszen, tudod, hogy nem ilyen
vagyok.
-
Na, ná, hogy tudom.
-
Szóval, visszatérve a hangodra. Nem énekelnél nekem még valamit?
-
Ennyire megtetszett az éneklésem? – karolta át és magához húzta.
-
Igen.
-
Hát ez zene füleimnek – vigyorodott el Hektor. – Na jó, legyen! De csak is
neked.
-
Csapj bele!
„Go
in peace
Go
in kindness
Go
in love
Go
in faith
Leave
the day
The
day behind us
Day
is done
Go
in grace
Let
us go
Into
the dark
Not
afraid
Not
alone
Let
us hope
By
some good pleasure
Safely
to
Arrive
at home”
Mire
végigénekelte a számot, Alex időközben elaludt az ölében. Ismét ott tartott,
hogy nézte, ahogy alszik. Megsimogatta selymes haját és egy puszit nyomott a
homlokára. Még egy ideig nézte mozdulatlanul, lélegzetet is alig véve, majd
megrázta magát az álmodozásból és óvatosan a karjaiba fogta, felállt vele és az
ágyába vitte. Nehézkes lett volna az emeletre felrakni, így a saját helyére
fektette. Amikor gondosan betakarta és már éppen fordult volna el, egy kéz
tekeredett a karjára. Nem volt ereje elhúzni, nem tudta a szíve miatt. Az
ösztönei megint elkezdtek helytelen dolgokat súgni, de most az egyszer
hallgatott rájuk. Egyszer élünk – gondolta magában. Lerúgta a cipőjét és
befeküdt Alex mellé, átkarolta hátulról és magához húzta. Belecsókolt a nyakába
és szerelmes szavakat suttogott neki.
- Miért
nem lehetsz az enyém?
-
Mert helytelen lenne – szólalt meg rekedten Alex, mire Hektor ijedten húzódott
hátra, de Lex nem engedte, hogy elhúzódjon. – De ma este semmi nem érdekel. –
Árész fiának még a szája is kiszáradt, amikor meghallotta a kiejtett szavakat.
-
Ezt nem szabadna, de nem tudok neked ellenállni – teperte le, majd a lány
hajába túrta az ujjait és vad csókolózásba kezdtek. Eközben a másik keze
felfedezőútra indult és Alex belső combján állapodott meg egy ideig, majd a
mellére csúszott, amit megmarkolt ettől pedig felnyögött. – Nem tudok betelni
veled! – suttogta Hektor, Alex fülébe, majd szép lassan elkezdte felhúzni a
pólóját.
-
Ó, az istenekre – nyögött fel Alex. – Ne kínozz, kérlek! – ült fel hirtelen,
majd levetkőzött fehérneműre.
-
Imádom, amikor vad vagy és a lényegre akarsz törni – mosolyodott el Hektor és ő
is ledobálta ruháit.
-
Nem akarom húzni az időt ilyenekkel – ült rá Hektorra lovagló ülésben, majd
ismét csókolózni kezdtek. Ritmikusan mozgott a csípőjük, a levegő már elég
feszült volt, hamar lekerültek az alsóneműk is. Egyre közelebb voltak a
csúcshoz egy utolsó löketnél egymás nevét mondták ki, majd egymásra rogytak.
-
Tudod mit sajnálok? – szólalt meg Alex csitult légzéssel.
-
Mit?
-
Hogy tiltott gyümölcsök vagyunk egymás számára – nézett mélyen a fiú szemébe és
egy utolsó csókot lehelt rá. Tudták, hogy itt a búcsúzás ideje. Ez volt a
lezárás.
2. Go in peace
Kövi?
VálaszTörlésPeppiiii!!!!
Törlés