2015. október 25., vasárnap

Álmodozó


Abnormális Párosok, Will x Hannah (megtörtént eset)
Kicsit nagyon rövid, kicsit depis, Will szomorú, 
de legalább vidám dolgokról álmodik, jó olvasást!



Will egyedül feküdt az ágyban, és rég érezte magát ennyire magányosan. Ez még azokban az időkben volt, amikor Jeffersonnal voltak együtt. A torkában egy hatalmas gombóc vert magának helyet, és nem akart onnan távozni, a sírás kerülgette őt. A picsába már, hogy ennyire szerette ezt a férfit. Ő megint valószínűleg valamelyik szajhájánál volt. Willnek ez nagyon fájt, pedig nem kéne ennyire szorító érzésnek lennie a szívében. Nem egyszer csalta meg Jeffet. Összehúzta magát a vékony takaró alatt. Késő őszi este volt, az ablak zárva, a fűtés működött, ő pedig fázott, mintha a hideg a bőre alatt rejtőzött volna el. Szinte már reszketett. Óvatosan megtapogatta az ujjait, azok melegek voltak, nem erre számított. 
Egy vékony fénycsík jelent meg az ajtó alatt. Valaki felkapcsolta a folyosón a villanyt, aztán a lámpa erős sugárzása beáramlott a szobába, amikor kinyitották a faajtót. Dani nézett be, mintha tudta volna, hogy Willt ebben a szobában fogja találni. Talán tudta is. Halkan csukta be maga mögött az ajtót, és odasétált az ágyhoz. A kezét végigvezette Will barna fürtjei között, aggodalmas pillantást vetett a fiúra. Felkapcsolta a kislámpát, mármint ha az éjjeli szekrényen lévő, narancssárgán világító lávalámpát annak lehet nevezni. Csak a hangulat kedvéért volt iderakva. Will mindig is utálta a lávalámpákat.
 - Drágám, mi a baj? – ült le végül az ágyra a lány, és simogatni kezdte Will arcát. Felnézett Danire. A haja most már derékig ért, és hosszú loknikban omlott le. Gyönyörű haja volt. Fekete, Red Hot Chili Peppers-ös póló volt rajta, és egy egyszerű rövidnadrág. A hideg őszre tekintve egyáltalán nem kézenfekvő öltözet, viszont idebent meleg volt. Főleg abban a szobában, ahol vízipipázni szoktak, és közben a háttérben szól a halk reggae zene. Will szóra nyitná a száját, de egy hang sem jön ki onnan. Felfogni nem tudja, hogy mennyire szereti Danit. Sosem gondolt rá úgy, mint az összes többi lányra, hogy mikor jön el a tökéletes alkalom arra, hogy felkérje keringőre. Danit sosem látta úgy, mint, aki bármikor a karjai közé esne. Mindig is a nem létező nővérét látta a lányban. A könnyei lassan utat törtek maguknak, a szorító érzés a mellkasában pedig egyre csak erősödött. Dani bebújt mellé az ágyba, a fejét az ölébe emelte, és tovább simogatta a fiút. Lassan csöndesedett el, a szipogása alig hallatszott már, és hamarosan a légzése is helyreállt. Elaludt.

Álmában egy fehér hajú lányt látott maga előtt. Ő saját maga volt, talán egy kicsit idősebb kiadásban. Egy new york-i apartmanban sétálgatott fel-alá, miközben a lány a konyhában állt, és mosogatott. A lakás telis-tele képekkel, a lánynak gyönyörű mosolya volt, és a képeket elnézve nem félt kiengedni a jókedvét, és megmutatni a világnak, hogy ő bizony boldog. Az egyik képen ketten voltak, a Nagy Ház lépcsőjén ültek összebújva, nem figyelve a külvilágra. Valaki tökéletes pillanatot örökített meg. Nem mintha a többi kép nem lett volna az, valahogy érezte, hogy nagyon szereti ezt a lányt. A fehér hajú lány mögé sétált, és hátulról ölelte őt át, aki felmosolygott rá. Teljesen elvette a lélegzetét, és megszólalni nem bírt, az arckifejezésére a lány elnevette magát. A nevetése az egész lakást bezengte, szépen csengett, és Will nem bírta megállni, hogy ne mosolyogjon a lányra, és csókolja őt meg.


Az álomnak hirtelen lett vége.

7 megjegyzés:

  1. Aaaaawwwww ;w; de édes! *-* na én is finomítok még az enyémeken...

    VálaszTörlés
  2. Fhuu... Ez de cukiii lett ;3 Mondjuk eddig még sose gondoltam Will - Hannah párosítára és fura, de állati cukkancs! ;)

    VálaszTörlés