Alex:
A francba már a folytonos rosszullétekkel! Egy
rendeset nem tudok aludni, mert valami mindig felkavarja a gyomromat. Az már
biztos, hogy ez nem egy szimpla gyomorrontás. Felültem az ágyamból mire az
alattam alvó Hektor felpattant és aggódva nézett rám. Ahogy a szemébe néztem
egyszer csak elkezdett forogni körülöttem a világ és az egyensúlyomat elvesztve
előredőltem. Az volt a szerencsém, hogy elkapott mielőtt nagyobb bajom esett
volna. Ahogy a karjában tartott a testem magától elkezdett reszketni. Valamit
rám terített, talán a takarót? Felnéztem rá és láttam, ahogy mozog a szája, de
nem hallottam semmit. A fejemet ráztam és egy nagy levegőt vettem, mire végre
teljesen visszanyertem az eszméletem. – Ez így nem mehet tovább! Azonnal szólok
Kheironnak – hallottam meg Hektor hangját.
- Nem mondasz neki
semmit, már jól vagyok.
- Ne próbáld nekem ezt
beadni. Azt hiszed nem hallom, ahogy minden este felkelsz és kirohansz? Most
pedig ez a reggeli ájulásod – rázta meg a fejét. – Legalább Jake tudja
már?
- Csak Ryan meg te -
húztam el a számat.
- Nagyszerű – sóhajtott
fel lemondóan. – Nézd, én most elmegyek Rinához, de idehívom Ryant, hogy
figyeljen rád. Addig inkább feküdj az én ágyamba, mert még a végén összetöröd
magad, amíg nem vagyok itt – lépett ki az ajtón.
- Nem vagyok
porcelánból! – kiáltottam utána dühösen. Nagy nehezen elvánszorogtam az ágyig
és összekuporodva bebújtam a takaró alá. Az egész ágyneműt belepte Hektor
illata. Mély lélegzetet vettem és jól beszívtam a rég nem érzett illatot.
Utoljára mikor is feküdtem az ágyában? Néhány évvel ezelőtt történt.
Fogalmazhatunk úgy, hogy egy kis barátság volt extrákkal, de a szexig sosem
jutottunk el, ugyanis még az előtt fejeztük be ezt a kapcsolatot, mielőtt
eljutottunk volna odáig. De tisztán emlékszem a pillanatra, amikor majdnem
megtettük. Ma már csak a barátságunk maradt meg és a szeretet köztünk. A
gondolataimat Ryan érkezése szakította félbe.
- Szia – köszönt szinte
suttogva.
- Szia. - nyögtem.
- Jól vagy? – jött oda
hozzám és egy széket megfogva, leült rá.
- Én remekül, mint mindig. - forgattam meg a
szemeimet ironikusan, de belefájdult a fejem.
- Látom – mosolyodott
el, majd komolyra váltott. – Ugye tudod, hogy ez így nem mehet tovább?
- Ne kezd te is –
nyögtem fel.
- Legalább hagy
vizsgáljalak meg én. Megpróbálom megkeresni a probléma pontját.
- Jól van – adtam fel magam. Ryannak sose
tudtam ellenállni. Közelebb lépett hozzám és a kezét rátette a hasamra. Néhány
perc néma csend után végre elvette onnan, meglepetten és kissé fehéren ült
vissza a székre.
- Őszintén szólva mindenre gondoltam csak erre
nem. Pedig a jelek egyértelműek voltak. - motyogta.
- Ryan, kurvára nem
tudom, hogy miről beszélsz. Elmondanád, hogy mit találtál? - kérdeztem
ingerülten.
- Alex, te…
Jake:
Már elmúlt tíz óra is
és Alex még nem rontott be ordítozva, hogy kelljek már fel az ágyból. Valami
biztosan történt. Megyek és kiderítem, határoztam el magam és felültem az
ágyból. Gyorsan felvettem egy tiszta pólót, felhúztam a farmeremet és
belebújtam a tornacipőmbe. Nagy sebességgel elindultam a kijárat felé, de egy
szőrös gombolyag az utamba volt. Meg akartam fogni és egyszerűen arrébb rakni,
de egy kéz megállított és egy kissé dühös arccal találtam szembe magam.
- Ha hozzáérsz, felébred és nyűgös lesz. És
hidd el, nem akarod, hogy az legyen – szólalt meg Will halkan.
- Okééé… akkor mégis
hogyan jussak ki? - tártam szét a karjaim.
- Létezik manapság
ablak is – fordult meg egyet legyintve és visszafeküdt az ágyába.
- Kösz – sziszegtem a
fogaim között. Nem volt más választásom, így odasétáltam az ablakhoz és
kiugrottam rajta. Még jó, hogy nem emeletes házakban vagyunk. Elsétáltam az
Árész bungalóhoz és nagy egyszerűséggel benyitottam. A széken Ryan ült néma
csendben, az ágyon pedig Alex. Mi a franc történt?
- Hé! Mi történt? –
adtam hangot a gondolataimnak.
- Hogy mi történt? Az,
hogy teherbe ejtettél. Az történt – nézett rám Alex.
- Mivan? - szaladt fel
a szemöldököm a homlokom közepéig. - Ez valami tréfa? Mert akkor rohadtul nem vicces.
- Nem viccelek Jake.
Terhes vagyok – mondta ki a szavakat kicsit óvatosabban. Elkezdett velem
szédülni a világ és mintha kirántották volna alólam a talajt. - Ryan, ez kiborító. Még te is jobb anya
lennél nálam! – akadt ki teljesen Alex.
- Ne idegesítsd fel
magad, király anya leszel – nyugtatgatta őt Napsugár.
- Nem, én nem vagyok
anyatípus. - pánikolt be a lány.
- Majd belejössz. -
mosolyodott el végre Ryan.
- És mégis hogyan? –
rántotta oda magához a pólójánál fogva.
- M-majd megoldjuk,
segítek ne aggódj. De azt hiszem, hogy most kettesben hagylak titeket –
szabadította ki magát Alex fogságából és kisétált az ajtón. Én még mindig nem
tudtam, hogy mit mondjak. A tudat, hogy Alex fejében meg sem fordult az, hogy
elvetesse a babát, meglepett. Vettem egy mély levegőt és elindultam felé.
Amikor odaértem szinte letámadtam a csókommal. Óvatosan hátradöntöttem és
birtokba vettem a száját.
– Imádlak! – suttogtam
a szájába, majd lejjebb csúsztam és a hasára is nyomtam egy csókot. -
Titeket...
Jaj de aranyos lett a vège. Imádom Jaket. Mikor nem cuki igaz? HÁT lehett rá számítani. Èrdekes dolgok lesznek mèg itt. Imádás
VálaszTörlésKöszönöm ^^ Hát igen Jake mindig cuki :3 Lesznek érdekes dolgok még azt garantálom :D <3 Puszii :*
TörlésOkè várom.
TörlésElőször is sziasztok lányok! (javítsatok ki ha tévedek) :)
VálaszTörlésNem is tudom hol kezdjem, de ha már egy nap alatt végigolvastam a történetet, akkor illene nyomot hagynom.
Felkészítek mindenkit, hogy hosszú lesz és őszinte.
Dolores blogjának hála találtam ide, és részben Lexy miatt kezdtem el olvasni. Tetszettek a karakterek ahogy belenéztem (de egy történetbe nem tudtam belerakni őket), csak soha nem tudtam magam rávenni az olvasásra. Kezdetben elolvastam az első öt részt és úgy döntöttem, ez a blog nem nekem való. Ez még hónapokkal ezelőtt volt. Nos ma megint nekikezdtem és egyhuzamban végigolvastam.
Kezdjünk az elején. Imádom a görög isteneket, görög mitológiát, ász vagyok belőle. Hercules, Zeusz, Árész és Hádész a favoritok. Minő meglepetés. Mikor hallottam a Percy Jackson könyvekről, egy csoda volt az életemben. Majd bediliztem, hogy akkoriban nem olvashattam az utolsó rész, mindegyikért belebetegedtem. Elolvastam és egyszerűen csak imádtam minden oldalát.
Így hát felcsillantak a szemeim a Félvér táboros fanfic láttán. Azután teljesen letaglózódtam amikor rá kellet ébredjek, nos itt szó sincs Percyekről, csak a táborról és egy saját történetről.
Mielőtt belekezdenék a boncolgatásba először is szeretnék gratulálni nektek! Négyen írni, ennyi szereplőt végigvezetni, nem semmi dolog. Elismerésem, pedig én aztán nagyon szőrszálhasogató vagyok.
Kezdetben nem tetszett. Őszinte vagyok, aztán hirtelen magába szippantott az egész. Nem tudom, hogy és mikor vagy miért, de megnyertetek magatoknak! Riley, Hanna, a Keith Kim páros, Zorall, Medox, Iza mind nagy kedvenceim lettek. Nagy fejlődésen mentetek keresztül, mind a történet mind az írás szempontjából. Eleinte be kell vallanom üresnek éreztem a dolgot, de mára már tökéletesen belejöttetek és jobbnál jobb fejezeteket hoztok a népnek. És az utolsó részek? Whoá eldobom az agyam! Nagyon imádtam őket. Egyszerűen függővé tettek. Remélem hamarosan tudunk majd a folytatásról. Ötletem sincs kit várjak leginkább.
Egyszerűen, szimplán tetszik. Nem igazán tudnám hová ragozni. Jó munkát végeztek és alig várom a következő részt. Elemezgethetnék még dolgokat (lehet fogok, lehet nem), de iszonyat lusta vagyok, na meg letelt a szabadidőm is mára.
Szóval csók a hasatokra valami szexi pasitól és a következő résznél újra jelentkezem (remélem minél hamarább!)
Puszi! <3
Ui: figyeljetek oda arra, hogy ne keverjétek túlságosan őket, néha teljesen bele lehet bonyolódni abba ki kivel van, kinek ki tetszik és hogy :))) egy ideig oké, egy részben izgi, másikban fejfájást okozó :P (de az is lehet én vagyok túl béna)
Ui2: még egyszer: ügyesek vagytok! :*
Szia! :D Örülök, hogy írtál és ránk találtál. Bevallom először nagyon megijedtem, hogy ilyen hosszú kommentet kaptunk :D Egyből az ugrott be, hogy " Jézusom mit rontottam el?" :D De aztán, ahogy olvastam tovább a sorokat megnyugodtam. :3 <3 A következő rész még nem tudjuk pontosan, hogy mikor fog felkerülni és egyáltalán megíródni - létezik egyáltalán ilyen szó? xDD - , mert kitudja, hogy Pepiinek mikor lesz ihlete egy kis Willhez, ugyanis eddig úgy van, hogy az a fejezet jön ^^ Másrészt pedig egy darabig nem lesz internetem költözés miatt, szóval majd max úgy lesz, hogy megírom wordben ráteszem pendire aztán odaadom Lexynek, hogy töltse fel :D Igen ez lesz. Na, nem papolok itt tovább még egyszer köszi mindent :* <3
TörlésPuszii :3
Engem kell piszkálni, nem a másik hármat, én voltam az, aki bepofátlankodott ök meg hülyék voltak és hagyták, hogy mindent t6onkretegyek :D XD
TörlésReniii! :D Hát már itt is? Nehogy elmenj innen! <3 Örülök, hogy tetszik és, hogy nem találtál benne sok hibát. Remélem, majd még írsz! :) puszi :-*
Törlés