2015. május 13., szerda

Álmok

Abby:

 - Ezt nem tudom elhinni – szipogtam szomorúan az ágyamban.
 Ez biztosan valami félreértés lehet. Én nem lehetek terhes. A hasamra tettem a kezemet és mélyen beszívtam a levegőt. Artemisz azonban biztosan nem téved. A fenébe, hogy történhetett ez meg? Pont most, hogy egy pszichopata is visszatért a halálból. Nincsen biztonságban egyáltalán. Ó, te kis ártatlan lélek, félek, hogy nem fogsz tudni világra jönni. Az ajtóra pillantottam és vártam arra, hogy Ray mikor esik be azon a fa vackon, James kíséretében. Ugyanis Jameset megkértem, hogy menjen és szóljon neki, mert el szerettem volna mondani neki a hírt. Nem is tudom még hány perc telt el, mire mindketten visszajöttek.
 - Abby! Mi a baj? Minden rendben van? – sietett oda hozzám aggódva. Jamesre néztem, mire egyet bólintott és kiment a bungalóból.
 - É-én… nem tudom elmondani. Biztosan mérges leszel.
 - Itt esküszöm neked a Sztüx folyóra, hogy nem leszek dühös rád. Csak kérlek, mond el nekem, hogy mi a gond! - fogta meg a kezemet és mélyen a szemembe nézett. Ez bátorságot adott nekem. Elmosolyodtam és örültem, hogy egy ilyen csodás barátom van.
 - Terhes vagyok – mondtam ki szinte suttogva, de a nagy csendben kiabálásnak hangzott. A kijelentésemre kikerekedtek a szemei és elállt a lélegzete. – Ray? Ray vegyél levegőt – rázogattam a vállát. – Ray megfulladsz!
 - Semmi baj jól vagyok, csak adj egy kis időt. - dörzsölte meg a halántékát.
 - Jól hallottad Ray – nevettem el magam. – Gyermekünk lesz! – erre már rám nézett, majd a tekintete lesiklott a számra, de ahol elég sokat időzött az a hasam volt. Majd egy váratlan pillanatban magához húzott és megölelt. Az egyik kezét lecsúsztatta a hasamhoz, óvatosan és megfontoltan kezdte el simogatni. Azután felemelte a fejét és egy csókot lehelt a számra, gyengéden hátradöntött, majd lágy és forró ajka borította el az egész testemet is.
 - Annyira szeretlek – suttogta a számba.
 - Én is – öleltem magamhoz, majd szép lassan elnyelt az álom.

***

Futok. Szaporán veszem a levegőt. Körülöttem tüzes nyilak cikáznak. Az ég alja bevöröslött, a hold pedig vérben ázott. Kétségbeesve rohanok egy biztonságos hely felé. Valami elől menekülök vagy inkább valaki? Nem tudom biztosan, de érzem, hogy nagyon veszélyes. Már alig bírom ezt a nagy rohanást, de küzdenem kell az életemért. Hirtelen a sötétségből előjön egy árny, ismerős az arca, de nem látom tisztán. Kedves velem és figyelmes, de érzem, hogy átver. Nem hiszem el neki, amit mond, így a földre taszít és belém döfi a kést. Kétségbeesetten kiáltok Ray után, de nincsen sehol. A földön fekszek, és szaporán veszem a levegőt. A kezemet a hasamra teszem, majd érzem a frissen ontott vérem és a magzat vérét. – Neeeeeeeeeeem!

***

Ray:

 - Neeeeee! Nem! Ez nem lehet! – ült föl hirtelen sikoltozva Abby és rémülten fogta a fejét. Azonnal odakaptam és átöleltem. Simogatással próbáltam nyugtatgatni, de mintha egy teljesen más világban lenne ő csak tovább kapálózott és sírt.
 - Abby! Cscscs. Semmi baj szívem csak egy rossz álom. Semmi baj!
 - Ray? – eszmélt fel végre. – Ray! Meg fogok halni és a baba is – kezdett zokogásba.
 - Miről beszélsz? Ez csak egy rossz álom volt, semmi bajotok nem lesz. Abba belepusztulnék. - halkult el a hangom.
 - Biztos vagyok benne, hogy ez nem csak egy rossz álom volt! Ez egy figyelmeztetés. Óvatosabbnak kell lennem – hajtotta le a fejét, kezét pedig a hasára tette.
 - Ide figyelj! Soha, ismétlem, soha nem hagyom, hogy valaki bántani merészeljen titeket. Hallod, amit mondok?
 - I-igen – törölte le a könnyeit.
 - Na, gyere ide! – húztam magamhoz és jó szorosan átöleltem. Aki hozzájuk mer érni, azt a Tartarosz legmélyebb bugyrába küldöm. Nem veszthetem el őket, abba belehalnék. Belegondolni se tudok, hogy ez megtörténik. Azt hiszem, beszélek Kheironnal, hogy Abbyt ne "sorozzák" be, hanem maradhasson pihenni és mind végig védelemben legyen. Egyébként is, ahogy hallottam nem egyedül lesz. A drága Iza és „rettegett” Alex is bekapták a legyet. Bellán még nem csodálkozok, ez várható volt. De Alex? Alex és az anyaság? Na meg Jake. Szegény Jake. Komolyan én néha sajnálom a srácot.
 - Ray! – rontott be egy emlegetett szamár a szobába.
 - Alex! – szóltam rá ugyan olyan erőteljesen, ahogy ő, mire meglepetten nézett rám, majd egy félmosolyt húzott a szájára.
 - Mi miért is nem vagyunk olyan jóban?
 - Mert mindig győzök a mázlimmal - kacsintottam rá.
 - Na takarodj! - vetette oda flegmán.
 - És, mert mindig visszaszólunk egymásnak. De most hogy mondod, tényleg elég sok a közös bennünk. Csak én nem vagyok terhes – tettem hozzá a poén kedvéért.
 - Azt hiszed, terhesen nem verlek meg?
 - Amúgy se tudnál – nyújtottam rá a nyelvemet, majd ledőltem az ágyra magamhoz húzva alvó barátnőmet.
 - Most megúsztad, mert Abby a pajzsod. Egyébként hogy van? - érdeklődött felettébb kedvesen.
 - Most nyugtattam meg előtted nem rég. Rosszat álmodott.
 - Ő is? – kérdezte falfehéren.
 - Miért még ki? - vontam fel a szemöldökömet.
 - Én is álmodtam egy csipetnyit a jövőről – ejtette ki a szavakat a száján, mire azok elhaltan pattantak vissza a falakról.

8 megjegyzés:

  1. hohoho *-*
    jött a télanyó *-* és hozott fejezetet *-* nyamnyam...
    :D
    (elmebeteg vagyok, nincs semmi gáz, eddig is tudtuk, most már ti is, szóval, minden szép)
    cuuukik. Számomra Abby eddig felesleges karakter, de naaagyon cukik, szóval nincs egy szavam sem <3, Rayt meg egyre jobban bíróm főleg az Alexes szurkálódása után. :p
    rövidke volt, de szeretni való :) és amúgy is türelmetlen voltam szóval nem bánom :* :D de most megint hisztizhetek a következő fejezetig :))) ez egy ördögi kör...
    Eh, muszáj beszólnom, mert másképp nem én lennék: szóljon neki, mert el szerettem volna mondani neki. Ez így hülyén hangzik, el lég volna csak az első neki :). Van még egy két mondat, ami lehet helyes és csak az én fülemnek furcsa kicsit szóval nem kötekedek, mivel nem vagyok biztos benne, aztán valószínűleg én se lennék jobb :)))
    Jó fejezet volt <3
    Várom a következőt, hajrá! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem baj hogy szolsz! :D nem sertodik meg miatta senki :3 koszi hogy megint irtal es bocsi az ekezet hianyokat, telorol nem akarok veluk veszodni :)
      Puszi: Lexy

      Törlés
    2. Köszönjük szépen a kommentet, mindig jól esik olvasni, és ha bármi észrevételed van nyugodtan szólj, mert én képes vagyok nem észrevenni rajta, hogy hol a hiba, úgyhogy még örülünk is a kritikának, köszi még egyszer, hogy írtál, puszi, és szeretés van :*
      - egyébként halkan megsúgom, hogy Dolores mindig mutogatta a kommentjeidet, amit Las Puertashoz, vagy a többi blogjához írtál, és nagyon imádom a stílusod :'D <3 -

      Törlés
    3. nem fogom vissza magam az biztos :D de kell egy kis idő ameddig belelendülök :P ( na meg most nem is vagyok a legjobb formában, de hamarosan)
      SZEEERETÉS VAN INNEN IS <3

      Törlés
    4. Köszi a kommentet :D *talált wifi forrást yeey* és így van nem sértődik meg senki ha kijavítasz minket :D legalább tanulunk belőle :3 ❤ puszii

      Törlés
  2. Nagyon vártam már a következő fejezetet. Picit rövid lett, de kielègítette a kènyszeremet, hogy újjat tudjak olvasni. Olyan nagyon szeretem mèg mindig Alexet, de nem szeretnèm, hogy bármelyikük gyerekènek is baja legyen. Olyan cuki lenne egy agresszív Alex baba... Na jó meghülyültem bioszon... asszem...
    jó èjt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Háát ha esetleg most nem is lesz agresszív Alex baba akkor talán később :D Köszi,hogy írtál ❤

      Törlés
  3. WILLT AKAROOOOOOOOO...OOOK!!!

    VálaszTörlés