2015. április 20., hétfő

Álompasi

Skye: 

Na jó'van. Most lett elegem az edzésből. Az mi, hogy csak akkor találom el a célt, vagy egyáltalán a táblát ha nem figyelek? Ez így nagyon nem működik. Akkor sem tudom Ace hülye fejét képzelem a cél helyére. Egyszerűen, sehogy sem tudok ma figyelni semmire.
Lassan sikeresen megkerestem ezt a nyilat is a bozótban, majd se szó se beszéd nélkül, sarkon fordultam és a bungaló felé vettem az irányt. 
Menet közben össze vissza hadonásztam az íjjal a kezemben és arra próbáltam rájönni, hogy pontosan mi váltja ki a kardból, hogy íj legyen, vagy jelen helyzetben fordítva. Majd a gyakorló pályához érve, egyszerűen megpörgettem a kezemben a tárgyat, természetesen figyeltem, ahogy az alakja deformálódni kezdett, majd akár egy kígyó, a karomra tekeredett. Nem sokszor mondok ilyet, de ez tényleg fáj. Ugyan akkor lehetetlen. Ehh... Tudván, hogy ez alapvetően kard, azt is meg kéne tanulnom használni. 
Pár másodpercig még néztem a karomra tekeredett fekete-fehér fémet, majd eszembe jut, hogy pontosan mit is terveztem. Aludni. Hosszú órákon keresztül. Ma este meg állítólag úgy is én leszek beosztva valaki mellé éjszakai őrjáratra. Repesek az örömtől. Mióta betört az a sárkány... akarom mondani Hydra, Kheiron sokkal komolyabban veszi a biztonság szó jelentését. Viszont egy valamit nem értek. Ha az a védőfal, ami pár napja a képembe robbant, folyamatosan gyengül, vagy talán már nincs is ott, akkor nem kellett volna már korábban is gondolni erre? Éjszakai őrjárat, napi létszám ellenőrzés, meg hasonlók. Ennyire szétszórt lenne mindenki, vagy csak sosem volt semmiféle veszély?
Ezen gondolkodva futottam keresztül a gyakorlópályán, majd, ami sikeresen kizökkentett a gondolataim menetének hullámvasútjából az egy ütközés volt, egy elég kemény mellkasba és a földre kerültem. A mai nap már sokadjára.
- Bocs, a-az én hibám - szólal meg az ismerős hang tulajdonosa, aki úgy fest állva maradt. - Most jön az a rész, amikor halálra ítélsz? - kérdi kedvetlenül.
- Nem rossz gondolat, de most még ahhoz sincs se kedvem, se erőm - mondtam a földön fekve. 
Amint kinyitom  a szemem, hihetetlen, de Acet látom fölém magasodni, és a kezét nyújtja, hogy felsegíthessen. Már kezdtem abban reménykedni, hogy ma nem látom, de mint eddig minden nap, a mostani sem kivétel, mert ma is össze összefutottunk. És szó szerint.
Belekapaszkodom a kezébe, és felhúz a földről, de valaki mögötte közbeavatkozott.
- Hey, Ace! Nem így kell csajozni - mondja a srác és meglöki, amitől visszaestünk. 
- A jó kurva anyádat! - csattan fel, miközben fekvőtámaszban tartja magát fölöttem. Nem épp így akartam kezdeni a tervezett pihenőmet.
- Ugye tudod, hogy hall minket? - kérdezi nevetve az ismeretlen és elsétál mellettünk a partnerével együtt.
- Idióták - morogja.
- Látom, igen csak szar napod van ma, neked is - mondom, mire rám emeli a tekintetét.
- Jah. Eddig az volt - válaszol és mosolyra húzza a száját.
- Eddig? - húzom fel az egyik szemöldököm.
- Aztán... most figyelj, milyen nyálgép leszek... össze futottam veled - mondta nyálas hangsúllyal mire fájdalmasan felnevettem, aztán eszembe jutott az egyik beszélgetésünk, Ryan és közöttem. Nem mintha nem tűnt volna fel, hogy, idéző jelben, bejövök a colosnak, de nekem ez kicsit kellemetlen és visszagondolva a szőkeség szavaira, félre néztem.
- Hallod, nem fárad a karod? - kérdem kicsit barátságtalan hangsúllyal.
- Egy kicsit. Miért? - kérdez vissza pimaszul vigyorogva.
- Mert, szeretnék felállni - morgom, mire egy szemforgatás után ellökte magát a talajtól, felállt, és felsegített. Várakozón nézett rám másodpercekig, majd mikor már kezd kicsit kellemetlen lenni ez a csend köztünk, megszólalok.
- Akarsz... - kezdem, de félbeszakít.
- Igen! - mondja hirtelen, mire csak a szemöldökömet ráncolom.
- Mondani valamit? - fejezem be a mondatom.
- Am... Őőö... Igen. Szóval. Me-megyek... úszni a srácokkal - dadogja. - Van kedved... esetleg...
 Menni? Vele? Úszni? Az úszás nem túl rossz ötlet, de inkább egy másik alkalommal.
- Bocs, de asszem passzolom - húzom el a számat.
- Akkor én most... megyek - motyogja zavartan, és elsétál mellettem. Lehet, hogy Ryannek igaza van, lehet hogy nincs, lehet, hogy tetszem neki, de... erre rím, most kurvára nincs. Ja deee. Mégis.
Ahogy tovább megyek, meglátom Bellát, két másik lánnyal beszélgetni egy padon. Mikor elhaladok mellettük Bella leszólít, hogy csatlakozzak, és a két másik lány is integetni kezdett, mire kedvetlenül irányt váltottam és karba tett kézzel megálltam mellettük.
- Na! Szerinted ki a legjobb pasi? - kérdi a vörös én meg kapásból rávágom...
- Will - ahogy kiejtettem az utolsó hangot is a számon, összemosolyogtak. Anyám! Ugye most nem az a tipikus pizsamapartis beszélgetés fog következni, mint azokban az idióta filmekben. - Mi van? - kérdeztem barátságtalanul mire ismét felnéztek rám.
- Tetszik neked? - kérdezte a szőke és gyanúsan méregetett. Nem tetszik, csak kimondtam a nyilvánvalót.
- Figyelj - kezdem, és látom, amint a válaszomra várva, felcsillan a szemük. - Nem mondom, hogy nem - fejezem be, és némi haraggal a tekintetemben pillantok Bellára.
- Szóval tetszik - motyogja az egyik. 
- Nem, kedvesem. Nekem fáj kimondani, de az a magas fekete, idióta, retardált,  gyökér állat tetszik, aki tényleg nagyon kedves és aranyos, meg tényleg nagyon szép a... az arc és a test izom szerkezete. - Néha elgondolkodom azon, hogy hogy tudok ilyeneket mondani. - De semmi karaktere, így érthetetlen, hogy tetszik. - hadartam dühösen, de mivel előbb, vagy utóbb úgyis kiderül, nem kerülgetett a kellemetlen érzés a mellkasomban, hogy "Úr Isten! Meg fogja tudni!", mert nem érdekel.
- Jah. Helyes, meg cuki... Őszintén, egy igazi álom pasi, nem? - húzta félmosolyra a száját a sötét hajú lány, Iza másik oldalán.
- Cicamicám! Mondhatsz te akármit, de az álompasi, az Will.
- Willről beszéltek? - jön ide hozzánk Alex, kardját a vállának támasztva.
- Hát... róla is - mondta valamelyik.
- Jó a segge - mondja fapofával, majd rám pillantott. - Neked van az a nagyon fura kardod! - állapította meg a húzott szemű, a kardjával felém mutatva.
- Valószínű - mondtam a kard hegyére fókuszálva, ami veszélyesen közel volt a szememhez, mégis, talán csak a fáradtságomnak hála, hihetetlen nyugodtsággal szemeztem az éles tárggyal, amit Alex rezzenéstelenül tartott a kezében - Amúgy megköszönöm, ha nem bököd ki ezzel az izével szemem. - Toltam félre a kardját a mutató ujjammal.
- De Willnek akkor is jó a segge, nem? - ismételte a korábbi mondatát, csak kérdéssé formálva. Komolyan egy srác segge a téma? Ennyi egy csaj összes gondolata? Hogy milyen egy pasi segge? 
- Jaa.. Nem rossz - sóhajtottam. - De szerintem, amit először illik észre venni az az arc. - hangsúlyoztam ki a testrészt.
- Én inkább meg sem szólalok - sétál el mellettünk James. A reakciójából ítélve, biztos hallotta amiket most mondtunk. 
- Na és Ace?
- Mint az mondtam, egy kurva helyes srác, és gyönyörűek azok a baszott kék szemei... - de nem szándékozok különösebb figyelmet fordítani valaki olyanra, mint ő.
- Mi most arról az Aceről beszélünk, aki két éve elhúzott a picsába, csak hogy bokszolhasson? - kérdezte Alex a szemöldökét ráncolva.
- Én nem ismerek másikat - mondta a barna lány, Bella jobbján, majd mind rám emelik a tekintetüket.
- Passz, én még csak egy hete vagyok itt - emelem magam elé a kezeimet védekezőn.
- De tetszik neked, ugye? - kérdi Iza.
- Hát... Gondoljuk csak végig. Magas is,  meg helyes is meg... - mondom, de Alex félbeszakít.
- Álom pasi? 
- Hahaa... Max' Will után - mondom és akaratlanul is elengedek egy gyönge mosolyt.
- De Alex, várj egy picit. Te nem Jake-el vagy? - kérdi a szőke, gúnyos mosollyal az arcán.
- Ismered a mondást. Amiről Jake nem tud, az nem is fáj neki - vonja meg a vállat Alex. - De ne adjátok neki tovább. 
Alexet elnézve, azok ketten tuti basztak.
- Ace és Will - motyogom halkan magamban. Tényleg erről a kettőről kellett most beszélni? Annyira tipikus ez a helyzet.
- Jah. Tök cukik lennének együtt - mondja Alex. 
- Együtt? Hmm... Én már láttam őket... - sóhajtom, de Alex meglöki a vállam, ezzel maga felé fordítva engem.
- Bassz... Mikor?! Hol?!
 Na! Figyeltétek csak a reakcióját? Ez a Yaoi hatás és nem, nem én találtam ki.
- Hát... Úgy három napja, a fiú wc mögött - mondom monoton hangon.
- Mit csináltak? - kérdi. Kicsi sóvárgás tükröződik az arcán, pedig csak két srácról van szó... Mi olyan nagy ügy ebben? Ja, meg van! Will és Ace. Egek. 
- Csókolóztak - vágom rá, vállat vonva. Pont az a kettő. - Állna hátukba a hajnali görcs - motyogom magamban.
- Amm... Ugye tudjátok, hogy minden szavatokat felvettem?  - áll fel a pad mögötti bokorból Hektor, a kezében egy kis minikazettás diktafonnal, amin még mindig megy a hangfelvétel.
- És most mi lesz? Megzsarolsz minket vele? - kérdi kicsit agresszívan Alex.
- Nem rossz gondolat, de inkább megkeresem Willt és... - elszaladt, a négy lány, meg utána.
Úgy tűnik, egyedül én tartom totál értelmetlennek ezt az üldözősdit és a hisztit, hogy Will és/vagy Ace meghallja a felvételt. Mondjuk, ettől inkább nekem kéne, KÉNE aggódnom, de egy; kurvára nem érdekel, hogy ki mit gondol a kimondott gondolataimról, kettő; nem tudom, hogy mióta ment a felvétel és, hogy mi minden van rajta a megjelenésem előtt. Nyugodtan leülhetnék a padra és várhatnám Willt, vagy Acet, akik biztos önelégülten vigyorognának a képembe. De ugyan kit érdekel az a két retardált állat? Amúgy meg pont ezért van még életben ez a kettő. Állatokra még nem terjedt ki a szadizmusom. Ezért sem szoktam a zebrán átmenni. Az viszont érdekel, hogy mi lesz ennek az egésznek a végeredménye, szóval, oda megyek, ahol utoljára láttam Willt, azaz a Nagyházhoz, ahol is Kheironnal beszélgetett. 
Pechemre ott is volt. Körülnézek... Úgy fest, hogy én találtam meg először a srácot, és épp Aceszel beszélget.
 - Hali - köszönök oda nekik.
 - Neked is - mondja Will. - Történt valami? - kérdi.
 - Azon kívűl, hogy Ace azt mondta, úszni megy, semmi. Illetve még, de valószínűleg hamarosan a földön fetrengve fogtok röhögni, szóval... foglaljatok helyet - mondom a lépcsőre mutatva.
 - Az úszás most azért nem megy, mert állítólag Kheiron beszélni akar néhányunkkal - húzta el a srác a száját.
 - Kiderült a csók? - mondtam gúnyos ártatlansággal a hangomban, mire kicsit megváltozott mindkettejük arckifejezése. Will tuti szerelmes, Ace meg egyszerűen csak zavarban van. 
Balra elpillantok, ahol néhány srác, valószínűleg ők, futnak erre. És mí' meglepő, tényleg ők voltak azok.
- Will! Segíts! - kiálltja Hektor, majd mikor elszalad mellettünk, kitartja kezét, benne a diktafonnal, és Will elvette azt.
 - Mit csináljak ezzel? - érdektelen tekintetével fordult felém.
 - Ha normális lennék, valószínűleg kikapnám a kezedből és elhajítanám a gecibe... - kezdtem, de Ace félbeszakított.
 - De mivel nem vagy az... - hagyta direkt befejezetlenül a mondatát.
 - Mivel nem vagyok az, így nem érdekel és azt csináltok vele, amit akartok. 
Mire ezt kimondtam, Hektor és az üldözői ismét visszaértek mellénk az épület elé. Ahogy közeledett a srác, kitettem a lábamat, és ő terv szerint fel is bukott benne. Gonosz lettem volna? Talán. De ha ezek tovább fogócskáznak, sose tudom meg a reakciójukat, és értelmét veszti a nyugodtságom, ők pedig jót nevetnek egy pizsamaparti jellegű beszélgetésen. 
Szóval Hektor elesett és egyenesen pofára, majd amikor sikeresen megfordult, Alex rávetette magát és ránézésre éppen püfölni kezdené, de aztán feltűnik neki, hogy Will és Ace már régen elindították azt a felvételt. Amint kapcsolt az agyuk, Hektorról totálisan megfelejtkezve, a két srácot vették ostrom alá. Acet is érdekli a felvétel, amelynek már az eleje egy külön misét megér. A még csak három lány valami eszméletlen szócsatát vívtak arról, hogy hármójuk közül kinek a sráca a ... jobb, amin ők csak kacagnak, ők pedig próbálják elvenni a készüléket, de hiába. Egy kis idő elteltével, Ace elveszi Willtől a diktafont, és a méreteit kihasználva a magasba tartja azt... Aztán hallani  az első gondolatot is... "...fáj kimondanom, de, az a magas fekete, idióta retardált gyö..."
 - Hát Skye, ez most rohadtul fájt. - csattant fel Ace, kicsit szomorúan, de a szeme mosolygott.
Aztán jöttek a következő hangok és ismét az én hangomra lett figyelmes a két srác. "...Hahaa... Max' Will után..." 
- Hallottad! Csak utánam... 
- Haha... Kussoljál szépen! - szakította félbe a nevetésben kitört Willt, Ace. 
Én a tornác egyik oszlopának támaszkodva, leültem a fiúk mögött és tűrtem a lányok szúrós pillantásait, amiket valószínűleg azért kapok, mert nem kaptam ki a srácok kezéből azt a szerencsétlen diktafont.
- Na jó ebből elég lesz Hektor, vége a gyereknapnak! - szólt Alex mogorván, és egy nagy ugrással kiverte Ace kezéből.  A lejátszó repült vagy két métert.  
- Alex... - kezdi, Hektor lélegzet visszafojtva.
- Bocs, de nem hagyhattam, hogy a következő mondatot Will megtudja.
- De így most én se tudtam meg, hogy mit mondott rólam Skye! - csattant fel Ace - mintha nem hallotta volna a már kimondott gondolataimat - mire én szemforgatva idézem saját magamat. 
"...És gyönyörűek azok a baszott kék szemei." 
- Óóó... - néz rám gúnyosan. - A te baszott fekete szemeid is gyönyörűek. - kacsint rám.
- Most mi bajod? Titkolnom kéne? Azt hittem már megtanultad, hogy kimondom a nyilvánvalót. - morgom, mire felnevet.
- Áh, pedig kíváncsi lettem volna, hogy még mikről beszélgettetek - sóhajt fel Will.
- Ha jól emlékszem még valami olyasmiről beszéltek, hogy ti ketten csókolóztatok, és milyen cukik lennétek együtt. Alex nagyon pattogott - felelt Hektor a vállát megrázva. 
- Ez volt az a dolog, amit nem akartál, hogy megtudjak? - fordul Alex felé Will.
- Mi? Ja... igen - pirul el hirtelen a kis húzott szemű. Na erre nem számítottam. A nagy - vagyis inkább kicsi- Alex zavarba jön Willtől. Itt valami nem stimmel. Félni valóm volna, hogy esetleg rám is hatással van a srác? Nem hiszem. A páncélom lehet akármilyen gyenge, de Willnek sincs akkora ereje, hogy lyukat üssön rajta. 
- Na Hektor - szólalt meg Alex ismételten. - Azt ajánlom szedd a lábad, mert még nem végeztünk. - mondta, s megint kergetni kezdte azt a szerencsétlent. Én csak a fejemet csóváltam. Akár pár pisis, akik összevesztek egy nyalókán. Tiszta dedó az egész.
- De most komolyan! - törte meg hirtelen a kellemes csendet Ace. - Mi az, hogy Will után?! -méltatlankodott.
- Tudód - kezdtem egy kicsit elnyújtva az ó -t. - Míg Will közvetlen, te drágám... töketlen vagy. - Mondtam a szemébe nézve, és legszívesebben röhögnék a látványon, amit most ő nyújt nekem. 
Egy darabig még néz rám, rezzenéstelenül fenntartva az értetlen és fájdalmas arckifejezését, majd váratlanul kinyílt az ajtó, és a kentaur papa nézett le ránk.
- Ti meg mit csináltok itt? - kérdezte értetlen kifejezéssel az arcán, mire a két srác összemosolygott, majd  egy kicsit nevetésben megtört hanggal válaszoltak.
- Álompasik vagyunk.


Linkin Park - With You - Azon pillanatok egyike, mikor elfelejtem kikapcsolni az ismétlést.  

6 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett és örömre a humorod sem spóroltad. ^~^ Hát mai napig a kedvenceim közé tartozik Skye, de nem ő az egyetlen...
    Élveztem ezt a részt, mert csupa izgi és vicci volt meg persze profi :3
    Szóval gyorsan folytassátok! :)

    VálaszTörlés
  2. igyekszünk

    mondjuk nem hittem, hogy most fogják a lányok posztolni, de, ha szerintük most, akkor most

    de azért köszi ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. így visszaolvasva, szerintem ez az eddigi legviccesebb firkálmányom, de mivel ez elég sok ideje várt megosztásra, így látszik a "visszafejlödés" a szövegkörnyezetben az elözöhöz képest, szóval nem ártott volna belepiszkálnom kicsit mielött Nessa kedves megosztotta volna...

      HALLOD?! Elmész szépen a g*cib*, de most komolyan! igazán szólhattál volna, mielött megosztod!

      Törlés
    2. Hát bocsi :D De már meg volt írva és ez következett és szeretünk Miss Hapcii ❤

      Törlés
    3. SZERINTEM MEGY ÍGY VAN EGY ESZEMENT NAGY LYUK A KETTÖ KÖZÖTT...

      Törlés
    4. Nincsen közte lyuk. És ezt már megbeszéltük. Pepii és Lexy is egyet ért. Így kellett sorban lennie. Kész.

      Törlés