2015. február 11., szerda

Ki az a srác?

Will

Hogy össze lennék zavarodva? Nem mondanám. Sokkal inkább csak mérges vagyok arra hülyére, mert otthagyott. Mint említettem már teljes mértékben tisztában voltam azzal, hogy ott fog hagyni, csak most sajnos addig nem leszek képes lenyugodni, amíg meg nem kaphatom őt. Beteges lennék? Meglehet, sőt egészen biztos. De sajnos ez vagyok én. Minden addig kell, amíg meg nem kaptam, aztán eldobom. Ez akkor szokott jól elsülni, hogyha más sem vár tőlem ennél többet, ellenben, hogyha egy bizonyos személy sokkal többre számít tőlem, mondjuk esetleg szerelemre, akkor nagyon csalódott lesz. Persze tudom, és ki is lehet oktatni arról, hogy ez mennyire egy rossz tulajdonság, de könyörgöm. Csak egyszer élünk, az életet élvezni kell, és ha én így élvezem, akkor így fogok tenni. Talán erre mondaná nekem azt Keena, hogy egy kibaszott pánszexuális vagyok, és bárkibe képes vagyok úgymond beleszeretni, - nem szerelmet érezni, van különbség - és addig csodálni a gyönyörűségét, amíg tehetem. Aztán továbbállni, mert rengeteg gyönyörű dolog van még a világon, amit meglehet csodálni. Most éppen Ace a kiszemeltem. Az eszem pontosan tudja, hogy nekem ő nem kell, de az a srác egyszerűen aranyos, és éppen ezért az egész lényem teljesen mást súg nekem. Muszáj mennem, és továbbra is keresgélnem őt, és egészen addig basztatni, amíg minimum még egy csókot nem nyerek tőle, ha nem többet, csak egyszerűen muszáj. Csak ott van az egészben az a bökkenő, hogy Skye mit fog hozzá szólni, mert az Istenekért sem akarom lenyúlni az én újdonsült, drága húgocskám pasiját. És ez fordítva is igaz, Acetől sem akarom elszeretni Skyet, csak sajnos, vagy inkább mázlimra van egy olyan tulajdonságom, hogy "ellenállhatatlanság". Higgyétek el, ha Alex az én mondandómba képes belepirulni, akkor ott már hihetetlen tehetségről van szó. Ha pedig nem lennék? Nos, akkor azt hiszem lehetetlenség lenne engem kitalálni, túl egyedi vagyok ahhoz, hogy bárkinek a fejéből is kipattanjak. 
Szóval, miután Ace mérgében felkelt az Apollónosok asztalától sóhajtva néztem Ryanre, aki csak vállat vont, és vigyorogva bökött a srác után, erősen utalva arra, hogyha akarok valamit, akkor most menjek utána, mielőtt más teszi meg. A feketeség egészen a tópartig futott, és ott állt meg egy pillanatra kifújni magát, és élvezni egy pillanatra a nyugtát. Azt hiszem, hogy túl sok fejfájást okoztam már neki a mai nap folyamán. Éppen ezért fogtam magam, és nemes egyszerűséggel odamentem hozzá, hogy hagy fájjon még egy kicsit miattam a feje. Mint azt már mondtam, nem nagyon akarom én őt bántani, vagy éppen csesztetni, csak ha ki van akadva, akkor még annál is aranyosabban fest, mint ahogy alapból mutat. Egy halvány mosolyt húztam az arcomra, és úgy léptem mögé. Unottan fordította felém a tekintetét, viszont azt a látványt, amikor leesett neki, hogy ki is jött utána egy darabig nem fogom elfelejteni. Még a döbbentség is iszonyatosan aranyosan áll azon a zabálnivaló pofiján. Megrázta a fejét, és habár nem hallottam, hogy mit mond biztos voltam benne, hogy valami olyasmit, mint a "Te mit keresel itt?" és egyéb hasonló kedves jókívánságok. Egy szót sem szólva ültem le mellé,  ő pedig egy hatalmas sóhaj kíséretében rádöntötte a fejét a vállamra.
 - Csesződj meg, Will - motyogta lehunyt szemekkel, csak úgy szimplán a semmibe. A nevetésemre felkapta a fejét és kaptam tőle egy mérges pillantást, ő pedig kapott tőlem egy váratlan csókot. Megint, meglepődöttség, és visszacsókolt, tehát hiába nem akarná velem megpróbálni valamilyen szinten ő is akar engem. Kicsit odébb fészkeltem magam, így most az ölében ültem, és gyengéden hátralöktem őt a puha fűben. Csak baszná meg azt a kétszáz centijét, mert nagyon megnehezíti a dolgomat, hogy ilyen colos. A kezeim akaratom ellenére mozogtak, a testem parancsolt, és természetesen a végén Ace győzött, mert neki esett le, hogy kint vagyunk a tóparton, ahol bárki láthat minket. Engem meg ez nem tudott érdekelni, de legyen.
 - Egyébként, nem vagyok benne biztos, hogy tényleg leakarok feküdni veled - túrtam a hajamba, és kínomban elnevettem magam. Érdeklődve nézett rám, kis meglepődöttséggel a tekintetében.
 - Miért is? Eléggé egyértelműek a szándékaid. - Megint unott képet vágott, látszik, hogy mennyire is érdekli őt az egész.
 - Gondolj már bele, összejössz Skyeal, és aztán elmondhatod magadról, hogy előbb dugtál a bátyjával, mint magával a csajjal, milyen szar már - böktem őt oldalba, mire ő belegondolt az egész helyzetbe, és ő is elnevette magát. De ez teljesen igaz volt, főleg, hogy a srác alapból heteronak vallja magát. Az én helyzetem már teljesen más volt, bi-, vagy pán-, vagy tudja már a franc, hogy milyen szexualitás for the win. 
 - Szóval  most mi is lesz kettőnk között? - kérdezett rá Ace, a számomra teljesen nyilvánvalóra. De tök logikus nem? Én leszállok róla, mert hát kénytelen leszek megálljt parancsolni magamnak, ő meg megkapja a tesómat, mi sem egyszerűbb.
 - Semmi - vigyorogtam rá, ő pedig elhúzta a száját. Ha őszinte akarok lenni én sem tudom, hogy pontosan mit akarok tőle, de tuti, hogy nem többet egy alkalmi szexnél. Legalábbis magamat ismerve biztosan nem többet. Csak addig kellene, amíg nem jön egy jobb, így megy ez nálam. Egy sóhaj hagyta el a száját,
 - Teljesen összezavarsz, baszd ki - motyogta maga elé. Vigyorogva bújtam hozzá közelebb, és szinte doromboló hangon válaszoltam.
 - Magadra vess - nevettem el magam, ő pedig tarkón vágott, és morcosan válaszolt.
 - Sokkal inkább a te hibád, túl ellenállhatatlan vagy.
 - Tudom, de azért köszönöm - húztam ki magam büszkén, majd mindketten csöndben maradtunk. A parton ülve az ő társaságában rájöttem, hogy egy egész jó barátság alakulhat ki ebből az egészből, de
mellém egyáltalán nem őt teremtették. Kezdve azzal, hogy magasabb nálam, ami kissé - nagyon - irritál, és azzal, hogy ennyire könnyen zavarba lehet őt hozni - ami amúgy aranyos, de nem az én esetem - az őrületbe kerget. Értsétek úgy, ahogy akarjátok. A figyelmemet végül egy ismeretlen arc terelte el Aceről. A bungalók mögött sétált, és egy hatalmasat ásított, miközben szinte észrevétlenül sétált tovább. Nagyjából tizenöt éves lehetett, és a nyakamat merném rá tenni, hogy már napok óta ébren van, a karikák a szemei alatt túl árulkodóak. Szinte egy pillanat sem telt el, a kezemet a fél arcomra szorítottam, és megfejeltem a térdem. Ace érdeklődve fordult felém, hogy mégis mi a franc bajom lehet. Amikor észrevette, hogy az arcom teljesen vörös, kikerekedtek a szemei és hitetlen pillantásokat küldött felém.
 - Azt a rohadt... Te most komolyan elpirultál? - nézett rám komolyan. - Mi a picsától? - A meglepődöttség továbbra sem tűnt el az arcáról, én pedig félve pillantottam fel Acere.
 - Ki az a srác? - mutattam a szőke fiú felé. Követte az ujjam vonalát, és megrázta a fejét.
 - Ötletem sincs - vont vállat, majd megint rám nézett. Aztán leesett neki, hogy miért is kérdeztem, és elnevette magát.
 - Kurvára nem vicces - morogtam, és inkább visszabújtam a térdem és karjaim menedékébe. Nem kell neki sem látnia, hogy teljesen vörös az arcom. Most is szerintem azon röhög, hogy soha az életében nem gondolta volna, hogy valaha így láthat engem, totális zavarban, és teljesen elvörösödve.
 - Most komolyan? Az előbb még engem akartál megfektetni, most meg megláttad ezt a kis srácot, és itt ülsz mellettem totális zavarban. Egyáltalán voltál már zavarban, vagy ő az első, aki kiváltja ezt belőled? - vigyorgott rám pimaszul. Legszívesebben most leütöttem volna őt, de volt jobb dolgom is. 
 - Gyorsan változik az ízlésem, na - váltottam át durcás módra, Ace viszont egyre inkább csak röhögött, és törölgette a könnyeit.
 - Hihetetlen vagy, egyáltalán képes vagy a szerelem érzésére. Amúgy is, honnan fogjuk tudni, ha egyszer szerelmes leszel? A szeretet érzése nélkül is képes vagy olyan szenvedélyesen csókolni, mint én szerelemmel sem. - Olyan kérdéseket tesz fel folyamatosan, amire én magam sem tudtam a válaszokat. De most az egyszer le lehet rólam szállni, mert bármikor eltűröm, ha piszkálnak, röhögök ha beoltanak, beoltom utána magam is, és együtt nevet rajta mindenki.
 - Kussolj már be - emeltem végül fel a fejem, és reméltem, hogy már nem olyan vörös, mint azt én gondolom.
 - Várj, van egyáltalán olyan személy, akit szeretsz? - kérdezősködött tovább. Nem volt kedvem tovább hallgatni őt, így felpattantam, és hátat fordítottam neki.
 - Én a világot szeretem - tártam szét a karjaim, és egy kis erőt vettem magamon. - Most pedig megyek, és kiderítem, hogy ki is ez a srác, mert életemben nem reagáltam még így le senkit, az is biztos. Később ütközünk - szóltam oda neki, és nem vagyok benne biztos, de mintha csak annyit motyogott volna maga elé, hogy "Ász."

5 megjegyzés:

  1. nagyon jó lett!! ^_^ :]
    imááááádoooom!!!! :3 :$
    (gréta)

    VálaszTörlés
  2. Sziasztok! Kint van a kritikátok a Lucy Design blogban!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen! :)

      Törlés
    2. Öm. Itt is tisztázom a félreértéseket :D Először is van szereplő modulunk sőt még a mellékszereplőknek is van egy külön. És a díjaknak is csináltunk egy külön modult :) évadokra nincsen tagolva, de a tartalom modulban megvannak számozva a részek.
      A fejléceket mindig Pepii csinálja és eddig egyik se tetszett a kritikázóknak, pedig szerintem nagyszerű munkát végez mindig. :3 De ízlések és pofonok tudom ^^

      Törlés