2014. december 21., vasárnap

Meg kell ölnöm valakit

Sziasztok! Végre itt van egy új fejezet,méghozzá az új írótársunktól Ann'tól. Remélem,hogy tetszeni fog nektek az ő írásai is :) Jó olvasást! ^^ ~Nessa



Skye:

Már órák óta forgolódom az ágyban. Nem tudok visszaaludni. Köszi Will. Ó, hogy állna hátadba a hajnali görcs. Az egyetlen bajom veled, hogy olyan kibaszott helyes vagy, különben már letöröltem volna azt az undorító mosolyt a képedről... A bakancsom talpával.
Átfordulok a másik oldalamra, hogy megnézzem mennyi az idő. Ja tényleg. Nem otthon vagyok. Az óra nem a kis szekrényen, hanem a falon van.
Hülye Will. Hülye én. Mi a francért vagyok tini? Mi a francért vagyok lány? Biztos tetszik, vagy... mit tudom én. Rühellem ezt az érzést. Túl meleg, túl kellemes. Nem az amit általában tapasztalok.
Hajnali öt múlt. Úgy fest, én ma már nem alszom.
Csesződj meg Will. Ez a te hibád. Ha nem álmodom veled, akkor biztos, hogy még most is aludnék.
Mondjuk sosem zavar annak a gondolata, hogy valakit kinyírok álmomban, de ez most nem engedett visszaaludnom. Ehh.. lehet hogy az az egy pohár tököm tudja mi volt, az ártott meg ennyire. Igen. Tuti, hogy az volt az, különben nem láttam volna befeketedni a pólómat annak a Jamesnek a kezében. Szürke szivárvány, he?
Lassan feltápászkodtam az ágyról,mikor hirtelen belenyilallt a fájdalom a karomba, amitől felnyögtem egy kicsit. Mitől is fáj? Ja, megvan. Andrew, meghalsz!
A rohadt életbe. Lehet, hogy hiperaktív vagyok, de azért ez még nekem is gyors. Mi a faszt keresek itt? Haza akarok menni, a saját ágyamban akarok aludni a plüssmacskámat ölelgetve, és valami undorító latin-amerikai szappanoperát nézni. Vagy azt inkább mégse. Annál még az Acél ember is jobb. Istenem. Kinek a fejéből pattant ki annak a megfilmesítése? Úgy értem... Jézus... Ja nem. Ő nem létezett. De ha mégis akkor ő Herakles csak a bibliában? Vagy ... Mi van?
Na Skye, jobb ha nem gondolkodsz,mert csak megfájdul tőle a fejed. Mi a faszért beszélek magamról harmadik személyben?! Mondjuk addig jó, amíg magamban és nem hangosan beszélek. Hol is tartottam? Fel akartam állni. De hol a nadrágom?
Megpróbáltam kitisztítani a tegnap este történteket. Kiderült, hogy a tolvajok istene a papa, a szemem láttára váltott színt a pólóm, Will betépett... Hercegnőnek hitte a másik bátyót... Volt ott egy másik srác is. Magas fekete, kisportolt figura. A neve nem ugrik be, csak az rémlik, hogy nagyon vidám természetű, helyes -ó, hogy enné meg a fene- és levágott nekem egy puszit. Hogy mi van!? Arra nem emlékszem, hogy felnyársaltam-e, de remélem igen. Mert mint mondtam. Utálom a meleg érzéseket. Nem az én lelkivilágomat kell kiegészíteniük.
Szóval, mi történt utána? Na, most már tudom mi van a nadrágommal. A puszitól felpattantam a padról amitől valamiért le lett öntve a jelenleg egyetlen nadrágom. Este volt és sötét, szóval a pólóm méretét kihasználva, valamelyik csaphoz szaladtam, hogy kiöblögessem a szagos szart a gatyámból majd pedig kiterítettem az ablakba.
Megyek is, ellenőrizni, hogy megszáradt-e, de... a nadrág egyáltalán nem ott volt ahol hagytam. Kinéztem az ablakon... Na! Ez az én szerencsém. A nadrág legalább negyven méterre hever a földön, az alsó feltájamat pedig csak egy bugyi fedi.
Szóval, óvatosan kikukucskálok az ajtón, nem látok senkit sem a közelben. Igyekszem addig lehúzni a pólómat ameddig nem recsegnek a szálak, majd pedig gyors léptekben megkerülöm a bungalót, hogy a nadrágomat végre magamon tudjam.
Ott vagyok ahol a nadrágot láttam, de nincs itt. Teljesen biztos vagyok benne hogy itt láttam. Megvan! Megint odamegyek, de... Ez él, vagy mi van? Mozog! Baszki magától odébb ment!
Na most telt be a cérna és szakadt el a pohár! Fel akarom venni a gatyámat, most!
Nem érdekel ki lát, ki nem, elengedem a pólómat és futni kezdek a nadrágom után. Még csak hajnali öt múlt és egy átbulizott éjszaka után alig valószínű, hogy ilyenkor bárki is ébren lenne.
Nem kellett sokat mennem. Alig hat-hét méter után ráléptem és ezzel megállítottam a ... a nadrágomat, ami előlem menekült. Mi van!?
Körülnézek, senki sehol. Akkor most gyorsan lehajolok, hogy felvegyem és ha már itt vagyok akkor magamra is vegyem, mert nagyon kellemetlen bugyiban ácsorogni a szabadban, még ha senki sincs itt rajtam kívül... Remélhetőleg. Ezután pedig visszamentem a bungalóba a bakancsomért és újra ki.
Sokáig csak járkáltam fel, s alá és próbáltam másokat keresni, de akárhányszor is eszembe jutott annak a gondolata, hogy bárkivel is normálisan tudjak beszélni, mindig követte egy másik, ami inkább jellemezne engem...  ,hogy ami nem tetszik nekem az illetőben ... hát... megverem..., de akkor sem nagyon hagyom békén a srácot ha szimpatikus.
Lásd be Skye, neked nem lesznek normális "barátaid". Az nem te lennél.
Fejemet csóválva leültem a földre egy igen termetes fa naposabb oldalának a tövébe, és fejemet a törzsének támasztva a napba néztem. Megint elkövettem egy hatalmas hibát és egyszerűen sosem vagyok képes kihagyni ezt a lépést az életem forgatókönyvéből. Mint mindig, most sem gondoltam át mit teszek a környezetem változása után, csak haladok az árral és nem gondolok a következményekre... soha.
Mi lett volna, ha nem ismerem meg Andrewot? Akkor is ott lett volna az a szörny a lakásban? Mit tettem volna?
Mi lett volna akkor, ha Walkernek nem egy olló áll a torkába ,hanem csak egy újabb kocsmai verekedés áldozata és még mindig ott élek azzal az állattal ,és a kedvenc behajtó szerepét játszom?
Mi lett volna ,ha nem az az... isten az apám amelyik? Egyáltalán miért hiszem el? Mi bizonyítja hogy igaz? Magyarázat az a rengeteg mese amit anyu mondott... vagy tényleg mese.
És ha léteznek... Tényleg ,léteznek azok az istenek amikről a görög mitológiában halhattam... Nem... Talán ,mégis jobb ha úszom az árral és nem nézek vissza a keserves múltra. Végül is... Nem valószínű, hogy másnak is ilyen szerencsétlen sorsa lenne, mint nekem... Az én gondjaim miatt senkinek sem lesz szabad a válla. Senkit sem érdekelnek az én problémáim... Az se tűnne fel senkinek ha elcsapna egy kocsi ,vagy leugranék egy szikla szirtről.
A szokott pesszimista gondolataimat -hála égnek- Will drága egyik cicamicája szakította félbe, amint épp az ölembe mászott.
 - Hát te? Jöttél megvigasztalni? - vakartam meg a füle tövét, mire dorombolni kezdett.
  Kis idő elteltével elkezdett dagasztani és minden egyes alkalommal belemélyesztette a karmát a bőrömbe. Kivételesen arra vágytam,hogy egyetlen lyuk se legyen a nadrágomon, mert az talán nem engedné, hogy ilyen szinten érezzem az ezzel járó fájdalmat.
A simogatást abbahagytam és újra a napba néztem.
 - Apolló a nap istene, igaz? Vajon most látja azt a szerencsétlent ami én vagyok?
Becsuktam a szememet és csendben ültem tovább a fa tövében, egyetlen macska formát öltött társammal.  Nem tudom mennyi idő telt el, biztos  elaludtam, de arra riadtam fel, hogy valaki... valaki nagyon egyértelműen és érthetően fejezi ki a gondolatait... De nem angolul... Mi a picsa!? Hirtelen felegyenesedtem és a fa túlfeléhez hajoltam, ahol egy kicsit kócos, vörös hajú lány feküdt a földön.
  - MAGYAR VAGY BAZDMEG!? - kiáltottam a képébe... magyarul...
  - Öhm... igen az vagyok. Nem gondoltam volna, hogy itt más is tud magyarul - mosolygott rám barátságosan piros. - Izabella Montgomery - nyújtotta felém a  kezét.
 - Skye - bólintottam felé, tartva a szemkontaktust, majd mikor a macska megint a combomba mélyesztette a karmait vissza tereltem a gondolataimat rá.
  - És a vezetékneved? - kérdezte de ettől kicsit elszontyolodtam.
  - Nincs családom, amikhez kötődhetnék, -Walker nem az apám- de hivatalos adataim szerint Walker  - Mert az anyám meg akart tartani ebben az elbaszott világban-... azt hiszem - Walker, akit már nem látok többet.
Percek óta ültünk egymás ... majdnem egymás mellett, majd egyszer csak megszólalt... addig jó ,míg nem én kérdezek. Utána jönnek a bajok.
  - Kinek a lánya vagy? - na itt a cicus is felnézett rám azokkal a gyönyörű smaragd zöld szemeivel. Régen nekem is ilyen volt... volt... baszott múlt.
  - Annak, akinek köszönhetem a tehetségemet... - sóhajtottam, de eszembe jutott az a mondat ,amit tegnap Willnek is mondtam. - Kilopom a szemed, és észre sem veszed, hogy ott jártam - nem tudom, de szerintem az ami tegnap ezzel kapcsolatban történt, az vicces volt.
  - Hermész? - mondta kicsit késve.
  - Talált, süllyedt - vontam meg a vállam.
Megint csend. A hegedű szó után, ez a második dolog amit szeretek ,és az nem a rock vagy a MARVEL.
  - Én halandó vagyok - A rohadt mázlista. Na most megöljem, vagy ne? - Csak átlátok a ködön. - De előtte még megtudom, hogy mi az a "köd".
  - Mázlista - morogtam.
Ès a változatosság kedvéért, megint az a baszott csönd. Aztán eszembe jutott a találkozásunk előtti pillanat.
  - Kibe szerettél bele? -kérdeztem.
  - Egy istenbe. - Ez a csaj nem normális... Pont mint az anyám.
  - Az nagy szívás - röhögtem fel, majd a cicát útjára eresztettem.
  - Az - értett velem egyet.

Na jó. Most már nagyon kezd elegem lenni. Megint eszembe jutott az a srác  tegnap estéről... az a srác aki leöntött... meg fog halni... AZ ÉN KEZEM ÁLTAL. Még ,ha neki is volt a világon a legszebb kék szeme. Olyan baszott mély kék szeme volt ,hogy nagyon kék. Szinte már lila. És ha nem önt le azzal a szaros piájával, még tovább tudtam volna benne gyönyörködni.
Baszott kék szeme volt. Vagy lila?
  - Meg kell ölnöm valakit - jelentettem ki és felálltam.- Vagyis megkeresem, megkérdezem a nevét és csak utána ölöm meg... De még előtte...
Halkan megkerültem a fát, kicsit közelebb hajoltam hozzá és vártam a reakcióját. Nem kellett sokat várnom.
  - Mond, te normális vagy?
  - Nem, nekem papírom van arról, hogy hülye vagyok - vontam meg a vállamat. Kicsit riadtan, és értetlenül meredt rám, mire már nem tudtam magamban tartani a röhögést és felnevettem. - Ugye nem vetted komolyan, amit mondtam? - vigyorogtam a képébe.
  - Nem, dehogy! - mondta, és elkezdte maga előtt legyezni a képzeletbeli legyeit.
  - Akkor nincs nagy gond. - Tuti azt hitte, hogy átvágom valakinek a torkát... Nem is rossz ötlet - De most már tényleg kinyírok valakit.
  - Ezt sem mondtad komolyan? -mosolygott rám érdeklődő tekintettel.
  - Hát, a srác, már alapból agyhalott, szóval... Nem történne túl nagy változás - mondtam, és elszaladtam. 
Meg fog halni. Leöntött az a gyökér. Halott ember.. HALOTT!!!

12 megjegyzés:

  1. Ez.Kibaszott.Jó. Teljesen tudok azonosulni Sky-al. Jó lett!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Kime!
      Köszi, hogy írtál! :) Skye egy nagyon aranyos személyiség, pont mint az a lány, aki írja a fejezeteket! :D Tudom, hogy meg fog ölni, ha találkozunk, de akkor is ARANYOS VAGY!!!
      Amúgy köszi Kime, hogy írtál. Én is egész jól azonosulok a szereplővel! :)
      ~ Lexy

      Törlés
    2. Igen Anne a-ra-nyos vagy :DD Egyébként egyetértek az azonosulással :3

      Törlés
    3. Ti ténykeg meg akartok halni? - Anne

      Törlés
    4. Nem ölhetsz meg minket ^^ :P Mert akkor nem lesz befejezve a sztori :D

      Törlés
  2. nagyon klassz lett *-*
    imádom *-*
    és egyet értek veletek ^_^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Gréta! ^^
      Köszönjük a kommentedet :D Nagyon örülünk,hogy tetszik :33

      Amúgy Lexy, menj a fenébe miért előzöl meg mindig komment válaszolásnál?! :DD

      Törlés
  3. nagyon tetszik?<3:3
    mikorra is várható a kövi rész?:D:D:D:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt örömmel halljuk :D :3
      Hát,ha minden igaz,akkor ma végre Pepii begépeli a fejezeteit,mert megtalálta a füzetét :D *éjjenzéééés*

      Törlés
    2. Rosszul fogalnaztál ness... A pontos mondat : ha minden igaz nem ölök meg senkit

      Törlés
    3. ebben semmi vicces nincs... sokszor gondolom komolyan és nem sokan maradnak életben...PUSSY

      Törlés