WAT?

LGT - Ő még csak most 14

Kim:

 Elindultunk a tábortűzhöz. Kheirón azt a határozatot hozta, hogy mától mindenki jelenjen meg a vacsoránál. Még az Apollo és Hüpnosz bungalósoknak is kötelező volt. Elég komoly lehetett a dolog, de Keith húzta az agyam és nem szólt egy szót sem a jóslatról.

 - Kééérleeek... - Pislogtam rá nagy szemekkel.

 - Nem! - Vágott Grumpy Cat fejet és leült a Niké asztalhoz.

Miután az ételünk egy kis részét anyámnak ajánlottam, rátértünk a lényegre. A kajára. Nagyon szerettem a hasamat, de szerencsére a napi edzések miatt ez nem látszott meg rajtam. Éppen beleharaptam volna a sült húsba, mikor a Hermész asztaltól kiabálás hangzott fel, majd mi is megláttuk a fehéres fényt. Elismertek valakit. Ez mindig annyira izgatott. Ki lesz az új gyerek? Ki volt olyan bátor, hogy felvállalta? És kit?

 - Ez Ridien lesz - suttogott valaki mellettem.

 Keith-szel odakaptuk a fejünket és még pont láttuk, ahogy elhalványul a győzelmi koszorú.

Az egész tábor elnémult. Keith-szel egymásra néztünk és egy mondatra gondoltunk: "Ennek annyi!"

 - Üdvözöljük Niké gyermekét, Ridien Mephisto-t. - Köszöntötte Kheirón.

 - Részvétem! - Kiabált be valaki a tömegből.

 - Most menekülj, amíg lehet! - Folytatta egy másik.

Mindenhonnan nevetés és különböző "jókívánságok" érkeztek. Mi pedig a bátyjámmal elindultunk az újonc felé.

 - Szia, Keith vagyok, túl öreg hozzád. - Nyújtott neki kezet a tesóm.

 - Ridien, tizennégy éves - fogadta el.

 - Szia, Kim vagyok - integettem neki. - Akkor lett egy öcsikénk. Látod Keith - löktem meg -, nem kell megölni.

 - Öhm... - Ridien kitágult szemekkel hagyta, hogy az asztalunkhoz vezessük őt.

Barna, rövid haja úgy állt, mint a mai fiataloknak. A szemei jégkéken izzottak. Nagy nőcsábász a mi öcsikénk, majdnem meghatódtam ezen a gondolaton.

 - Miért nem K betűs a neved? - Puffogott Keith. - Sokkal jobb lett volna. Akkor mi lehettünk volna a "K trió" vagy NiKKKé gyereKKKei"...

 - Te nagyon hülye vagy! - boxoltam vállba. - Inkább beszélgessünk. Mióta vagy itt Ridien?

Ridien

 - Az nem fontos - vágott közbe a "nagytesó". - Miért nem K betűs a neved? Anyám! - kiabált halkan az égre. - Miért nem K????

 - Eredetileg Kurt lett volna a nevem - szólalt meg végre öcsi is. - Bár még a Romeo is tetszett apámnak. Aztán a nagyiék kijelentették, hogy Romeo semmi pénzért, így maradt volna a Kurt. Csak az meg úgy néz ki anyának... Öhm... Anyánknak nem tetszett, mert hagyott állítólag egy üzenetet apának, azzal a névvel, hogy Ridien. Nem volt ellenvetés, így lett ez a nevem.

 - Ezt nem hiszem el - motyogott maga elé Keith. - Anyánk ellenem dolgozik. Egész életemet abban a tudatban kell mostantól leélnem, hogy egy híres zenészről akarták elnevezni az öcsém, de anyának nem tetszett. Pofám leszakad!

 - Hagyd rá - vontam vállat és Ridien felé fordultam. - Néha rájönnek az egy órák. Amúgy mesélj az életedről. Hol élsz? Kivel? Hobbi? Zenei stílus? Barátnő? Khm.. Barát? - Vakartam meg a fejemet.

 - Nem messze lakok innen apával és a szüleivel. Szeretek focit nézni és olvasni. Zenéből mindent hallgatok és...

 - Inkább hulla legyek, minthogy negyvenöt évesen a Satisfactiont énekeljem. - vágott már megint közbe Keith.

 -  Barátnő nincs és nem vagyok meleg - vigyorodott el a végére Rid, mire két kis gödröcske jelet meg az arcán.

 - Szereted, ha... - Keith közelebb intett mindkettőnket. - Ha... - Még közelebb hajoltunk. - Ha a tesóid dugnak?

Felnevettem. Mi a faszomért ijeszti el rögtön az új húst? Idióta egy testvér.

 - Igen - artikulált Ridien, mire Keith-szel rákaptuk a tekintetünket.

 - WAT? - ordítottunk rá szegényre, mire most ő röhögött fel.

 - Jó a humorod Keith, aranyos vagy Kim - bókolt, de szerintem nem vette komolyan az előző kérdést.

 - Ohó! Engem nem fogsz ilyen könnyen átvágni! Valamit rejtegetsz - kacsintott Keith.

A lényeg, hogy tényleg nem hitte el nekünk a szeretős témát. Na majd este megtapa... Akarom mondani... Meghallja, hogy mi ritkán viccelünk.