Hannah:
- Nico! - rontottam be a bungalónkba, ahol újdonsült testvérem jelenlétét éreztem.
- Hmm? - ült fel nyögve az ágyról.
- Tudom, hogy alig ismerjük egymást, de te biztos többet tudsz a a szerelemről mint én - mondtam ki, ami a szívemet nyomta. - Segíts!
- Én, meg a szerelem az két külön dolog - nyúlt el a fekete takarón. - Attól még mesélj Nico bácsinak, hátha tudok segíteni.
Nagy levegőt vettem és éppen belekezdtem volna a mondandómba, mikor közbe vágott.
- Erószról lenne szó? - nézett rám félig nyitott szemhéjai alól.
- Nem - szökött vér az arcomba.
- Akkor egy magas, kék szemű, fekete hajú, izmos Árész gyerekről van szó, akinek a neve egészen véletlenül Zorall? - vigyorgott bele a képembe.
- Talááán - húztam el a szót. Még mindig furcsa volt, hogy értettem ezt az új nyelvet.
- Mit csinált az a hülye?
- Megcsókolt - fordítottam el a fejemet.
- Ennyi? - nézett rám várakozó tekintettel.
- Ez nem elég? Azt se tudom mit érzek. Még csak pár napja ismerem! Te sosem voltál még szerelmes? - áhítattal mondtam ki az utolsó mondatot.
- Voltam. Egyszer. - Ezzel le is tudta a témát.
- Áhh - fogtam a fejemet mérgemben és felkászálódtam az ágyról. - Megyek és megkérdezek valaki mást. Mondjuk Ryan-t. - Figyeltem a reakcióját. Csukott szeme megrezzent és a szája sarka is kissé felfelé görbült a név hallatán.
Különös, hogy az én időmben nem nagyon lehetett azonos neműeknek egymásba szeretniük. Erre most lett egy testvérem és szerelmes egy Apollo gyerekbe. Aki nem mellesleg fiú. Elég gyorsan következtetek ki ilyen dolgokat. Nem mintha zavarna.
Kiléptem a napfénybe, ami hirtelen elvakított. Elindultam az Apollo bungalló felé, ahonnan mindig szólt a zene. Benéztem a nyitott ablakon és rögtön kiszúrtam Ryant. A zongorát a szoba közepére tolta és egy szomorkás dalt játszott. Egyedül volt a bungallóban, így bementem hozzá. Észre sem vett egészen addig, míg be nem fejezte.
- Ez gyönyörű volt - tapsoltam meg.
- Óh - fordult meg a zongora széken. - Észre sem vettelek - pirult el.
- Nagyon szépen játszol - gratuláltam.
- Elég sok ragadt rám apám tehetségéből - vont vállat szerényen.
- Meg tudod nekem tanítani ezt a dalt? Egyáltalán mi volt a címe? - jöttem lázba és el is felejtettem, hogy eredetileg miért kerestem fel.
- Hát... Nem is tudom...
- Azon szeretném megtanulni - mutattam egy különös tárgyra az egyik sarokban.
Ryan felnevetett.
- Az egy cselló, megmutatom - állt fel és vette kezébe az arannyal bevont gyönyörű hangszert.
Egy kis madárka volt belegravírozva és még a húrjai is aranyból voltak.
- Így kell fogni - mutatta és megint játszani kezdte az előző dalt, ami így is gyönyörűen szólt. - Ez a C - pengette meg a húrt. - Ezek pedig sorban a G, kis d és a kis a.
Ryan kitartóan mutogatott és mire a nap elérte a horizontot, már eltudtam játszani egy kisebb részletet a dalból. Viszont egy helyen mindig elrontottam.
- Állj fel egy kicsit - mondta és elfoglalta a helyemet. - Ülj ide. - mutatott az ölébe.
Engedelmesen elfoglaltam a felkínált helyet. Megfogta a jobb kezem amiben a vonót tartottam és a húrokhoz emelte, míg a másikkal a bal kezemet írányította. Lassan eljátszottuk így együtt. Hiába ültem az ölében, nem éreztem olyan bizsergést a gyomromban, mintha Zorallal lettem volna ilyen pózban. Mikor vége volt a számnak, felálltam, hogy ne nyomjam agyon szegény Ryant.
- Voltál valaha szerelmes? - Volt egy rossz szokásom. Említettem már? Ami a szívemen, az a számon.
- Igen, most is az vagyok - vörösödött el. - Csak nekem nehezebb párt találnom.
Amíg magyarázott leültem a hideg földre.
- Miért?
- Mert én meleg vagyok - vett egy mély levegőt.
- Az azt jelenti, hogy a fiúkat szereted? - ráncoltam a homlokom.
- Ühüm - bólintott. - Viszont te miért kérdezted, hogy voltam e már szerelmes? Te az vagy? Csak nem egy isten áll a háttérben?
- Nem - mondtam halkan -, már nem. Ő eljátszotta a bizalmamat 2500 éve, ha Erószra gondolsz.
Ryan úgy tűnt zavarban van.
- Nyugi, már túltettem magam rajta - vontam vállat és még magamnak is hamisan csengett a mondat. - Most más...
- Zorall? - mosolygott rám és elrakta a csellót. Végig nyúlt az egyik ágyon, ami nagy valószínűséggel a sajátja volt.
- Mindenki észreveszi? - temettem az arcomat a tenyerembe.
- Nem nehéz. Zorall egy seggfej, de mióta találkozott veled eléggé kibírható - csukódott le a szeme.
- Ez megnyugtató.
Még ültem egy darabig a földön, aztán már csak egyenletes szuszogást hallottam. Lement a Nap, így gondolom Ryan is elaludt. Feltápászkodtam és betakartam a srácot.
Kiléptem a bungallóból és láttam, hogy már mindenki a vacsorához készülődött, míg az Apollonosok aludni igyekeztek.
- Szia szépségem - ölelt át valaki hátulról. - Szólhatnál a féltesómnak, hogy kissé fogja vissza magát.
- Erósz ezt nem hiszem el - hámoztam le magamról a kezeit. - Hagyj békén engem és Zorallt is.
- Ez nem lehetséges - vonta össze a szemöldökét, majd elsétált.
Elindultam az Árész bungalló felé. Mi a fenét csinált már megint az az idióta?
A dal amit játszott Ryan és Hannah:
(újraolvastam a sztirikat azért írok most)
VálaszTörléscsontváros?
Igen a Csontváros lenne az a könyv! :D Bár még mindig nem olvastam a kettőt, de mindent tudom pepinek hála! :D
Törléssztorikat
VálaszTörlés