Riley
A helyzet az, hogy miután túl voltunk egy sikeres legénykérésen Ryan és Jake
által, és Alex felébresztett egy kicseszett medvét, futnunk kellett. Ryan és én
rohantunk elől, amíg a többiek mögöttünk futottak. Dee folyamatosan a medvét
pásztázta, megpróbálta lassítani azt búzával, ami egyébként nagyon nem volt
hatásos. A medve meg a búza? Most, komolyan, szerintem ennek a csajnak az IQ-ja
nem üti meg a mínusz tízet sem. Ellentétben velem, ezt Alex szóvá is tette, ez
pedig csak még feszültebbé tette közöttük a hangulatot. Egy medve elől
menekültünk, de persze, ez ne zavarjon senkit, veszekedjetek csak, nyugodtan!
– A búza rohadtul nem lassítja a medvét – forgatta meg a szemeit Alex, Dee
pedig nyelvet öltött rá.
– Ha nem tudnád, ez nem sima medve. Szerintem Arkasz lesz – mondta Dee, Alex
természetesen erre a mondatra is lecsapott.
– Arkasz biztos nem, de a medvéje még lehet.
– Tulajdonképpen a medve az maga Arkasz.
– Arkasz anyja a medve, drágaságom.
– Nem tök mindegy? – szólt oda Jake.
– Nem! – válaszolták mind a ketten, mire végül Abby is megunta a veszekedést és
teremtett egy kisebb rendet közöttük.
– Először ember volt, aztán csillagképként már medve, tudjátok, ő a Kis Medve,
a Nagy Medve pedig Kallisztó – Szivárvány lány kijelentése után már csend volt.
Mármint, egy nagyon kicsi ideig, mivel Ryan is hátrapillantott.
– Szerintem ez egy sima medve – ráncolta a szemöldökét. – Nem vágom, hogy miért
köttök mindent a görög mitológiához – rázta meg a fejét.
– Tuti, hogy sima medve – értett egyet Jake, mire a lányok célpontjai most ők
lettek.
– Arkasz medvéje, kuss van mindkettőnek – lökte oda Alex.
– Meg kéne ölni – mondtam vállat vonva, és odaléptem egy fához. Kerestem rajta
egy támaszt, majd egyszerűen felhúztam magam. Mégis volt értelme évekig
gyakorolni a mászó falon a lávafolyam mellett. Felültem az egyik ágra, és
gyorsan előszedtem az íjamat. Nem figyeltem arra, hogy a többiek mit csinálnak,
csak arra, hogy én mit teszek. Ellőttem az első nyílvesszőt, az beleállt a
medve vállába, de igazából nem különösebben zavarta a hatalmas állatot. Közben
mintha hallottam volna, ahogy Dee azt kiabálja, hogy le ne lőjem a medvét, mert
azzal megsérthetem akár Zeuszt, akár Artemiszt is. Most komolyan elhitte, hogy
majd én is beképzelem, hogy ez Arkasz medvéje. Ryan hozzám hasonlóan egy fa
ágán állt, és próbálta ő is lelőni a medvét. Valamivel több sikerrel, mint az
nekem volt, tény és való, a célzás is neki ment jobban. Az ő nyílvesszője
egyenesen átlőtte a medve száját, ami miatt az állat még jobban felidegesedett,
de valamennyivel lassított a tempóján. Itt volt az ideje a többieknek, Dee a
lábaira erős gyökereket növesztett, Jake és Alex pedig megtámadták, majd
leszúrták a medvét.
– Túl egyszerűen terítettük le – mondta Dee szomorúan. Nos, őt érzékenyen
érintette, hogy a természet elvesztette a medvét.
– Tényleg túl egyszerű volt – értettem egyet vele. De nem azért, mert meghalt a
medve, hanem valami nem stimmelt a helyzettel.
– Én megmondtam! – szólalt fel hirtelen Ryan, mire mind kérdőn néztünk rá. –
Most vissza kéne szállnia az égre, de ez egy sima medve, akit most öltünk meg.
– Hehh, tudtam én – vigyorgott Jake és lepacsizott Ryannel. – Arksziasz
medvéje, mi? – nézett rá Alexre.
– Hülye, az Arkelsz. – Két hülye vitatkozik, sajnos nem Ryan, te sem találtad
el a nevét.
– Barmok vagytok mindketten, Arkasz medvéje – kevertem le egyet mindkettő
tarkójára.
– Tökmindegy, nem az övé volt – karolták át a vállamat, mire Alex gyilkos
tekintettel nézett rám. Én pedig unottan álltam a tekintetét, pont nem érdekelt
a véleménye.
– Mi lenne, ha pihennénk egy kicsit? Kicsit kifárasztott a futás – mondta Abby
pihegve. Nem lehet régóta a táborban, itt még azok is bírják a futást, akiknek
nem származik semmi ilyesmi képességük az isteni szülőjüktől. Ryannel egymásra
néztünk, és némán megbeszéltük, hogy hiába megy nekünk ez könnyebben, mint
másnak ennyitől nem kéne kifáradni.
– Pihenjetek nyugodtan, mi egy kicsit
még megyünk, pár perc múlva szerintem visszaérünk, de már az eddigi nyomokat is
teljesen elvesztettük – ragadott karon Ryan, és elindultunk vissza a
barlanghoz. A többiek meg egy kicsit még beljebb mentek, hogy ne egy döglött
medve mellett kelljen letáborozniuk. Amikor már a két csapat egyáltalán nem
látta egymást Ryan leült egy sziklára és helyet szorított maga mellett.
– Neked nincs rossz előérzeted? – kérdezte tőlem, amikor leültem mellé.
– De, pontosan az van, mintha be lennénk kerítve, és a medve sem medve lett
volna, csak valami… Egy egyszerű illúzió, és ez aggasztó – döntöttem a fejem
Ryan vállára.
– Egyébként nem erről akartam beszélni, hanem, hogy nem fejeztük be a „De
beleszerettem Nicoba” témát.
– Okés, lökjed – vigyorogtam.
– Nos, szóval tudod, hogy milyen vagyok, általában a külsőbe szeretek bele, és
várok vele egy csomó időt, amire elmondom.
– Ez nem általánosság, ez csak a megszokás. Egyetlen egy kapcsolatod volt, és
Kiku előtt nem nagyon tetszett neked senki, nem tudsz általánosítani.
– Ne okoskodj, nem szeretem – mondta kedvesen. – Mindegy is, a lényeg, hogy
semmit nem mondtam, nem csináltam, szimplán elpirultam, és nem tudtam a szemébe
nézni, ő pedig, és most figyelj! Felemelte az arcom és maga felé fordította.
Szerinted ez jelent valamit? – kérdezte reménykedve.
– Őszintén? Fogalmam sincs. Nem vagyok jártas a kapcsolatokban, főleg nem
abban, hogy két srác hogy reagál egymásra. Kiku két évvel ezelőtti reakciójából
ítélve ez nálatok gyorsan megy, szóval még az is lehet.
– Úúú, ha visszaérünk muszáj megkeresnem Nicot. – Ryan szemei boldogan
csillogtak, így én is megeresztettem egy mosolyt. Egy jó darabig még ott
maradtunk Ryannel és néha néma csöndben ültünk, néha beszélgettünk. Amíg a
többiek nem keresnek addig nem kéne bajnak történnie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése